Aczél Endre: A kereskedelmi és gyakran a közszolgálati televíziók fürge kamerái ott vannak minden lelőtt és meglőtt, halott és lélegeztetett, gyilkos és tettes etc. nyomában. Napszámban szólaltatják meg, akit lehet: ismerőst, barátot, szomszédot, mamát, papát, nagynénit, nagymamát, testvért, mondjanak már valamit, mindegy mit, csak mondjanak. A magyar néző pedig hátradől, kinyit egy sört, és élvezi, hogy agyának egyetlen porcikáját sem kell dolgoztatnia.
A teljes cikk itt olvasható.
(Népszabadság, 2009. december 2.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!