Amivel szembe kell nézni: háború folyik a nemzet ellen

A magyar nemzet mind a négy alapvető életfunkciója beteg, ugyanakkor a pontos helyzetelemzés után meg kell tenni a megoldási javaslatokat is a cselekvésre. Küzdelmes időszak, korszakváltás előtt állunk, s ki kell lépni a félelem és a hazugságok bénító szorításából. Budapesten mutatták be a Magyar nemzetstratégia című könyv 49 szerző tollából született második kötetét.

Ez a könyv fogódzót és lelkierőt ad – jelentette ki Jókai Anna kedden a Magyar nemzetstratégia című tanulmánykötet bemutatóján Budapesten. Az írónő immár a második kötetet méltatva úgy fogalmazott, „összesűrűsödött feladatok előtt állunk”, s nem engedhetjük meg, hogy a szakadékból oda kapaszkodjunk vissza, ahonnan beleestünk. Jókai Anna szavai szerint „kicsit elfáradt az ország”, pedig most kell a legnagyobb erőfeszítéseit tennie a társadalomnak. „Hiszek abban, hogy ki tudunk jönni a szakadékból” – fogalmazott a neves írónő. Szólt a 2004. december 5-i, fájó emlékű népszavazásról is. Ehhez kapcsolódva Püski István arra emlékeztetett, volt akkor másfél millió ember, akik reményt adnak a jövőre vonatkozóan is.

Püski a bemutatót megnyitva korábban arról szólt, hogy 49 szerzője van a mostani kötetnek, akik a nemzet szellemi, testi, kulturális és gazdasági dimenzióit veszik górcső alá. Ahogy több felszólaló is megemlítette, a szerzők egy „élőlénynek” gondolják el a nemzetet. Mindkét kötet megszületését a Magyar Konzervatív Alapítvány kezdeményezte.

„Senki nem idomít minket”

Papp Lajos szívsebész a lelki energia teremtő erejéről beszélt. A professzor szerint ez az energia képes jót és rosszat is cselekedni. „Minden attól függ, hogy jót, avagy rosszat sugárzunk a világba.” A „pisztrángtermészettel” megáldott prófétáról tett említést Vértesaljai László jezsuita szerzetes. A kötet szerzőire utalva elmondta, „nem igazodnak az elvárásokhoz”. Függetlenek, „senki nem idomít minket”, s mindenki tudja, hogy elvégzendő feladatok várnak megoldásra.

A jövőbe való beleszólást célozza meg a könyv – jelentette ki Bíró Zoltán. Kiemelte, az „egyik kutya, másik eb” felfogás nagyon veszélyes a politikai erőkkel kapcsolatban, emellett feszült várakozásról is említést tett. „Hiszek abban, hogy gyökereses változás, korszakváltás következik” – jelentette ki Bíró. Úgy látja, nehéz lesz a következő kormány helyzete, ugyanakkor „egy új kormánnyal ki tudunk jutni a gödörből”. Szerinte lesznek olyan tényezők, amelyek „nem tetszenek majd”, és lesznek viták is, amelyektől nem szabad megijedni.

Aktivizálódó életvédő energiák

A nemzet régóta egy pusztulási lejtőn halad, ám egyre inkább aktivizálódnak a nemzet életvédő energiái is – jelentette ki Bogár László. A közgazdász is „élőlényként” nevezte a társadalmat, s a lehető legpontosabb diagnózis felállításának szükségességét hangsúlyozta. Szavai szerint ki kell bontakozni a magyar nemzetet a mélybe taszító félelem és hazugság bénító szorításából. Háború folyik a nemzet ellen, ezzel szembe kell nézni – jelentette ki egy most a mozikban vetített dokumentumfilmre utalva (Háború a nemzet ellen). Veszélyes évek jönnek, amihez erőt annak kell adnia, hogy kiléphetünk a hazugságok örvényéből. Meg kell teremteni a beszéd közösségét, hogy képesek legyünk kimondani, megnevezni a körülöttünk lévő világ valóságát – vélekedett Bogár.

A nemzet egy élő szervezet

Olyan embereket kértek fel szerzőknek, akik az elmúlt évtizedek során anélkül is, hogy maga a fogalom – a „nemzetstratégia” – létezett volna, mégis csak „a nemzet nagy sorskérdéseiről gondolkodtak” – mondta el Bogár László az MNO-nak. Az első kötetnél nem voltak terjedelmi korlátok, a lényeg abban állt, „fejtsék ki nézeteiket azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán hogyan értelmezhető az a mély válság, amelyben a magyar nemzet és társadalom régóta vergődik”. Lényeges elem a megoldási javaslat is – tette hozzá a professzor az elmúlt időszak munkájáról szólva. A második kötet már egy szerkesztőbizottság által meghatározott konkrét szerkezet mentén készült el. Nagy az átfedés a szerzők között is, akik elfogadták a szerkezeti elveket és erre építették rá tanulmányaikat is.

A kötet gondolati alapváza abból indul ki – ahogy erre utalt több felszólaló is –, hogy „a nemzet egy élő szervezet”, s így vannak alapvető életfunkciói. Bogár szavai szerint a szerzők „súlyosan betegnek tekintik ezt az élő szervezetet”. Helyén való a diagnózis és a terápia is, utóbbi „ketté is vált”, tehát három fontos elemből áll minden egyes tanulmány. A helyzetleírás a diagnózis, a terápia egyik része arra keresi a választ, hogy „mi volna az a teendő, amit mindenképpen meg kellene tenni” a helyzet javítása érdekében a korlátok figyelembevétele nélkül – fejtette ki a közgazdász. A második fázisban a szerzők már számolnak az akadályozó tényezőkkel, Bogár fontosnak nevezte a korlátok pontos beazonosítását, valamint azt is kijelentette lapunknak, hogy „a korlátok nem öröktől valók”. A három szerkezeti egység szavai szerint: „mi a helyzet most, mi a szükséges és mi a lehetséges tennivaló”.

A szerzők négy alapvető, „súlyosan beteg életfunkciót azonosítottak be”. A nemzet erkölcsi, szellemi teste az első, a második Bogár László szerint a fizikai test, ennek összetevői a népesedés és az egészség. A harmadik tényező „az anyagi test, amely a magyar társadalom anyagcseréje”, vagyis a gazdaság dimenziója. Egyfajta idegrendszerként működik a szervezeti-intézményi rendszer, „az egész alkotmányos berendezkedés”, ideértve a politikai pártok, a civil szerveződések összességét is – jellemezte a közgazdász a negyedik dimenziót. Mind a négy alapvető életfunkció súlyosan beteg – jelentette ki Bogár. Rendkívül fontosnak nevezte a „betegség” leírását, okainak feltárását, majd a javaslatok közzétételét, hogy hogyan is kellene „helyreállítani az egészségét ezeknek az alapvető életfunkcióknak”.