Botrány: tulajdonképpen nem is akarta kifizettetni a harangtornyot

A klímaszkeptikusok is tanácskoznak Koppenhágában, igaz, ők jóval kevesebben vannak, mint a „nagy” konferencia résztvevői, ám úgy vélik, nekik jobb érveik vannak – tudósít a The New York Times. A BBC összegyűjtötte a legfurcsább képviselői költségtérítési kérelmeket. Közülük is kiemelkedik a brit védelmi miniszter ügye, aki egy harangtornyot szeretett volna felújíttatni csekély 20 ezer fontért.

The New York Times (nytimes.com)

A globális felmelegedésről szóló nagyszabású konferencia nem az egyetlen, melyet a klímaváltozás ügyében tartanak Koppenhágában. Zajlik egy jóval kisebb, kevesebb hírverést kapott tanácskozás is: a klímaszkeptikusok is ezekben a napokban sorakoztatják fel érveiket a dán városban.

A zsúfolt, második emeleti gyűlésteremben tartózkodó „ellendrukkerek” száma ugyan jóval kevesebb, mint az utcákat ellepő aktivistáké, lelkesedésük azonban semmivel sem kisebb. „Lehet, hogy többen vannak” – mondja Ian Plimer ausztrál geológus, mellesleg több bánya tulajdonosa –, „de mi jobban fel vagyunk fegyverkezve”.

Akármilyen szélesen elfogadott tény ma már a klímaváltozás emberi eredete, a több mint hatvanfős társaság szerint azonban mindenki megőrült, egyedül ők nem. „Nincs bizonyítékuk. Semmi” – összegzi a helyzetet egy „klímarealista”, ahogyan ők nevezik magukat. Talán meg sem kell említeni, de a nemrégiben nyilvánosságra került, egyesek szerint kompromittáló, klímaváltozással kapcsolatos e-mailek tolvaját – vagy közreadóját, ahogy a csoport nevezi – valóságos hősként ünnepelte az „árnyékkonferencia”, akit „nem szabad a törvény elé citálni”.

A legtöbben attól félnek, a káros gázok kibocsátásának visszafogása katasztrofális hatással lehet a gazdaságra. A szociálisan érzékeny klímaszkeptikusok különösen a fejlődő országokat féltik: „Fontos, hogy fosszilis energiahordozók égetéséből szerezhessék az energiát, hiszen ezen a módon szerezhetik be a szegénység leküzdéséhez elengedhetetlen elektromosságot” – mondta Lord Monckton, a konferencia egyik résztvevője a The New York Times riporterének.

Nem múlhat el azonban egyetlen klímaváltozással kapcsolatos vita sem ellenségeskedés nélkül: John Vidal, a The Guardian londoni tudósítója például azzal a provokatív kérdéssel fordult az összegyűlt „realistákhoz”, hogyan lehetséges, hogy India és Banglades egyes tengerparti falvait lassan elnyeli az óceán, ha valóban nem emelkedik a tengerszint, ahogy azt előző nap a svéd geológus, Nils-Axel Morner kijelentette. A skandináv tudós úgy fogalmazott, „hatalmas a talajerózió, de a víz szintje nem emelkedik” – aztán, ahogy az az efféle vitáknál lenni szokott, mindenki elkezdett hangosan kiabálni.

BBC (bbc.co.uk)

Harangtornyot javíttatna költségtérítéséből a brit védelmi miniszter. A BBC a legfurcsább költségtérítési kérelmeket gyűjtötte össze. Quentin Davies munkáspárti politikus ugyan tagadja, hogy ezt a javítást is az adófizetők pénzéből szerette volna fedezni, eredetileg beadott kérelmén azonban erre semmi nem utal.

A miniszter csupán a májusban kitört költségtérítési botrány hevében írt levelet a kifizetéseket kezelő irodának, melyben kijelenti, a javíttatás költségeiből csupán mintegy 5000 fontot fizetett ki ő – szolgálati lakhelyének tetőjavítási munkálataira –, és a több mint 20 ezer fontos harangtorony-felújítást tulajdonképpen nem is akarta beleszámolni a dologba. Az, hogy ugyanazon a számlán szerepel, mint az előző összeg, csupán a véletlen műve, bár a „torony a tető szerves része, mely javíttatás nélkül bizonyosan összeomlott volna” – ahogy Davies fogalmazott.

Nem ez az egyetlen részlet, amely szemet szúr a több ezer beadvány közül. Sir Patrick Cormack 9 fontos molycsapdát vett az állam pénzén, de nem ő volt az egyetlen, akinek gondja akadt a kártevőkkel: Barbara Follett 650 fontért szabadult meg a házában elszaporodott kellemetlen állatoktól. Elliot Morley egy „faithful plastic hawk” (hűséges műanyag sólyom) nevű eszközért kapott 13 fontot, mely a BBC kommentelői szerint valamiféle építkezési eszköz, és nem egy játék madár.

Shaun Woodward 1050 fontos (nagyjából 315 ezer forint) negyedévi áramszámláját fizettette az adófizetőkkel. Akadtak azonban visszautasított kérések is: Liam Byrne munkáspárti politikus például 54 fontos légágyát szerette volna kifizettetni – sikertelenül. Robert Syms 360 fontos emeletes ágyat vásárolt, a beadványokkal foglalkozó iroda szerint azonban a „költségtérítés csupán a saját szükségletek kielégítésére vonatkozik”. Paddy Tipping 50 fontért felügyeltette kutyáját, az iroda ezt sem ítélte kifizethetőnek.

Végül illik megemlékezni a legkisebb összegről is: Andrew Selous számlája 55 pennyről szól. A politikus ennyiért vásárolt malátával ízesített italt az alsóház büféjében.