A Kulcsár-ügyben a napokban küldte meg indítványát a fellebbviteli főügyészség az ítélőtáblának, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására tesz javaslatot. Az ügyvédek egy része is bírálta az elsőfokú döntést, és új eljárást tart indokoltnak az ügyben. A tábla várhatóan tavasszal hozza meg másodfokú határozatát.
Tóth Mihály egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy a konkrét ügyet nem ismeri, de általában egy hatályon kívül helyező döntés „nem vet jó fényt” az alsóbb fokú eljárás szereplőire, elsősorban az ügy bírájára. A törvény szerint a hatályon kívül helyezési okoknak két nagyobb csoportja van, egyfelől olyan eljárási szabálysértések, amelyek másodfokon nem orvosolhatók, ilyen például, ha a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, vagy ha az eljárás valamelyik szereplője, például egy letartóztatott esetében a védő nem volt jelen. A hatályon kívül helyezések kétharmadának ilyesmi eljárási szabálysértés az oka, egyharmadának viszont a tényállás megalapozatlansága, hiányosságai, felderítetlensége, iratellenessége.
Évente mintegy száz hatályon kívül helyezés
A hatályon kívül helyezés jogintézményét az indokolja, hogy a büntetőeljárásban emberek szabadsága foroghat kockán, és ezért a jogszerű, törvényes eljáráshoz és a megalapozott döntéshez lényegesen súlyosabb érdekek fűződnek, mint ahhoz, hogy az eljárás gyors és olcsó legyen – mondta a szakember.
Arra a felvetésre, hogy a jelentősebb, bonyolultabb, széles nyilvánosság előtt zajló ügyekben mintha gyakoribb lenne a hatályon kívül helyezés – példa erre a Tocsik-ügy vagy a móri ügy is –, a szakember úgy reagált: erről tudomása szerint még nem készültek vizsgálatok, de feltehetőleg csak az ítélkezési gyakorlat egészét nem ismerők érezhetik így. Ha azonban ebben mégis lenne igazság, az szomorú lenne, hisz azt jelentené, hogy a nyilvánosság befolyásolja az ügyek elbírálását.
A magyar büntetőbíráskodásban évek óta van harmadfok abban az esetben, ha az első- és másodfokú döntés a bűnösség kérdésében eltér egymástól. Ám évente elenyésző számú, összesen mintegy 100 ilyen ügy kerül az öt ítélőtáblára. Tóth Mihály szerint megfontolandó lenne úgy változtatni a büntetőeljárási szabályokat, hogy a másodfokú bíróságnak a jelenleginél szélesebb körben legyen lehetősége korrigálni az első fokon elkövetett hibákat, így csökkenhetne a hatályon kívül helyezések száma. A másodfokon a mainál jelentősebben korrigált tényállásokat viszont garanciális okokból harmadfokra lehetne vinni, ahol erre jól láthatóan vannak még szabad kapacitások.
Olykor felmerül, hogy nem volt elég alapos a nyomozás
A Kulcsár-ügyben sajtóhírek szerint felmerült, hogy a nyomozás is hagy maga után kívánnivalót. Ezzel kapcsolatban a büntetőjogász – aki évtizedekig ügyészként dolgozott – megjegyezte: ha egy ügyben a bíróságon derül ki, hogy a nyomozás nem volt kellően alapos, az az ügyészség felelőssége, és utóbb már nagyon nehezen pótolható. Korábban pótnyomozásra adták vissza a bírók a szerintük felderítetlen és ezért tárgyalhatatlan ügyeket.
Az elsőfokú ítéletek 80 százaléka jogerőre emelkedik
Tóth Mihály elmondta: az utóbbi időben évente 100-120 ezer elsőfokú bírói döntés született büntetőperekben, és ezek 80 százalékában nem fellebbeztek, tehát jogerőre emelkedhetett az elsőfokú határozat. Ezek javarészt a kisebb súlyú ügyek, és az ügyeknek abban a mintegy 15 százalékában, ahol végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, a fellebbezések aránya is jóval magasabb. A másodfokú bíróságok elé 10-15 ezer büntetőügy kerül évente, de ezek 60 százalékát helybenhagyják, 30-35 százalékát megváltoztatják, és csupán 5-10 százalék közötti arányban, azaz mintegy 500-1000 esetben döntenek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú eljárás megismétléséről.
(MTI)
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
