Újabb nagy ívű terv a kibocsátott káros anyagok csökkentésére

Több mint 40 százalékos kibocsátáscsökkentést ír elő 1990 és 2020 között a fejlett országoknak az a Kína, India, Dél-afrikai Köztársaság és Brazília által november végén kidolgozott javaslat, melynek teljes szövege csütörtök este jelent meg a Le Monde honlapján.

A 11 oldalas megállapodástervezet szövegét a világ szén-dioxid-kibocsátásának közel feléért felelős négy ország november 30-án egy zárt ajtók mögötti pekingi egyeztetésen véglegesítette. A tervezet tartalmáról szerdán még csak annyit lehetett tudni, hogy a kiotóinál radikálisabb kötelező erejű vállalásokat ír elő a fejlett világnak, miközben az anyag szerint a fejlődő országok, köztük Kína szintén lépéseket tennének a klímaváltozás ellen, ám nem jogilag kötött formában, és konkrét célértékek nélkül. A csütörtök este közzétett, Koppenhágai egyezmény címet viselő teljes anyag a globális felmelegedés 2 Celsius-fokban történő maximálását tűzi ki célul az iparosodás előtti szinthez képest. A kiotói jegyzőkönyvben 2012-ig átlagosan 5,2 százalékos kibocsátáscsökkentést vállaló fejlett országoknak előírja, hogy nyolcszorozzák meg vállalásukat 2020-ig. (Ezt természetesen kiterjesztik a kiotói jegyzőkönyvet nem ratifikáló Egyesült Államokra is.)

Az egyezménytervezet arra is kitér, hogy a vállalt csökkentést a fejletteknek nagyrészt saját országukban végrehajtott intézkedésekkel, nem pedig a harmadik világtól vásárolt karbonkvóták – szennyezési jogok – révén kell elérniük. A javaslat továbbá visszautasít minden „egyoldalú fiskális intézkedést” a fejlett országok részéről, így például az amerikai törvényhozás előtt fekvő karbonimportadó bevezetését. A klímapénzek elosztására egy ENSZ felügyelte alap felállítását írja elő, szemben az Egyesült Államok, Japán, az EU és más fejlett országok által korábban tett javaslattal, miszerint a leendő alap felügyeletét egy már létező intézményre, például a Világbankra kellene bízni. A pekingi javaslat közzététele feltehetőleg a fejlődő országok válaszlépése arra a dán kormánynak tulajdonított megállapodástervezetre, melyet a The Guardian jelentetett meg kedden.

A dán tervezet 2020-ra teszi azt az időt, amikor a globális üvegházgáz-kibocsátás eléri a tetőpontját, utána már csökkennie kell. Az anyag a fejlett országok összesített kibocsátását tekintve mintegy megköveteli a csúcs tíz éven belüli elérését, míg a fejlődőknek hosszabb határidőt ad, bár az időpontot pontosan nem jelöli meg. A javaslat ezenkívül konkrét kibocsátáscsökkentési vállalásokat is előír a fejlődőknek, ezek mértékének meghatározását azonban a későbbi tárgyalások hatáskörébe utalja.

(MTI)