Végső búcsút vettek Iglódi Istvántól

Több százan kísérték utolsó útjára Iglódi István Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, a Pesti Magyar Színház 65 évesen elhunyt igazgató-főrendezőjét kedden Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára, aki a tárca nevében búcsúzott a december 3-án elhunyt művésztől, rendkívüli tehetségű színészként, rendezőként és pedagógusként emlékezett Iglódi Istvánra. Mint mondta, gyásza személyes, hiszen a művésszel az elmúlt kilenc évben együtt gondolkodtak „e nehéz időket megélt teátrum sorsáról és terveiről”.

Nem mindenestül halok meg – idézte Schneider Márta Horatiust, majd hozzátette, színészek halálakor nagyon nehéz e szavakkal vigasztalódni, „hiszen a jelen időnek kiszolgáltatottak ők. Miskin herceg pillantását, vagy ahogy táncolt legutóbb a Bubusban a Játékszín színpadán, csak az elragadtatott emlékezők, a nézők tudják felidézni.”

A szakállamtitkár megemlékezett Iglódi István filmes alakításairól is, így többek között a Hogy szaladnak a fákban, a Fotográfiában, A beszélő köntösben játszott szerepeiről. „Három-négy évtized sem kezdte ki érvényességét” – hangsúlyozta Schneider Márta, aki felidézte Iglódi István filmrendezői munkásságát, például a színpadra is alkalmazott A gyertyák csonkig égnek című Márai-adaptációját, amelynek kapcsán a rendező „finomságát, érzékenységét, mértékletességét” emelte ki.

Amennyire fájdalmas, annyira teljes a történet – mondta a szakállamtitkár, utalva arra, hogy Iglódi Istvánt utolsó rendezése, a Szolnokon színre vitt Vízkereszt vagy amit akartok című Shakespeare-darab premierjének hetében érte a halál. „Fájó, ugyanakkor az emlékekért hálás szívvel búcsúzom Iglódi Istvántól” – zárta beszédét.

A Pesti Magyar Színház társulata nevében Őze Áron színész, a teátrum új igazgatója búcsúzott. „Olyan hirtelen mentél el, hogy még most sem fogjuk fel igazán” – mondta Őze Áron, hozzátéve: „tudomásul kell vennünk, hogy nem látunk többet a színházban, a szobád üres”. Felidézte, hogy Iglódi István a nehéz körülmények között is képes volt a színházból „otthont teremteni” a társulat számára. „Örülhetünk, mert ismerhettünk, mert voltál nekünk, mert emberségeddel, humoroddal az egyik legkényesebb időszakon segítetted túléltetni a színházat” – búcsúzott Őze Áron.

Iglódi István 1944. április 29-én született Magyarbólyon. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként 1966-ban, rendezőként 1968-ban végzett. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, itt 1973-ig volt tag. Ezt követően a 25. Színházban dolgozott, majd a Népszínház színész-rendezője lett. 1982 és 1990 között a József Attila Színház főrendezője, majd ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1999-től igazgató-főrendező lett. Közben a Művész Színházban és a Thália Színházban is játszott. 2000-től töltötte be a Magyar Színház igazgató-főrendezői posztját.

Évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol egyetemi docenssé nevezték ki. Munkásságát 1970-ben és 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1986-ban érdemes művész címmel, 1998-ban pedig Kossuth-díjjal ismerték el.

(MTI)