A Bükk-fennsík déli pereme alatt 440-500 méter tengerszint feletti magasságban négy olyan karsztforrás található, amelyek működése időszakos típusú, az aktív szakaszok hosszát és számát a karsztba szivárgó csapadék mennyisége határozza meg. Ezek az imó-kői, a vöröskői felső-, a vöröskői alsó- és a fekete-leni forrás. Ezek általában az egyre gyérebb átlagos hómennyiségű teleket követő hóolvadás után, tavasszal lépnek működésbe, amikor a Központi-Bükk (Magas-Bükk, Bükk-fennsík) nagykiterjedésű, összefüggő karsztvízfelülete jelentősen megemelkedik, és az időszakos karsztforrások vonalában eléri a mészkő és a vízzáró kőzetek határán kialakult karszterózióbázist.
A mészkőből álló Központi-Bükk (Magas-Bükk, Bükk-fennsík) területén lehulló évi 600-850 milliméter csapadék egy része a kőzetbe szivárog és a mészkő üregrendszere nagyobb esőzések idején, hóolvadás után vízzel töltődik fel. Ilyenkor a karsztvíz felülete feldomborodik a Bükk-fennsík alatt és onnan az alacsonyabban lévő hideg karsztforrások felé áramlik a víz.
A Bükk-fennsík déli előterében elhelyezkedő időszakos karsztforrások, mint például az 500 méteres magasságban található vöröskői felsőforrás, csak a karsztvíz jelentős megemelkedésének hatására lépnek működésbe. Ezért ritka jelenség januárban a forrás működése, ami a jelenlegi szélsőséges időjárásnak, a többszöri havazást követő hóolvadási szakaszoknak köszönhető – olvasható a portálon.
(MTI)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!