Meghalt Nagy Péter

Életének 90. évében szerdán elhunyt Nagy Péter irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Az MTA közleménye szerint Nagy Péter az Eötvös Collegium tagjaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett magyar–francia szakon diplomát, majd a következő évben doktorált, ezt követően a Genfi Egyetemen tanult. Hazatérve a Külügyminisztériumban vállalt munkát, rövid ideig az MTA titkárságán, az Oktatási Minisztériumban és a Magyar Írószövetségben is dolgozott. 1953–1955 között a Szépirodalmi Kiadó, 1963–1966-ban pedig a Corvina Kiadó irodalmi vezetője volt. Kandidátusi fokozatot 1953-ban szerzett, 1963-ban pedig az Irodalomtudományi Intézet kutatójaként az irodalomtudomány doktora lett.

Tíz évvel később, 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1982-ben pedig az MTA rendes tagja lett. 1966–1969 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) 20. századi magyar irodalomtörténeti tanszékének professzora volt, ezt követően három évig Párizsban a Sorbonne vendégtanára. Hazatérve az ELTE világirodalmi tanszékén kapott tanszékvezetői megbízást (1971–1986). Eközben 1978–1979-ben a Nemzeti Színház igazgatói posztját is betöltötte. 1990–1996 között a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatóprofesszoraként dolgozott. Mint a dokumentum rámutat, igen jelentős Nagy Péter kultúrdiplomáciai munkássága is: 19851988 között Párizsban UNESCO-nagykövet volt.

1973-tól az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, 1985-től alelnöke, 1988-tól a Művészeti és Tudományos Világakadémia (WAAS) tagja, s a Magyar PEN Club alelnökeként is működött. Nagy Péter tudományos munkásságának középpontjában a drámairodalom, valamint a 18. századi francia irodalom és a 20. századi magyar irodalom állt. 1943-ban jelent meg A francia klasszikus dráma fogadtatása Magyarországon című munkája, 1953-ban Móricz Zsigmondról, 1964-ben Szabó Dezsőről adott közre monográfiát. Libertinage et Révolution címmel 1976-ban Párizsban jelent meg kötete. Utolsó tanulmánykötete (Határkő) 1996-ban látott napvilágot. Munkásságát József Attila-díjjal (1954, 1955), valamint a francia Palmes Académiques tisztikeresztjével ismerték el. Nagy Péter temetéséről később intézkednek.

(MTI)