Meghalt Nagy Péter

Életének 90. évében szerdán elhunyt Nagy Péter irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

MNO
2010. 01. 20. 16:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az MTA közleménye szerint Nagy Péter az Eötvös Collegium tagjaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1942-ben szerzett magyar–francia szakon diplomát, majd a következő évben doktorált, ezt követően a Genfi Egyetemen tanult. Hazatérve a Külügyminisztériumban vállalt munkát, rövid ideig az MTA titkárságán, az Oktatási Minisztériumban és a Magyar Írószövetségben is dolgozott. 1953–1955 között a Szépirodalmi Kiadó, 1963–1966-ban pedig a Corvina Kiadó irodalmi vezetője volt. Kandidátusi fokozatot 1953-ban szerzett, 1963-ban pedig az Irodalomtudományi Intézet kutatójaként az irodalomtudomány doktora lett.

Tíz évvel később, 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1982-ben pedig az MTA rendes tagja lett. 1966–1969 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) 20. századi magyar irodalomtörténeti tanszékének professzora volt, ezt követően három évig Párizsban a Sorbonne vendégtanára. Hazatérve az ELTE világirodalmi tanszékén kapott tanszékvezetői megbízást (1971–1986). Eközben 1978–1979-ben a Nemzeti Színház igazgatói posztját is betöltötte. 1990–1996 között a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatóprofesszoraként dolgozott. Mint a dokumentum rámutat, igen jelentős Nagy Péter kultúrdiplomáciai munkássága is: 19851988 között Párizsban UNESCO-nagykövet volt.

1973-tól az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, 1985-től alelnöke, 1988-tól a Művészeti és Tudományos Világakadémia (WAAS) tagja, s a Magyar PEN Club alelnökeként is működött. Nagy Péter tudományos munkásságának középpontjában a drámairodalom, valamint a 18. századi francia irodalom és a 20. századi magyar irodalom állt. 1943-ban jelent meg A francia klasszikus dráma fogadtatása Magyarországon című munkája, 1953-ban Móricz Zsigmondról, 1964-ben Szabó Dezsőről adott közre monográfiát. Libertinage et Révolution címmel 1976-ban Párizsban jelent meg kötete. Utolsó tanulmánykötete (Határkő) 1996-ban látott napvilágot. Munkásságát József Attila-díjjal (1954, 1955), valamint a francia Palmes Académiques tisztikeresztjével ismerték el. Nagy Péter temetéséről később intézkednek.

(MTI)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.