Kissé túlzás kínai negyednek nevezni – írja a Le Monde kiküldött munkatársa, aki riportban számol be az újszerű jelenségről –, hiszen a főváros központjától fél órára fekvő negyedben nem pompáznak színes, fából készült mennyezetpárkányok, nem tülekednek elő tömegével a kínai menüt kínáló kiskocsmák, sehol a lampionok. Jean-Pierre Tuquoi hozzáteszi: csak a vezetékoszlopokról lógó feliratok adnak némi kínai jelleget az utcáknak.
A negyed iparosbódéinak túlnyomó többsége viszont már mintegy öt esztendeje Kína déli részéből érkezett kereskedők kezén van. Az utcára széles ajtóval nyitott boltok inkább sugározzák a közraktár, mint a butik hangulatát. Fehérneműk, nadrágok, Made in China feliratú táskák függenek a falakon. Cipők, takarók, terítők halmai a másik oldalon.
Lejjebb összezsúfolt csomagokban textiláru. Minden eladó, nagyban és kicsiben. Nem írják ki az árakat, de az árukon szerepel, mennyiért adják.
A vevők az irdatlan méretű ország minden szögletéből érkeznek, Oránból, Constantine-ból, a sivatag mellől is. Az üzletek néhány szóban köttetnek, a számológép gyakran előkerül. Készpénzben fizet a vevő, számla nincs.
Tuquoinak feltűnik, milyen fura változatát beszélik itt anyanyelvének. Az újságíró szerint a franciának ez a „tört” változata kizárólag Boussareh 1-ben használatos. Tárháza kimerül egy maroknyi szóban. E nyelvhasználat köszönő viszonyban sincs a franciával, melyet Algériában sajátos akcentussal és egyedi szófordulatokkal, de általában jól beszélnek.
Tört franciául például ahelyett, hogy „Où habites-tu?” (Hol laksz?), azt kérdik: „Toi la maison où?” (körülbelül: Te otthon hol?). Nem azt mondják, „Je ne connais pas”, (Nem ismerem), hanem „Pas connais” (Nincs azt ismerem).
Legördül a redőny, ha jön a hatóság
Amikor az algériaiakról mondanak véleményt, a kínaiak lehalkítják beszédüket. Az egyik boltos, Liu asszony például azt nyilatkozta, hogy az itteniek mindent nagyon lassan csinálnak. Nem érti, hogy az asszonyok, mint ő maga is, miért nem mehetnek be a mecsetbe. Négy éve lakik itt, fia francia szakos az egyetemen.
Az algériaiaknak is megvan a maguk véleménye. A kínaiak kutyát esznek, a nap 24 órájában az internetet bámulják, hogy hazai tévéket nézzenek vagy játsszanak. Az egész hetet a boltban töltik, de ha egy finánc kiszáll a negyedbe, lehúzzák a redőnyt, hogy ne kelljen adót fizetni – fejti ki véleményét Frial, aki az egyik kereskedőnél dolgozik.
Azt beszélik, a kínaiak egyre többen vannak a negyedben. Ha visszajönnek a nyaralásból, magukkal hozzák a nagynéniket, nagybácsikat, akik aztán elfelejtenek hazamenni – mesélik a helyiek.
Mennek, de maradnak
A statisztikai adatok viszont nem támasztják alá, hogy növekedne a boussareh 1-beli kínai közösség létszáma. Ellenben tény, hogy Algériában már több mint 30 ezren élnek, míg egy évtizede kevesebb mint ezer kínai lakott Afrika második legnagyobb országában. Az egykori francia gyarmaton élő külföldieknek több mint a fele kínai.
Yuhe Liu nagykövet szerint ez a nagy lélekszám az idetelepült vállalatoknak tudható be. Kijelenti: egy autóút építésén például 10 ezren dolgoznak pillanatnyilag, ha elkészülnek, hazatérnek Kínába.
Lehet, hogy nem mindenki – teszi hozzá Tuquoi. Néhányan Algériában maradnak, egyikük-másikuk itt, Boussareh 1-ben fog letelepedni.
(Le Monde)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!