Elképzelni is szörnyű, mi vár a földrengés sújtotta Haitire

Egy életveszélyessé vált templom körül kialakult menekülttáborba is jut az eddigi legnagyobb magyar segélyszállítmányból a földrengés sújtotta Port-au-Prince-ben. A haiti főváros egyik sűrűn lakott szegénynegyedében működő táborral egyetlen nemzetközi humanitárius szervezet sem törődik rendszeresen. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) szállítmánya várhatóan pénteken érkezik.

A templom és a körülötte álló néhány gazdasági épület a Morne A Tuf nevű negyedben látszólag sértetlen, de bármelyik pillanatban összeomolhat valamennyi, ezekbe belépni így senki sem mer. A tábor lakói az épületek körül tanyáznak, többségük a szabad ég alatt éjszakázik. A szedett-vedett menekülttábor lakói a helyi gyülekezet tagjai, a január 12-i földrengés után verődtek össze a templomnál. Mindenük odaveszett, és nem volt hová menniük. Nagyjából 500-an vannak, köztük 70 gyerek. „A földrengés óta mindössze néhány sátrat kaptunk, és kétszer jött a lajtoskocsi néhány hektoliter vízzel” – összegezte a világméretű segélyakció helyi eredményeit Joel Nelson, a közösség vezetője a szerda esti istentisztelet után. A vízkészlet tehát igen szűkös, és a világítás a templomudvarban csak annak köszönhető, hogy a gyülekezetnek van egy aggregátora. Tisztálkodásra alkalmas helyiségek nincsenek, még egy mobil vécé sem, és nincs egészségügyi és élelmiszer-ellátás.

A tábor egy igen forgalmas főút mellett fekszik, amelyen szünet nélkül, éjjel-nappal áramlik a tömeg. Rendőr elvétve, ENSZ-kéksisakos vagy amerikai katona egyáltalán nem fordul meg a környéken, csak helikopterek köröznek időnként a negyed felett. Ennek ellenére a biztonsági helyzet – pillanatnyilag – jónak mondható, egymás közti konfliktus vagy kívülről érkező atrocitás nemigen fordul elő. A MÖSZ szakembere és az őt kísérő tudósító a másfél napos vendégeskedés alatt még hevesebb szóváltást sem tapasztalt. A táborlakók betartják a szabályokat, amelyek tiltják egyebek között az alkoholfogyasztást és a dohányzást, a környéken élők pedig tiszteletben tartják a templomot mint menedéket. Egyelőre az időjárás is kedvező, elviselhető a haiti tél a nappal 30 Celsius-fok körüli hőmérsékletével, éjjel pedig kellemesen hűvös van. Áprilisban viszont kezdődik az esős évszak, és szinte biztos, hogy a tábort már az első zivatar elmossa majd, mert szeméttel és emberi ürülékkel van tele színültig a telket átszelő 4-5 méter széles csatorna, amely a környező hegyekből lezúduló esővizet vezeti el. Elképzelni is szörnyű, mi történne, ha a tél végére nem javulna a helyzet – mondta Joel Nelson.

A táborlakók túlnyomó többségének a földrengés előtt sem volt munkája, és most már nemcsak koldusszegények, hanem földönfutók is, akiknek még egy sátor sem jut. A reggeli közös ima után szétszélednek. A gyerekek egy része iskolába megy, a kevésbé szerencsések, akiknek az iskolája összedőlt, a templom körül lézengenek. A táborban maradnak az idősek és a betegek is, a felnőttek pedig a nyakukba veszik a várost és megpróbálnak ennivalót szerezni a családnak. Délután szállingóznak vissza kisebb-nagyobb csomagokkal, többnyire a segélyosztáson megkaparintott amerikai rizzsel. Sasvári Gábor, a MÖSZ munkatársa az ilyen táborokat keresi a több mint kétmillió lakosú városban. Senki nem tudja, hány van belőlük, mint ahogy azt sem tudni pontosan, hogy hányan laknak Port-au-Prince-ben. A földrengés áldozatainak száma is bizonytalan, mert nincs megbízható népesség-nyilvántartás a karib-tengeri fejlődő országban.

Az állam mint a közösség életét összehangoló és az alapvető szolgáltatásokat biztosító szervezet a természeti csapás előtt is szinte teljesen ismeretlen fogalom volt, most pedig a katasztrófasújtott övezetben sok helyütt totális a káosz. Ugyanakkor a helyi egyházak közösségszervező és -megtartó ereje töretlen a nyugati félteke legszegényebb államában. Az emberbaráti munkát, a segélyezést, újjáépítést és fejlesztést a hálózatokba szerveződő kisebb-nagyobb gyülekezetekre támaszkodva lehet a leghatékonyabban végezni – véli a Haitin szerzett tapasztalatai alapján Sasvári Gábor, aki megjárta már a világ számos válságövezetét, így például Afganisztánban másfél évig dolgozott. A Morne A Tuf negyedbeli templom az Eglise de Dieu de la Prophete nevű egyházhoz tartozik.

A hetven éve működő protestáns egyház országszerte több mint 300 gyülekezet tömörít és bő 100 iskolát, illetve árvaházat működtet. A MÖSZ egyebek között velük együttműködve igyekszik segíteni Haitin, ahol az évtizedes politikai felfordulás és egész vidékeket letaroló hurrikánok után most a földrengés okozott válságos helyzetet. A MÖSZ szakembere a következő napokban felkeres egy sor olyan tábort, amelyeket a helyi egyházak tartanak fenn, és nincsenek rajta a nemzetközi segélyszervezetek támogatási listáján. Sasvári felméri a körülményeket és a szükségleteket, hogy a magyar szervezet minél hatékonyabban végezhesse munkáját. Közben koordinálja az eddigi legnagyobb magyar segélyszállítmány útját. Az 5 millió forint értékű, tisztasági és egészségügyi felszereléseket tartalmazó 500 kilogrammos csomagokat több mint egy hete indították el Budapestről, és ha minden jól alakul, akkor pénteken végre megérkezik Port-au-Prince-be.

(MTI)