Pénteken délelőtt 11-től Lázár János polgármester köszöntője után Pósa Lajos Jár a baba jár, Isten hozott, fecskemadár, Tu-ú, tu-ú, tuú – című verseit adják elő az Exner Leó Óvoda növendékei. Pregitzer Fruzsina Jászai-díjas színművész Bródy Sándor Egy parasztasszony meg a fia című novelláját mondja el. A konferencián, amelyet Kun Miklós Jenő irodalomtörténész, Pósa-kutató és Soós Csilla könyvtárigazgató szervezett Kun Miklós Jenő, Mikola Gyöngyi, Kőházy-Kis Margit, Apró Ferenc elemzései hangzanak el Pósa Lajos életművéről és életpéldájáról. Délután fél háromkor a Németh László Városi Könyvtárban avatja föl Gábor Emese Pósa Lajos mellszobrát Mács József Bátka-pozsonyi író. A szobrot megáldja Bán Csaba református lelkész. Közreműködik Roth Előd nyíregyházi kisdiák és a Péczely Attila Alapfokú Művelődésoktatási Intézmény tanári kvartettje. A városháza dísztermében Gábor Emese Pósa illusztrációiból, a Német László Városi Könyvtár előcsarnokában Pósa Lajos munkásságának dokumentumaiból nyílik kiállítás.
Pósa Lajos költő és hírlapíró (akiben dédnagybátyámat tisztelhetek) 1850. április 9-én született Radnóton, Gömör vármegyében. Középiskoláit Rimaszombaton kezdte el, Sárospatakon, a nagynevű református kollégiumban fejezte be. Egyéves reáliskolai segédtanárkodás után először Budapesten volt hírlapíró, majd a Szegedi Napló munkatársa lett. 1883-ban kinevezték a szegedi színház titkárának. 1889 végére már országos reputációval rendelkező gyermekköltőként hívta őt a fővárosba a Singer és Wolfner Kiadó. Ekkor alapították meg Az én újságom című legendás gyermekirodalmi folyóiratot, amelynek Pósa 1914. július 14-én, kilencvenhat évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig szerkesztője volt. Pósa bácsi költészetével, felesége, a népszerű „Pósa néni” meséivel, folyóiratával a dekadencia divatjának XIX. századvégi, XX. század elei korszakában divatba hozta az életörömöt, a hazaszeretetet, Isten és a család tiszteletét.
Saját korában is sokan fitymálták, de még nagyobb volt azoknak az olvasóknak és kortársaknak a száma, akik rajongva szerették. Korabeli cikkekben, olvasói levelekben sokan fejezték ki abbéli vágyukat, hogy Pósát terjesszék föl Nobel-díjra. A magyar naturalizmus író óriása, Bródy Sándor, aki pedig egészen más stíluseszményt vallott magáénak, azt írta 1914-ben a Pósa-gyűjteményes kiadás előszavában, hogy ha Burns írta volna Pósa verseit, az egész világ tapsolna Pósa Lajosnak. Pósa Lajos elkövette azt a rendkívüli jó tréfát – írja Bródy, – hogy ma, Budapesten, de más helyeken is, az apák és nagyapák nem tudnak beszélni unokáikkal, mert ezek úgy beleszerettek abba a nyelvbe, amelyet Pósa írt nekik, hogy nem akarnak németül tanulni és írni.
origo.hu
Orbán Viktor: Ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk
