A trágárság a mindennapok részévé vált?

Egy Kaposvári Egyetemen készült felmérés egyértelműen bizonyítja: ma már a több diploma sem jár együtt a kulturált beszéddel és hétköznapos lett a trágárság a családi kommunikációban.

Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem adjunktusa, számos korábbi, megdöbbentő eredményt produkáló felmérése után elemző összegzést készített a 8-15 éves gyerekek körében tapasztalható durva közbeszédről. Azt mondja: 15 éve folyó beszélgetései, felmérései során folyamatosan tapasztalja hallgatóival együtt, hogy a nyelvi durvaság, trágárság a mindennapok részévé vált. Az emberekben, így a kamaszokban, elképesztő indulat halmozódott fel – összegezte a megyei internetes oldalnak Tóth Istvánné a tapasztalatait –, kitöréséhez bármilyen csekély valódi vagy vélt sérelem elegendő: elé lépett a sorban, meglökte az utcán, boltban, becsukta előtte az ajtót, feltűnően nézte, megjegyzést tett rá, az öltözékére, a viselkedésére. Egy ilyen eset bőven elegendő az indulatos, durva verbális támadáshoz, ahol a „vén hülyétől” a „hülye gyerekig” mindenki megkapja a magáét.

Az anyázás után legtöbbször fizikai megtorlás következik – folytatta Tóth Istvánné. „Tizenéves gyereknél nem számít kuriózumnak a rugós, vagy a pillangókés, s nem haboznak elővenni és fenyegetőzni vele. Már az sem számít rendkívülinek, hogy porig aláznak egy-egy gyengébb fizikumú vagy számukra csak nem szimpatikus gyereket, kamaszt. S már hangzik is: Könyörögj az életedért!, Mondd azt, hogy... , s következik válogatott mocskos szavak sora, Vetkőzz le!, Térdelj le, csókold meg a cipőnk talpát! Aki úgy véli, a fentiekhez a véres akciófilmek, a thrillerek nem járulnak hozzá, nem tudom, hol él.” Két rendkívül furcsa esetet érdemes kiemelni a felmérés során hallott sokból Tóth Istvánné szerint. Fiatal mutatós anyuka óvodáskorú gyermekével tartott hazafelé. A kislány tolta rózsaszínű kerékpárját. Véletlenül áttolta anya lábfején, aki beszélgetni állt meg valakivel. Felharsant a „K... anyád, nem látsz a szemedtől, te barom!” szöveg. A másik: apuka egyedül neveli két fiúgyermekét, egyik kisiskolás, a másik óvodáskorú. Reggel kíséri őket a megfelelő intézménybe. Menet közben beszélgetnek, vitatkoznak. A gyerek „érve”: „Apád ....t!” Apa válasza: „A te apád ….t!” Ebben maradtak.

A kereskedelmi rádiók, tévécsatornák töményen ontják a válogatás nélküli durvaságot – állítja a Kaposvári Egyetem adjunktusa –, a gyerekek, kis- és nagykamaszok ezeket a műsorokat nézik, hallgatják, s többségüknek tetszik ez a stílus. Villámgyorsan át is veszik a közönségesebbnél közönségesebb nyelvi fordulatokat. Azt tapasztalták, hogy a családok közel 80 százalékában a káromkodás, a trágár kifejezések röpködése rendszeres – tette hozzá. „A kisebb gyerekre még esetleg rászólnak, ám a nagyobbakra már alig. A családban elegendő bármilyen apró vétség, károkozás, félreértés a nyelvi durvasághoz. Egy eltört tárgy, késés, elfelejtett bármi, és máris következik első körben a felmenők emlegetése; apád, anyád, természetesen a nemi szervvel együtt. Hasonló gyakorisággal szerepel az édesanyák prostiként való felmutatása: a k.... anyád. A hülye, marha, állat, teve, ökör, disznó, tulok már nem is tűnik fel, szelíd formának minősíthető.”

(sonline.hu)