Ha valaki az év 364 napján a szakavatottaktól azt kérdezi, mely helyszínhez köthetőek Spanyolország és Portugália területi csatározásai, bizonyára azt felelné: Dél-Amerikához – ennek nyomait máig viseli a kontinens, egyik felén portugálul, másik felén általában spanyolul beszélnek. Most viszont a harcmező „átúszta” az Atlanti-óceánt, és Afrika déli csücskére „döfte le” – szögletzászlóit. Már csak egy hely volt kiadó kedd este a dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság legjobb nyolc csapata között, ezért küzdött meg egymással a két ibériai csapat.
Meglepő adat következik: a két európai óriás még soha nem találkozott egymással a legrangosabb futballseregszemlén, egyéb összecsapásokon viszont már 32 alkalommal (15-ször a „nagy testvér”, 5-ször a luzitánok örülhettek, 12-szer pedig pontosztozkodásra került sor). A fokvárosi estén mindenféle eredmény mellett szólhattak érvek előzetesen. Spanyolország például Európa-bajnokként és a H-csoport győzteseként állíthatott maga mellé drukkereket, a FIFA rangsorában 3. helyen álló Portugália viszont a vb-mezőnyben egyedüliként eddig nem kapott gólt (a braziloktól sem…), sőt, a Queiroz-éra alatti 24 meccs közül 20-on érintetlen maradt a csapat hálója. S ha már Carlos Queiroz szóba került, spanyol vonatkozásáról pár szót ejteni kell, hisz a szövetségi kapitány a Manchester United másodedzői székéből a Real Madrid kispadjára ült át, ahonnan viszont hamar eltanácsolták – nem úgy az ellenoldal szakvezetőjét, aki szűk 3 év alatt két BL-t és két bajnoki címet is szerzett Puskás Öcsi egykori sikereinek helyszínén.
Vissza a mérkőzéshez, hiszen nagy nevekben nem szűkölködött a két kezdő tizenegy, a világranglista-második spanyoloknál ott volt Iker Casillas, Sergio Ramos, Xavi, Iniesta, és az elmaradhatatlan csatárduó, David Villa és Fernando Torres kettőse. Queiroz feje annyiban fájhatott, hogy Deco nem volt száz százalékos az állandó csapattagok közül, de azt remélhette, hogy C. Ronaldo realos rutinja majd ebből a gondból is kisegíti a támadószekciót (megjegyzendő, a portugál kezdőcsapatból négyen keresik kenyerüket spanyol földön).
Ha valakiben túl mély nyomokat hagyott a lagymatag délutáni Paraguay–Japán nyolcaddöntő (120 percig 0–0, majd büntetőkkel 5–3 a dél-amerikaiaknak), Torres már az első percben gondoskodott némi valódi latin ritmusról: az oldalvonalról indulva pár testcsellel tisztára játszotta magát, majd a tizenhatosról lőtt, Eduardó óriásit védett. Aztán pár percre rá Torres jobbról indult befelé, a tizenhatoson belül megkerülte Coentraót, aki a csatár elé guggolva lefogta a spanyol térdét, de a liverpooli esése után nem mert tizenegyest ítélni az argentin bíró… Kisvártatva Villa is jelentkezett egy lövéssel. Az első portugál helyzetre 18 percet kellett várni, ekkor Casillas kóstolhatott bele C. Ronaldo szabadrúgásába. Egy támadással később még inkább kapaszkodnia kellett, Tiago lőtt a tizenhatos elől, s miután a portás felfelé ütötte a labdát, még Almeidával meg kellett küzdenie érte még egyszer. C. Ronaldo a félidő derekán újra jelentkezett, a „Holdról” elvégzett szabadrúgásánál viszont a spanyol védők számítottak rá, hogy esetleg kijön Casillasról – ki is segítették. Az ellentámadásból viszont már Villa volt majdnem eredményes, lecsúszó beadása majdnem „prosineckisen” hullt a hosszú sarokba Eduardo mögött (a horvát Prosinecki a ’98-as vébén egy eltévedt beívelése nyomán volt eredményes). A félidő végén inkább a portugálok veszélyeztettek, de Spanyolország ezúttal nem fázott rá a meddő labdabirtoklási fölényre.
A térfélcserét követően elsőként Portugália veszélyeztetett: Eduardo dobta ki a balszélre Almeidának a labdát, aki vissza akart passzolni „lövőre” C. Ronaldónak, de a Puyolon megpattanó labda Casillas furcsa mozgásától kísérve elpattogott a kapufa mellett. A trénerek érezték, hogy nem lesz ez így rendben, és a továbbiakra tekintettel nem kellene túlórázni – a két szövetségi kapitány cseréje közül del Bosquéé volt jobb, Torres helyére Llorente szállt be, aki első labdaérintésből gólt fejelhetett volna. Előrevetődős fejese így is élményszámba ment! S ami nem ment neki, a hihetetlenül motiváltan játszó David Villának igen, egy Iniesta–Xavi összjátékot követően elé került a labda, s bár belegurította Eduardóba, a lepattanót a léc aljának érintésével juttatta a hálóba. Ez volt Villa 4. gólja a vb-n, ezzel Higuaínnal és Vittekkel társbérletben első, de a spanyol csatár eddigi 8 vb-meccsén már 7. gólját lőtte. (Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a 3 említett hispán úriember együtt focizik augusztustól a Barcelonában.) Ezek után kérdés volt, hogy mit tud Portugália, hisz első gólját kapta a vb-n. Maradt támadásban Spanyolország, a percek meg csak teltek és múltak… a 70. percben még Sergio Ramos is előrekeveredett, s csatárokat megszégyenítő, visszahúzós csel után vette célba a hosszú alsót, Eduardo „ezredszer” is kitűnő reflexszel védett, csakúgy, mint Villa 77. percben megeresztett löketénél. Llorente a 87. percben még fejjel bebiztosíthatta volna a spanyol győzelmet, ami azonban így is teljesen megérdemelt. S ki emlékszik már Spanyolország első meccsére, amikor egygólos vereséget szenvedett a már „seholsincs” Svájctól?
Győztesünknek a már említett Paraguayt volt szerencséje kifogni, sikere esetén Argentínával vagy Németországgal elődöntőzik. Most két szünnap jön a vb-n.
SPANYOLORSZÁG–PORTUGÁLIA 1–0 (0–0)
2010. június 29. 20.30 (magyar idő szerint), Fokváros, Green Point Stadion, 63 ezer néző.
Vezette: Baldassi – Casas, Maidana (mindhárman argentinok)
Gól: Villa (63.)
Sárga lap: Xabi Alonso (74.), Tiago (80.)
Piros lap: Ricardo Costa (89.)
SPANYOLORSZÁG: Casillas – Ramos, Puyol, Piqué, Capdevila – Iniesta, Busquets, Xavi, Xabi Alonso (Marchena, 93.) – F. Torres (Llorente, 58.), Villa (Pedro, 88.). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque.
PORTUGÁLIA: Eduardo – R. Costa, R. Carvalho, B. Alves, F. Coentrao – Tiago, Pepe (P. Mendes, 72.), R. Meireles – S. Sabrosa (Liédson, 72.), H. Almeida (Danny, 58.), C. Ronaldo. Szövetségi kapitány: Carlos Queiro
origo.hu
Menczer Tamás: Magyar Péter nem akarja, hogy a magyar emberek véleményt mondjanak
