Mario Vargas Llosa, a realista regény megújítója

A perui–spanyol író, esszé- és újságíró, akadémikus Mario Vargas Llosa először azt hitte, tréfál vele valamelyik barátja, és nem a svéd királyi akadémiáról hívják, hogy értesítsék, idén neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Utoljára 1990-ben kapott spanyol ajkú szerző ilyen kitüntetést, a mexikói költő, Octavio Paz, azóta mellőzték a spanyol és latin-amerikai irodalom művelőit, köztük őt is. A bizottság így indokolta döntését: Mario Vargas Llosa munkássága során „feltérképezte a hatalom szerkezeteit és erőteljes képet festett az egyén ellenállásáról, lázadásáról, valamint kudarcáról”. • Irodalmi Nobel-díjat kapott Mario Vargas Llosa + Képek

2010. 10. 07. 18:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Műveit eddig 33 nyelvre fordították le spanyolról, és most valószínű, hogy bővül még ez a lista néhány ritkább nyelvvel. Most zajlik a frankfurti könyvvásár, és a látogatók figyelme a hír hallatán hirtelen arra a néhány pavilonra összpontosult, amelyeket az író kiadója bérelt ki. Bár Vargas Llosa kipróbálta magát a drámaírásban is, sokkal inkább érdekelte a próza többi válfaja, és maradandót alkotott az elbeszélésben, a regényírásban, a film- és művészeti kritikában is. A díjesőből ítélve is méltatlanul sokáig késett a legmagasabb rangú irodalmi elismerés.

Új életet lehelt a realista regénybe

Egyik spanyol kritikusa szerint Mario Vargas Llosa új életet lehelt a realista regénybe, aki a dél-perui Arequipa városában született 1936. március 28-án. Édesanyja és apja már a világra jötte előtt elvált utóbbi hűtlensége miatt. Az El Paísban megjelent életrajz alapján Vargas Llosa tízéves koráig nem is tudott apja létezéséről, anyja és nagyszülei mellett nőtt föl részben Bolíviában. Korán kiderült, hogy van tehetsége az irodalomhoz, nyolcévesen írta első művét – Levél a gyermek Istenhez –, első drámáját pedig 16 éves korában mutatták be (Az Inka menekülése). A limai egyetemen jogot és irodalmat tanult, közel került a kommunistákhoz, de végül 1971-ben, az úgynevezett Padilla-eset után végleg szakított velük. (Tavaly szellőztette meg egy újságíró, hogy 1976-ban miért húzott be egyet kolumbiai kollégájának, egykori példaképének egy mexikóvárosi moziban. García Márquez ugyanis azt tanácsolta második feleségének, hogy váljon el tőle Varguitas állítólagos hűtlensége miatt. A már nem fiatal két író azóta fátylat borított a múltra.)

A megélhetési kényszer és a tehetség kölcsönhatása

A külsőre is vonzó, lebilincselő beszédű, hangú és modorú fiatalember nem esett messze a fájától. Bár elrontott gyermekkora miatt nagyon neheztelt rá, apjától örökölte nőbolondító természetét, és feleségül vette egyik nem vér szerinti rokonát, a nála 10 évvel idősebb Julia Urquidit. A családi elutasítás miatt egyszerre hét állást is vállalt, hogy meg tudjanak élni, de végül elváltak. Mint már annyiszor az irodalom történetében, a megélhetési kényszer segített a tehetsége kibontakoztatásában. Első regénye, az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű A város és a kutyák meg is hozta neki a nemzetközi elismertséget. Aztán megpróbálta a ma is szinte lehetetlent: csak írásból megélni Peruban. Neki sem ment. Párizsba költözött és spanyolt tanított, a France Press hírügynökségnek és a francia rádió spanyol szerkesztőségének dolgozott. Most már sorra jelentek meg szintén nagy sikerű regényei – A Zöld palota, a Négy óra Catedralban, a Pantaleón és a hölgyvendégek stb. –, és 1970-ben második feleségével Barcelonába költözött. Itt írta meg doktori értekezését Gabriel García Márquezről – G. G. M., egy Isten-gyilkosság története –, majd megrendezte mind a mai napig első és azóta is egyetlen saját filmjét, a Pantaleón és a hölgyvendégeket. A többi elbeszélése és regénye is könnyen olvasható, valósággal filmvászonra kívánkoznak, de eddig kevés volt a vállalkozó szellemű rendező.

Kétszer is járt hazánkban

Rövid és sikertelen politikai kirándulása után 1990-ben másodszor is Spanyolországba költözött, és 1993-ban kérésére megadták neki az állampolgárságot, de megtartotta a peruit is. 1996-ban a perui után a spanyol királyi akadémia irodalmi tagozata is a tagjává választotta. Bár ezután főleg a politikai újságírásnak szentelte munkásságát, a technikai újdonságokat alaposan kihasználva emellett is szorgalmasan termelte regényeit és egyéb írásait, amelyeket kiváló hazai fordítóink hasonló szorgalommal ültettek át magyarra. Legújabb kötete, az El sueno del Celta magyar fordítása hamarosan meg is jelenik. A spanyol El País rovatában, a Próbakőben fejtette ki gondolatait többek között a demokrácia és a globalizáció hatásáról és a különféle diktatúrák természetéről, de nem feledkezett meg szülőhazájáról, Peruról sem. A népszerű író kétszer is járt hazánkban: 1998-ban és 2003-ban. Ez utóbbi alkalommal a nemzetközi könyvfesztivál idején Budapest-díjat kapott.

(Elpais.es, Elmundo.es, Abc.es, Lavanguardia.es – Spanyolország, Wikipedia.org)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.