A világ két legjobb csapata, a két legsikeresebb edző, csupa világsztár, az év mérkőzése – minden fociszerető, éljen a Föld bármely részén, a hétfő estét várta. A Real Madrid veretlenként érkezett a 161. El Clásicóra a Camp Nouba, José Mourinho tanítványai egy ponttal vezették a tabellát a Barcelona előtt. Mindkét csapat számára rendkívül fontos volt a győzelem, hiszen majdnem biztos, hogy egymás elleni találkozóik döntik el a bajnoki címet – persze a tavaszi visszavágó lehet majd az élet-halál meccs.
A sztárparádéra mi sem jellemzőbb, mint hogy a 23 idei Aranylabda-jelöltből tíz is pályára lépett a szakadó esőben kezdődött spanyol örökrangadón. Az első helyzetre a hatodik percig kellett csak várni, ekkor Messi ívelt a hosszú kapufára a nyújtózkodó Casillas fölött. Többet támadtak Guardiola fiai, ami villámgyors hazai vezetést eredményezett: a 10. percben Xavi az ötösről Casillast átemelve a hálóba talált (1-0). Iniesta fantasztikus labdával találta meg csapattársát. Öt perccel később a királyiak is eljutottak a hazai kapuig, de Abidal az utolsó pillanatban tisztázott Benzema elől.
A 18. percben már 2–0-t mutatott az eredményjelző: addig passzolgattak a katalánok a madridi tizenhatosnál, míg Villa az alapvonalról középre passzolt labdáját Pedrónak már csak az üres kapuba kellett továbbítani. Az első húsz percben szinte csak a gránátvörös-kékeknél volt a labda, mindig találtak szabad embert, indításaik pedig életveszélyesek voltak.
A cérna természetesen Ronaldónál szakadt el először, kis híján fellökte a labdát megfogó Guardiolát. Lett is egy pillanat alatt hatalmas tumultus, még Víctor Valdés is villámgyorsan a kispadnál termett. A játékvezetőnek nem volt egyszerű rendet tenni, végül a kapust és a portugált is sárgával jutalmazta. A 34. percben aztán a labdával is mutatott valamit a madridiak csillaga, majd 30 méteres szabadrúgása alig kerülte el a hazai kaput. A Barca kétgólos előnye után érezhetően visszaállt, a Madrid viszont így is csak nagy nehézségek árán tudta átlépni a félpályát. A katalán kontrák viszont életveszélyesek voltak… A szünet előtt még Messi és Carvalho között is volt egy kisebb csetepaté, egy könyöklő mozdulat után az argentin elterült a földön, de González szerint csak színészkedett.
A játékrész nagy részében az történt a pályán, amit a bajnoki címvédő akart, a madridiak teljesen alárendelt szerepet játszottak, nem tudták megtalálni a Barca sokpasszos játékának ellenszerét.
A második félidő is barcelonai helyzettel kezdődött: Messi, majd ugyanabból a támadásból Villa lövését blokkolták a madridi védők. Az 52. percben Xavi találta el az oldalhálót. Három minutummal később azonban már nem volt kegyelem, Messi ugratta ki fantasztikus ütemben Villát, aki két lépés után, tíz méterről laposan a hosszú sarokba lőtt (3-0). Az 58. percben aztán kiütésessé vált a különbség! Újra az argentin indította a vébégyőztes csatárt, aki a tizenhatos sarkáról, a kifutó Casillas lábai között rúgta a hálóba a labdát (4-0).
Az újabb gól teljesen megsemmisítette az addig is igen gyenge Realt, Xaviék macska-egér játékot játszottak a fehér mezesekkel, igazi örömfoci folyt a pályán. A fővárosiak – ahogy sejteni lehetett – nem bírták sokáig az iskolázást, a 75. percben igazi ámokfutást rendeztek, egy perc alatt vagy hárman választották a labda helyett a „babát”. Az utolsó bő tíz percre beállt Bojan is, aki gyorsan kétszer is helyzetbe került. És hogy teljes legyen a katalán öröm, a cserecsatár passza után még Jeffren is betalált a 91. percben (5-0). Ezt követően végképp elszakadt a cérna a Madridnál. Ramos szétrúgta Messit, majd Puyolt is kiütötte. Mehetett zuhanyozni, pedig csak egy percet kellett volna kihúznia…
Osztálykülönbség volt a két csapat között, a Barcelona iskolázva verte meg a Real Madridot. A királyi gárda védekezése és támadójátéka is elképesztően gyenge volt, egyedül sportszerűtlenségben voltak „jók”. Mourinho taktikailag is alulmaradt, Guardiola zsinórban az ötödik El Clásicóját nyerte meg.
A madridi sztárok közül mindenki mélyen tudása alatt teljesített, a sérült Higuaint helyettesítő Benzema alig találkozott a labdával, Ronaldo is inkább az ellenféllel foglalkozott. A Barcelona egységes volt, de többen is kiemelkedőt nyújtottak. Messi végig nagyon aktív volt, ha elindult, nehezen tudták csak megállítani, labdáinak „szeme” volt. Xavi és Iniesta sorra adta a jobbnál jobb passzokat, Villa pedig remekül érezte a kaput.
