Áprily Lajos 1936-ban a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium igazgatójaként nyolc végzős diáklánnyal Erdélybe kirándult. Útjuk során – melyhez pár napra Reményik Sándor is csatlakozott – ellátogattak többek között Kolozsvárra, Valkóra, Kalotaszegre, felfedezték Nagyenyed vidékét, jártak a Felső-Maros mentén, a Gyilkos-tónál és Brassóban – idézte fel az utazás néhány állomását a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón Hantz Lám Irén, az Erdélyi nyár Áprily Lajossal 1936 című kötet szerkesztője. A lányok – Bereczki Piroska, Erényi Júlia, György Ágnes, Mihelffy Éva, Schulek Dóra, Ujfalusy Klára – az út során naplót vezettek, fényképeket készítettek, később leveleztek Áprily Lajossal és Reményik Sándorral is. A rendkívüli nyár élményeit megörökítő naplórészleteket, leveleket, fényképeket a kötetben már ismert Áprily- és Reményik-versek egészítik ki, melyek így irodalomtörténeti szempontból új jelentőséget nyernek. Ahogy Egyed Emese irodalomtörténész fogalmazott: az ismerős művek új teljesség érzetét keltik az élettörténetek darabjaival kiegészülve, és egybeolvasásuk által új jelentésekre lelünk.
Amellett, hogy a kutatómunka eredményeképpen a már ismert költők és alkotásaik új tükörben jelennek meg, és Erdélyhez fűződő ismereteink színesednek, a könyv lapjain életeket meghatározó élménysor bontakozik ki. Az erdélyi táj és szellem felfedezése, a közös élmények megélése során – Reményik szavai szerint – „kis lelki közösséggé”, amolyan „titkos társasággá” kovácsolódtak. Olyan kiemelkedő egyéniségek közelébe kerültek, mint Nyírő József, Kós Károly, Wass Albert.
A lányok később nosztalgiázva írnak az utazásról, a vágyról, hogy újra Erdélyben lehessenek. „Odafelé úgy éreztem – bár, tudom, hogy nincs jogom hozzá –, mint ahogyan haza vágyódik az ember, az igazi ígéret földjére” – írja Erényi Júlia Áprily Lajosnak. Ám nemcsak a lányok számára meghatározó ez a nyár, Áprily és Reményik is megemlékezik róla. Áprily például zsebórája elvesztését Intregáldon a Kirándulás című versben örökítette meg: „A patakparti pázsiton / elaludtam, s jött egy manó, / könnyű patával dobbanó, / őzbakszökkenéssel illanó. / Órám zenélve tiktakolt, meglelte s megszökött vele.” Reményik pedig a galonyai estéket idézi meg Legyen még valami című versében, melyet György Ágnesnek ajánl: „Oly édes, gazdag volt a nap, / Mint a málna s a méz / S bár régesrégen nyugta jött, / A nyughatatlan kis csapat / Pihenni mégse kész.”














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!