Áprily Lajos 1936-ban a budapesti Baár-Madas Református Gimnázium igazgatójaként nyolc végzős diáklánnyal Erdélybe kirándult. Útjuk során – melyhez pár napra Reményik Sándor is csatlakozott – ellátogattak többek között Kolozsvárra, Valkóra, Kalotaszegre, felfedezték Nagyenyed vidékét, jártak a Felső-Maros mentén, a Gyilkos-tónál és Brassóban – idézte fel az utazás néhány állomását a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón Hantz Lám Irén, az Erdélyi nyár Áprily Lajossal 1936 című kötet szerkesztője. A lányok – Bereczki Piroska, Erényi Júlia, György Ágnes, Mihelffy Éva, Schulek Dóra, Ujfalusy Klára – az út során naplót vezettek, fényképeket készítettek, később leveleztek Áprily Lajossal és Reményik Sándorral is. A rendkívüli nyár élményeit megörökítő naplórészleteket, leveleket, fényképeket a kötetben már ismert Áprily- és Reményik-versek egészítik ki, melyek így irodalomtörténeti szempontból új jelentőséget nyernek. Ahogy Egyed Emese irodalomtörténész fogalmazott: az ismerős művek új teljesség érzetét keltik az élettörténetek darabjaival kiegészülve, és egybeolvasásuk által új jelentésekre lelünk.
Amellett, hogy a kutatómunka eredményeképpen a már ismert költők és alkotásaik új tükörben jelennek meg, és Erdélyhez fűződő ismereteink színesednek, a könyv lapjain életeket meghatározó élménysor bontakozik ki. Az erdélyi táj és szellem felfedezése, a közös élmények megélése során – Reményik szavai szerint – „kis lelki közösséggé”, amolyan „titkos társasággá” kovácsolódtak. Olyan kiemelkedő egyéniségek közelébe kerültek, mint Nyírő József, Kós Károly, Wass Albert.
A lányok később nosztalgiázva írnak az utazásról, a vágyról, hogy újra Erdélyben lehessenek. „Odafelé úgy éreztem – bár, tudom, hogy nincs jogom hozzá –, mint ahogyan haza vágyódik az ember, az igazi ígéret földjére” – írja Erényi Júlia Áprily Lajosnak. Ám nemcsak a lányok számára meghatározó ez a nyár, Áprily és Reményik is megemlékezik róla. Áprily például zsebórája elvesztését Intregáldon a Kirándulás című versben örökítette meg: „A patakparti pázsiton / elaludtam, s jött egy manó, / könnyű patával dobbanó, / őzbakszökkenéssel illanó. / Órám zenélve tiktakolt, meglelte s megszökött vele.” Reményik pedig a galonyai estéket idézi meg Legyen még valami című versében, melyet György Ágnesnek ajánl: „Oly édes, gazdag volt a nap, / Mint a málna s a méz / S bár régesrégen nyugta jött, / A nyughatatlan kis csapat / Pihenni mégse kész.”
A nyolc pesti lány erdélyi kalandjainak dokumentumgyűjteménye a Stúdium Kiadó gondozásában jelent meg. A kolozsvári születésű Hantz Lám Irén öt évvel ezelőtt kezdte az anyaggyűjtést, amikor Ujfalusy Klára lánya, Csonkáné Rácz Katalin megosztotta vele édesanyja hagyatékát, amelyből fényképek, levelek kerültek elő. Ezt követően bontakozott ki egy többéves kutatómunka, melynek eredménye egy szép és értékes kötet lett. Csonkáné Rácz Katalin úgy fogalmazott: a kirándulás emléke – anyáikon keresztül – rájuk, a gyerekekre is nagy hatással volt, és remélhetőleg a következő generációra is kisugárzik majd.
A könyv tanúbizonyság a reménykeltő élmények felfedezéséről. Rámutat, hogyan lehet – valódi tapasztalatokat keresve – megtalálni helyünket a világban. Ám útmutatásul idézhetnénk magát Áprily Lajost is: „Jöjj fel velem. Nézz hű szemmel keletre, / s fogóddz a hegybe, hogy most élni merj / s a zord szelekkel támadó időknek / bátor szívvel, de békésen felelj. / Figyeld a Dunán elfutó hajókat / és valld: az óra gyorsan illan el. / De amíg élsz, a múlt, a dal s az erdő / és az örök vágy emberré emel.”
