Svájcban élő nővérem, Agota Kristof (aki világsikerre tett szert francia nyelven írt regényeivel) ugyanezt a nosztalgiát érzi, s talán nálam sokkal inkább átéli a hiányt és a veszteséget. Ő Kőszeggel együtt a hazáját vesztette el. Vágyódásomat átörökítettem szeretteimre. A lányomra, s két unokámra. Az idei ősz három legragyogóbb napját töltöttük Kőszegen, s mivel ők velem voltak, a misztikus boldogság a tökéletes valóság formáját öltötte fel. Úgy éreztem, mintha kristálytiszta és édes levegő áradna a tüdőmbe, miközben belefeledkeztem a két kisgyerek féktelen, szűnni nem akaró örömébe. Magával ragadott elsöprő jókedvük és életenergiájuk. Nemcsak a város más, mint a többi, hanem az itt élő emberek is. Csak jó szót és kedvességet kaptunk a szálláshelyünkön, az utcán, a vendéglőkben, az erdőkben, a távoli forrásoknál a hegyek között. Csupa egyszerű, mégis csodálatos dolog történt velünk, amit egyedül sohasem élhettem volna át.
(Magyar Nemzet, 2010. november 16.)
origo.hu
„Emberkereskedelem” miatt tiltott le több száz tiszás csoportot a Facebook
