Száz éve halt meg Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Száz éve, 1910. november 20-án halt meg a regényirodalom páratlan életművet teremtő géniusza, a realizmus atyja, betetőzője, Lev Nyikolajevics Tolsztoj.

2010. 11. 29. 13:25
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Életútjának közismert állomásai közül említsük azokat, amelyek döntő hatással voltak életművére. 1828-ban, szeptember 9-én Jaszjana Poljanában született, a birtokon, ahol arisztokrata létére később reformokkal próbálta elviselhetővé tenni jobbágyai életét és hatékonyabbá a gazdálkodást. Fiatalkorában egyetemi hallgatóként találkozott korának úgynevezett haladó eszméivel, idősebb fejjel, erdőben sétálva érte az igazi megvilágosodás, találkozása Istennel. Addig volt útikalandok hajszolója, haladó-mulandó eszmékkel is kacérkodó egyetemista, társasági ember, katona, aki a krími háborúban átélte Szavasztopol ostromát. Tolsztojánusnak nevezett filozófiája, a harmónia Istennel, a földdel, a hazával, a családdal viszontagságos, külföldi utakkal is tarkított kalandok után vált életének vezérfényévé. Három regényóriása, a Feltámadás, az Anna Karenina, a Háború és béke mellett számos kiváló kisepikai alkotás, az Iván Iljics halála, a Polikuska és mások tették őt az orosz és a világirodalom meghatározó személyiségévé.

Életművének csúcsa őszerinte is a Háború és béke című regényóriás, amelyet 1863-tól 1869-ig írt, hat évig szó szerint együtt élt a napóleoni háború korából újjáélesztett hőseivel, így sajnálta, hogy pontot kellett tenni a nagy mű végére. A Háború és béke mintája lett az úgynevezett extenzív totalitásra törekvő társadalmi nagyregénynek, amely a lehető legszélesebb spektrumban igyekszik újjáteremteni a kor szellemi irányzatait és társadalmi mozgásait, de etalonja lett a hiteles történelmi regénynek is. A Háború és béke hősei, Pierre Bezuhov gróf, Andrej Bolkonszkij herceg, Natasa Rosztova mind-mind leírnak a maguk módján egy gondolati fejlődésívet. A haladás, az európai felvilágosult eszmék, a rajongás Napóleon iránt szép lassan átfordul náluk a feltétel nélküli istenhit, a krisztiánus lelkület, a haza iránti hűség, a tevékeny élet dicséretébe.

Eközben Tolsztoj a XIX. századi pétervári, moszkvai, vidéki arisztokrácia, a kisnemesség élete mellett hitelesen, megrázóan írja le a világhódító Napóleon oroszországi háborúját. Kutozov győzelme a zseniális hadvezér és császár fölött Tolsztoj filozófiája szerint a bölcsesség, a patriarchális világ triumfusa a forradalmárból lett tirannus, az első modern imperátor, Napóleon ellen. Tolsztoj regénye a csalódások és a szellemi reneszánsz regénye is, amelyben a kor eszmeisége szerint modernista, Napóleonért lelkesedő orosz ifjak ráébrednek az újkor bálványainak ürességére, a hitetlenség, az istentelenség, a hazátlanság csapdáira. Eljutnak odáig, hogy az élet értelme nem hiú becsvágyaink kielégítése, hanem a kiteljesedés a krisztusi szeretetben.


Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.