A Proaza nevű vízi erőművön ugyanis csak ennek segítségével juthatnak át, hogy a természet hívásának engedve eljussanak az ívóhelyekre, amelyhez 17 méteres magasságot kell leküzdeniük. A lazacok és az angolnák is vándorolnak az íváshoz: az előbbi „csemetéi” az édesvizű folyók felső folyásánál jönnek a világra, és leúsznak a tengerbe, de néhány év után visszatérnek születési helyükre, hogy ott rakják le ikráikat. (A lazac legfeljebb háromméteres akadályon tud átugrani – a szerk.) Az utóbbiak esetében épp fordítva van, a tengerben születnek meg és életük nagy részét az édesvizű folyókban töltik, de a tengerbe térnek vissza, hogy ívhassanak (ez a katadrom faj – a szerk.).
Ramiro Asensio, az álavai halászszövetség biológusa elmondta a lapnak, hogy számos vándorló halfajta kihalt, amióta Spanyolországban, sőt az egész félszigeten elterjedtek az öntözéshez a víztározók vagy vízlépcsők. A helyzetet tovább rontotta a Teverga folyót is elszennyező bányászat, amelynek köszönhetően nemcsak a víztározóig felúszó vándorhalak tűntek el belőle, hanem a többi fajtát is pusztulásra vagy elvándorlásra ítélte. De amint bezárták a bányákat, visszatértek a halak, és rögtön felvetődött a kérdés, vajon hogyan lehetne visszacsalogatni a halakat.
A HC Energia cég megoldása az ókori görög és római vízátemelő szerkezetekre emlékeztet. A hordók felé tereli, gyűjti a liftezésre „bejelentkező” halakat, és felsegíti őket a 17 méterrel magasabb következő szintre. A visszaúton a halak természetesen ugyanezt a módszert vehetik igénybe. Egy 1942-ben hozott törvény már kötelezte a víztározók környezetében élőket, hogy biztosítsák a halak akadálytalan közlekedésének körülményeit, de eddig nem sok foganatja volt. A környezetvédelmi és vízgazdálkodási tárca az utóbbi években is javában kereste a megoldásokat. Ez lehet az egyik.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
