Nagy várakozással foglaltam helyet az igencsak foghíjas nézőtéren, annak ellenére, hogy a Sanctum 3D-ről főként rosszakat lehetett hallani a „hozzáértőktől”. Engem azonban ritkán tántorítanak el mások kritikái egy-egy vetítéstől, így ez az alkotás is megkapta az esélyt. Bár a film itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után, számomra nem volt csalódás, sőt…
A történet szerint Pápua Új-Guinea mélyén egy kutatócsapat a káprázatos Esa'ala barlangrendszer feltérképezését végzi föld- és vízfelszín alatt. Az elénk táruló fantasztikus felvételeket – a háborítatlan dzsungelről, a gigászi barlangról és a lélegzetállító víz alatti járatokról – azonban nem sokáig élvezhetjük önfeledten, hamar rosszra fordul a szereplők története. Elsőként egy tragikus búvárbaleset árnyékolja be az expedíciót, majd nem sokkal ezután egy semmiből jött trópusi vihar pecsételi meg sorsát a társaságnak. Az égi csapás miatt főhőseink a barlang foglyaivá válnak, a lezúduló esővíz mindent elönt, sziklák torlaszolják el a járatokat, így kénytelenek más kiutat találni, ha élni akarnak. A film verseny az idővel, küzdelem az ismeretlennel és az egyeseken percről percre elhatalmasodó pánikkal, kétségbeeséssel.
A történet Andrew Wight forgatókönyvíró fejéből pattant ki, mely valós tapasztalatain alapszik. A neves dokumentumfilmes szakember, barlangász maga is átélt egy hasonló kilátástalan és nyomasztó katasztrófahelyzetet: 1988-ban az ausztráliai Nullarbor Plain barlangrendszerben rekedt egy csapattal, mert egy vihar után beomlott a bejárat. Neki és társainak azonban nagyobb szerencséjük volt, mint a Sanctum legtöbb karakterének.
A laikusok talán kevésbé élik át a történetet, de egy szakavatott szempár, egy búvár vagy egy barlangász számára könnyedén felfedezhetők az ok-okozati összefüggések, és az, hogy a cselekmények kicsit sem rugaszkodnak el a valóságtól, és mennyire reális helyzetekből épül fel ez az akcióthriller. A szereplők karakterei, a film részletei egyértelműen arról árulkodnak, hogy nem egy íróasztal mögött ülve születettek, tehát nem egy újabb „egyszerű” hollywoodi szemfényvesztésről van szó – elsősorban. Világosan látszik, hogy Wight korábban a dokumentumfilmek világában mozgott, nem pedig mozikéban. A néző számára talán nem túl magasztosak a filmben elhangzó párbeszédek – sokan ezt is kifogásolták –, mégis, a „hozzáértőknek” egy-egy mondat nagyon is sokatmondó. S aki ismeri az elkötelezett barlangi búvárkutatókat, az tisztában van azzal, hogy egy barlang – főleg vészhelyzetben – nem a hosszú monológok, érdekfeszítő párbeszédek, hanem az életbenmaradást szolgáló tettek helye.
A Sanctum rendezője, Alistair Grierson, valamint a szereplők (Rhys Wakefield, Allison Cratchley, Alice Parkinson, Christopher Baker, Daniel Wyllie, Richard Roxburgh, Ioan Gruffudd, Cramer Cain) talán nem a legismertebbek a magyar közönség előtt, de a producert, James Cameront biztosan senkinek sem kell bemutatni. Természetesen a jeles szakember jelenléte ellenére a Sanctum nem összekeverendő az Avatarral, még ha a marketinggépezet igyekezett összefüggésbe hozni is egymással a két alkotást. A film talán egyik legnagyobb hiányossága, hogy bár a magyar cím mögött ott ékeskedik a „3D” címke is, ebből a néző méltánytalanul keveset érzékelhet a vászon előtt ülve. A különleges víz alatti és barlangi felvételek, a barlangi búvárkodást ismerőknek pedig hitelesként elfogadható történet azonban egyedülálló élményt nyújthat azoknak, akik adnak egy esélyt a filmnek.
