Keleti kérdés: elhagyják Európát az utolsó orosz megszállók? + Képek

Európa egyik legfiatalabb és legrendezetlenebb státuszú köztársaságában egyre zavarosabb a helyzet. A Moldovával szomszédos Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság nemrég még elsöprő többséggel szavazta meg az Oroszországhoz történő csatlakozást, a keddi moldáv–orosz külügyminiszteri találkozó azonban a jelenlegi „félfüggetlen” állapot helyett új utat szabna a tiraszpoli kormánynak. A helyzet komolyságát bizonyítja, hogy a tárgyalásokba beszállt az Egyesült Államok és az Európai Unió is.

Alig egy évvel ezelőtt még hidegháborús konfliktusra készülődött Európa keleti „határvidéke”. Miután Románia beleegyezett az amerikai rakétapajzs-telepítési programba, a „szakadár” moldovaiak Moszkvához fordultak. Igor Szmirnov elnök rakétákat és az orosz „békefenntartó” katonaság létszámának megemelését kérte Szergej Lavrov külügyminisztertől. Medvegyev elnök nyugalomra intette a forrófejű Szmirnovot, a 2600 fős orosz katonaság pedig továbbra is biztosítja a békés mindennapokat az alig 4200 négyzetkilométer nagyságú köztársaságban.

Az oroszok kitartanak

A vegyes lakosságú ország tulajdonképpen már létrejöttekor állandó konfliktusra volt ítélve, hiszen a függetlenség 1990-es kikiáltása óta nem akadt egyetlen állam sem, mely elismerte volna határait. Egyedül Oroszország tart ki a Dnyeszteren Túli Köztársaság mellett, sőt az is kijelenthető, hogy Moszkva támogatása nélkül már régen összeomlott volna a tiraszpoli kormány. 1992 áprilisában ugyanis az önállósuló Moldova frissen felállított hadserege támadást indított a „szakadárok” ellen, a 14. orosz hadsereg azonban megvédte a rezsimet, és békeszerződést kényszerített a moldávokra. Utóbbiak garantálták, hogy nem szólnak bele a keleti szomszéd ügyeibe, a határokat azonban továbbra sem ismerik el, és sajátjukként tekintenek a területre.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a félmilliós lakosságból százezren rendelkeznek ukrán állampolgársággal, 120 ezer embernek pedig van orosz útlevele is. Viktor Janukovics ukrán elnök korábban nem rejtette véka alá véleményét, miszerint a határon túli ukrán állampolgárok sorsát szorosan követik, és ha kell, fellépnek értük. Medvegyev orosz elnök ugyanezt jelentette ki Szmirnovval való tárgyalásai során, némiképp barátságosabb hangsúllyal.


Szmirnov még nem búcsúzik

A tiraszpoli vezetést tehát gyakorlatilag az oroszok védelme alá kényszerítik az instabil külkapcsolatok, azonban egy 2006-os népszavazás megmutatta, maga a lakosság sem kívánkozik nyugat felé. A terület státuszáról döntő voksoláson a Moldovához való csatlakozás mellett a függetlenségre, illetve az orosz csatlakozásra lehetett szavazni, a lakosság 97 százaléka pedig az utóbbi mellett döntött. A végeredmény meglehetősen furcsának tetszik annak fényében, hogy a „szakadár államnak” csupán 30-30 százaléka orosz vagy ukrán nemzetiségű. Ha azonban azt nézzük, hogy az ország álfüggetlenségét még mindig az itt állomásozó 14. orosz hadsereg csapatainak köszönhetik a lakosok, mindjárt érthetőbbé válik az elsöprő „oroszpártiság”.

Mégis visszacsatolhatják őket

A keddi külügyminiszteri találkozó eredménye mindezek tudatában teljesen új pályára állíthatja a Dnyeszteren Túli Köztársaság sorsának alakulását. Iurie Leanca moldáv és Szergej Lavrov orosz tárcavezető megállapodott abban, hogy a „szakadár” köztársaságnak különleges státusszal a Moldovai Köztársaság részeként kell megmaradnia. Utóbbi azt is kijelentette, hogy Oroszország Dnyeszteren túli „békefenntartó misszióját” is átalakítaná, és fegyverraktárainak jelentős részét gyakorlatilag hazaszállítaná.


Meddig dübörögnek még?

Valószínűleg a Moldova európai integrációját is felügyelő Leancának is köszönhető, hogy mostantól az Európai Unió is részt vesz az 5+2-es tárgyalásokon, melyekbe a Dnyeszteren Túli Köztársaság és Moldova mellett bekapcsolódik Oroszország, Ukrajna, az Egyesült Államok és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet is. A kérdés már csak az, hogy mi lesz a válasza Szmirnovnak.

(Forrás: crisisgroup.org/MTI)