Nem a bizottsági elnök volt az egyetlen, aki Szent-Györgyi gondolatát választotta beszéde egyik sarokpontjául. Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) oktatásért felelős államtitkára a Nobel-díjas tudós mellett a klebelsbergi oktatáspolitikát hozta fel követendő példaként, amelynek alapvető célkitűzése volt a széles körű és rendszeres iskolai sport megszervezése. Az államtitkár kiemelte, Szent-Györgyi már a 30-as években attól tartott, a gyermekek elpuhulása veszélyezteti az ország jövőbeli generációit. „Miért kell 81 év után még mindig ugyanerről beszélni? – tette fel Hoffmann Rózsa a kérdést. – Tennünk kell azért, hogy ne Szent-Györgyi szavaitól harsogjon az ország.”
„Nem lehetsz nagyobb, mint maga a sport”
Hoffmann Rózsa intelme előtt több előadó is kritikával élt az új sporttörvény kapcsán, azonban mindannyian leszögezték: össze sem hasonlítható, hogy a polgári kormány mekkora erőfeszítéseket tett a hazai sport felemelkedéséért elődeihez képest. A legtöbben elsősorban a korábban nem jellemző összefogást emelték ki, amelynek köszönhetően „egy új korszak kezdete lehet a megszülető sporttörvény”. Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédében hangsúlyozta, „a sport nem az egyének szórakozása, hanem a nemzet magának való megfelelése”, majd Wayne Gretzkytől, a világ egyik legismertebb, már „nyugdíjba vonult” jéghokisától idézett: „nem lehetsz nagyobb, mint maga a sport”. A házelnök kitért arra is, hogy a sportos nemzet státuszát meg kell őrizni, fantasztikus olimpiai hagyományai erre kötelezik Magyarországot. A felsőház terme megfelelő hely ennek a sorskérdésnek a megvitatásához – zárta szavait.
Ahogy a sportkonferenciák állandó résztvevői megszokhatták, olimpiai győztesekben most sem volt hiány. A „patkó” jobbik sarkában Kovács Antal, Paks „Atom Antija” figyelt, míg a Nefmi sportért felelős államtitkára, Czene Attila a pulpituson foglalt helyet. Utóbbi szólásra is emelkedett, és úgy fogalmazott, az elvégzett elemzések, vizsgálatok kaotikus állapotokat fedeztek fel az eddigi sportirányítás, szervezés terén. „A feladatok elaprózódtak, rengeteg erőforrás veszett el, a finanszírozás pedig áttekinthetetlen volt. A születőben lévő törvénnyel a párhuzamos feladatvégzéseket el fogjuk különíteni, a pénzek elosztását pedig tisztán átláthatóvá tesszük.”
A „kifehérítést” tartotta a törvény legfontosabb sarokpontjának Borkai Zsolt is. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke kiemelte, az egycsatornás finanszírozással egyszerűbbé válik az ellenőrzés, a sport pedig jóval nagyobb lobbierőként lesz majd képes fellépni. „A törvény sikeressége két alapvetésen nyugszik: egyfelől, hogy a központi költségvetésben, ezen belül a sportbüdzsében pontos számok szerepeljenek. Másrészt a sportért felelős öt köztestületi vezető megfelelően irányítsa az alájuk tartozó stratégiai területeket.”
Alaposan bemelegítette őket
A nyílt nap hivatalos szellemisége akkor libbent tova, mikor Monspart Sarolta színpadra, helyesebben a pulpitusra lépett. A Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnöke minden bevett formulát félretéve gyakorlatilag szórakoztatta a több száz fős hallgatóságot. A vidám kezdést – „ez volt a bemelegítés” – keményebb szavak követték. Az elnök asszony úgy fogalmazott, „a kormány által megírt kottáról” ugyan nem játszik rosszul Borkai Zsolt MOB-elnök, azonban ideje lenne észbe kapni, hogy a sportoló lakosság 70 százaléka szabadidejében mozog, ehhez pedig alig kap szakmai segítséget. „Ha Sári néni elmegy az orvoshoz, neki is el kell magyarázni, hogy a piros vagy a zöld kapszulát szedje. A sportorvosoknak ugyanilyen alapossággal kellene tenniük a dolgukat.”
Monspart a médiamunkásoknak is odaszúrt egyet: az újságíróknak nem csupán az országos vagy világhírű sportolókkal kellene foglalkozniuk. „Az amatőr sport maximum akkor kaphat nyilvánosságot, ha sikerül valami bombanőt lencsevégre kapni.” A Nemzet Sportolója (rajta kívül többek között ott volt Portisch Lajos, Kulcsár Győző és Buzánszky Jenő is) kiemelte, mit várhatunk, ha az esti valóságshow „hősei” közül egyik sem jeleníti meg a sport szeretetét, szellemiségét. „Az ország hetven százaléka semmit sem sportol. Közgazdászok kiszámolták, hogy ha a törvény lefektetné a megfelelő alapokat, félmillióval lehetne csökkenteni a táppénzen lévők számát, illetve a mozgáshiányból fakadó betegségben szenvedőkre nagyjából 1,8 milliárddal kellene kevesebbet költeni.” A meghökkentő adatok felsorolását követően Monspart Sarolta nem hazudtolta meg magát, és egyperces átmozgató tréninget vezényelt a lemerevedett résztvevőknek, mosolyt csalva az arcokra. A dübörgő tapsvihar méltán szólt tájfutó világbajnokunknak.
Ezzel csak nyerhet az egész magyar sport
A kávészünet előtt Gémesi György, a Nemzeti Sportszövetség elnöke is szót kapott, és a nap egyik legfontosabb szakmai gondolatával rukkolt elő: „Az alapvető irányvonal jó, azonban a jelenlegi sportszervezésből iszonyatosan hiányzik az önkormányzatok közti kapcsolatrendszer kiépítése. Nem kell átrohanni a sporttörvény problémás részein, ki kell beszélni azokat. A változtatásokkal ugyanis kizárólag nyerhet az egész magyar sport, és újra versenyképesek lehetünk Európában.”
Míg a többség a szendvicshegyeket és a kávépultot ostromolta, addig mi a szünetben Bánki Erikhez, a nyílt nap levezető elnökéhez fordultunk, akitől megkérdeztük, mik azok a különbségek, amelyek az új kormány sportszemléletét megkülönböztetik az előzőkétől. „Mi társadalmasítottuk a sportirányítást, és visszaadtuk azt a civil szféra kezébe – kezdte a Ház sportbizottságának elnöke. – A központi sporttámogatások mértékét megdupláztuk, és ezt a számot a következő években is növelni fogjuk. Még az idei évben új támogatási rendszert vezetünk be, amelynek alapját a társasági adóbefizetések jelentik majd. Ezzel újabb milliárdok áramolhatnak majd a magyar sportba.”
Kérdésünkre a sportvezető elárulta, a történelmi jelentőségű lépést napokon belül sajtótájékoztatón fogják majd bejelenteni.
A félórásra nyúló szünet után az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának alelnöke lépett az emelvényre, és elmondta, óriási dolog, hogy a sporthoz és a rendszeres testmozgáshoz való jog immár az új alaptörvénybe is bekerült. Szalay Ferenc leszögezte: létfontosságú kérdés, hogy az öt látványsportágat – a labdarúgást, a kézilabdát, a kosárlabdát, a vízilabdát és a jégkorongot – sikerül-e piaci alapokra helyezni. „A külföldi példa adott” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a levezető elnök által érintett társasági adókedvezménnyel olyan források jelenhetnek meg a sportban, melyek eddig még soha. Soha nem voltunk még olyan erősek, hogy egy ilyen törvényt megalkossunk. Ha minden jól megy, 350 milliárd forint áramolhat a magyar sportba a társasági adóból – mondta az alelnök.
Megéri a sportra költeni
Miben halunk meg? – tette fel a kérdést a hallgatóságnak Szócska Miklós. A meghívást elfogadó egészségügyért felelős államtitkár úgy fogalmazott: mi nem arra születünk, hogy Európa egyik legbetegebb nemzete legyünk. Gazdaságilag is megéri, ha nem az ápolási költségekre, hanem a sportra költünk, ezért minden eszközzel támogatnunk kell, hogy a kórházak helyett a sportpályákat árasszák el az emberek – fűzte hozzá.
A nyílt nap evidenciáját a nemrég a Nemzet Sportolójának megválasztott Buzánszky Jenő fogalmazta meg az MNO-nak. Az Aranycsapat kőkemény hátvédje a Parlament Duna-folyosójának egyik sarkában állva elmondta, szükség van azokra a biztosítékokra, amelyek az élet különböző területeit, így a sportot is szabályozzák. „Ez a kormány pótolta az elmaradást, és méltóképpen megemlékezett a múlt nagy legendáiról, köztük rólunk, az Aranycsapat tagjairól. Soha nincs késő elkezdeni ezt a folyamatot.” A legendás bekk kifejtette, a sporttörvényhez tett javaslatában ő a 3-6 éves korosztályt célozta meg egy ovifoci-alapítvány létrehozásának gondolatával. „Ha megvalósul a terv, a kicsik a kezdetektől megismerkedhetnek a sportágakkal, és maguk választhatnak közülük.” Lám, a múlt így járulhat hozzá a jövőhöz.
