Labdarúgó NB I szezonértékelő 2010–2011

Ahogyan arra már az őszi idény végén számítani lehetett, a Videoton labdarúgócsapata megszerezte története első bajnoki címét a magyar labdarúgó első osztályban. A már félévkor hétpontos fórban lévő fehérvári együttes végül ugyan csak ötegységnyivel bizonyult jobbnak a hihetetlen tavaszt produkáló Paksnál, ám a piros-kékek olykor 12 pontos előnnyel is vezettek az üldözőikkel szemben. A harmadik helyre a Ferencváros futott be, de kivívta a nemzetközikupa-indulást a kupagyőztes Kecskemét is. Búcsúzott viszont az élvonaltól az MTK és a Szolnok.

Végig kiegyensúlyozottan teljesített, a döntő mérkőzéseken rendre diadalmaskodott a Mezey György vezette Videoton, így szinte kétség sem férhet hozzá, hogy teljesen megérdemelten gyűjtötte be a klub első aranyérmét az NB I-ben. A nagy elődök tisztelete s a maiak dicsérete is volt egyben ez a siker, hiszen az 1985-ben UEFA-kupa-döntőbe jutott klublegendák mellé immáron napjaink megdicsőültjei is odaállhatnak képzeletben. A vezetőedző ünnepét beárnyékolta viszont, hogy néhány héttel a zárás előtt a klub elöljárói már meg is nevezték az utódját a portugál Paulo Sousa személyében. Igaz, ez abban a pillanatban cseppet sem fájhatott az egykori szövetségi kapitánynak, amikor a Kaposvár elleni 3-1-es siker után (ekkor vált biztossá a Vidi bajnoki címe) a játékosok a levegőbe dobálták a trénert. A tervek szerint a piros-kékek három éven belül szeretnének eljutni a Bajnokok Ligája csoportköréig, idén még csak az Európa-liga a cél, egy azonban már most biztos, nyártól a legrangosabb európai kupasorozat selejtezőjében küzdhetnek.

A Videotoné volt ez az év abban a tekintetben is, hogy a csapat érte el a legtöbb gólt a pontvadászatban, André Alves 24 góllal gólkirály is lett, míg a három válogatott védővel (Lázár, Lipták, Vaskó) és két kiváló délszláv labdarúgóval (Bozsovics, Andjics) kiegészült hátsó alakzat szintén a legjobbnak bizonyult a mezőnyben: mindössze 29 gólt kapott. A középpályán Gosztonyi András is belelendült a szezon végére, fontos láncszemévé vált a csapatnak, míg Sándor György és Vasziljevics végig kiegyensúlyozottan játszott, s Polonkait is csak egy rövid betegség akadályozta meg a kiteljesedésben. Elől viszont nehezen találta meg Mezey Alves társát, hiszen sem Nikolics, sem Lencse nem tudott huzamosabb ideig jó formát mutatni, de így is remek kiegészítő embereknek bizonyultak, amikor kellett, gólt lőttek. A tények mindenesetre önmagukért beszélnek, s azt mondják, ebben a szezonban nem volt jobb csapat a fehérvárinál.

Hihetetlen év van a Paks mögött is. Az előző szezonban épphogy bennmaradt együttesből Kis Károly élcsapatot fabrikált, Böde Dániel személyében, aki egymaga 15 gólt szerzett az 54-ből, valóságos gyöngyszemre lelt. A védekezőből támadó középpályássá avanzsáló labdarúgóért sorban is állnak a magyar és külföldi együttesek, s hírlik, a játékos ki is próbálná magát egy másik pontvadászatban is. A zöld-fehérek a klub történetének legnagyobb sikerét elérve az ezüstérmet kaparintották meg a bajnokságban, s emellett megnyerték a Ligakupát is. S ami még meglepőbb, a PFC elsősorban idegenbeli teljesítményének köszönhetően ért el ezt a remek helyezést a szezonban, ebben a tekintetben az egész mezőny fölé nőtt (8 győzelem és 1 döntetlen mellett 6 vereség).

Jól hajrázott a Ferencváros is, amely a szezon utolsó fordulójában, a Pápa felett aratott 3-0-s győzelemmel biztosította be harmadik helyét, s hat év után ismét megmérettetheti magát a nemzetközi porondon. Prukner Lászlónak sok nehézséggel kellett szembenéznie ebben az idényben, többek között a pénztelenséggel, ami alaposan rányomta bélyegét az utolsó néhány hónap teljesítményére. Ám a Fradi-szív ismét kivezette a zöld-fehéreket a hullámvölgyből, s jóval egyenletesebb produkcióra voltak képesek a játékosok, mint ősszel. Igaz, erre a félévre is jutott egy kiadós vereség, ráadásul éppen hazai pályán a tavasz mérkőzésének nevezett rangadón (Videoton, 0-5).

Az FTC két ponttal előzte meg a Zalaegerszeget, s néggyel a Debrecent a tabellán. Csank János együttese az ősz végén még második volt, így egyértelműen jobbat vártak volna a klubvezetők az idény végén. A ZTE főleg a védelem megingásai és hibái miatt bukta el a dobogót, ráadásul a támadószekció sem működött olyan hatékonyan, mint az előző fél évben. A DVSC-n pedig az sem igazán segített, hogy kétszer is edzőt váltott a bajnokságban. A Herczeg Andrást váltó cseh Zdenek Scasny hamar befürdött a cívisvárosban, Kondás Elemér viszont éppen jókor volt jó helyen, s segítségére válhatott a címvédőnek. A tréner munkájával elégedettek is voltak a vezetők, s két évvel meghosszabbították a szerződését.

Ősszel még csak 11. volt, végül a hatodik helyre futott be a Lázár Bencével és Jarmo Ahjuperával megtáltosodott Újpest, amely rengeteg fiatal tehetségnek adott játéklehetőséget ebben a szezonban. Mészöly Géza talán éppen ezért volt nehéz helyzetben, de végül úrrá lett a fiatalítás okozta nehézségeken, s komoly magasságokba repítette ifjú csapatát. A harmadik helyről a hetedikre csúszott vissza a Kaposvár, nem csoda, hiszen a szűkös kerettel dolgozó Somogy megyei együttes alaposan elfáradt a bajnokság végére. A sokáig veszélyeztetett pozícióban lévő Haladás elképesztő hazai sorozatának köszönheti bennmaradását, a Győr pedig Csertői Auréllal jóval kiegyensúlyozottabbá vált, mint ősszel, igaz, a trénertől kért látványos futballt még nem sikerült ennyi idő alatt meghonosítania a zöld-fehéreknél.

Jól muzsikált tavasszal a Vasas, amely kölcsönjátékosokkal tűzdelte tele keretét a télen (Kulcsár D., Rezes, Ponczók, Présinger), s megszerezte a másodvirágzását élő Lisztes is. Az angyalföldi gárda hátsó alakzata külön figyelmet érdemelt, hiszen az első hat tavaszi fordulóban mindössze egyetlen gólt kapott a csapat. A végére azonban már lanyhult a figyelem, becsúszott néhány vereség, így nem sikerült az előbbre jutás, ám az őszinél mindenképpen jobban teljesítettek a piros-kékek. A végére kiegyenesedett a Honvéd is, Supka Attila csapata ugyanis döcögősen kezdte a tavaszt, ám a hajrában fontos győzelmek követték egymást, s a 10. helynél még előrébb is végezhettek volna a kispestiek.

A Kecskemét története során először megnyerte a Magyar Kupát, így megnyílt számára az út Európa felé. A fináléban Foxi mesterhármasával 3-2-re győzte le a Videotont, Tököli Attila személyében pedig lett egy, a válogatottba reaktivált játékosuk is. Feltűnő viszont, hogy a lila-fehérek mennyire gyengén muzsikáltak idegenben, mindössze kétszer tudtak a Széktói stadionon kívül nyerni. A Kaposvárhoz hasonlóan az év végére meggyengült a Pápa teljesítménye is, ám a biztos bennmaradást már az őszi hetedik hellyel sikerült biztosítania a Véber-fiúknak. A Siófok viszont épp idegenbeli sikereivel hosszabbította meg élvonalbeli tagságát, lévén a sárga-kékek hétszer is győzni tudtak vendégként, ebben az összevetésben másodikok lettek, miközben odahaza csupán egyetlen alkalommal gyűjtötték be a három pontot.

Nem kerülhette el viszont a kiesést a már ősszel is reménytelen helyzetbe került Szolnok mellett az MTK sem. A kék-fehérek számára már az előző félév sem volt zökkenőmentes, tavasszal pedig még ezt is sikerült alulmúlni a szépreményű társaságnak. A jóformán ifjúsági korú labdarúgókból felálló Garami-legénység hibát hibára halmozott, kulcsfontosságú pillanatokban rontott, döntő mérkőzéseket vesztett el, aminek egyenes következménye lett a zuhanás s végül a kiesés. A Szolnok jóformán csak a csodában reménykedhetett tavasszal, no meg a télen igazolt féltucatnyi délszláv labdarúgóban, ám ők sem tudták már megmenteni a MÁV FC-t. A szezon végeztével teljesen új vezetés és szakmai stáb került a klub élére, a változás tehát minden szintet érintett az egyesületnél.

Összességében egy közepes szezonon vagyunk túl, az előző évekhez hasonló izgalmas véghajrával, de jóval kiegyensúlyozottabban teljesítő csapatokkal, feltörekvő új gárdákkal. Ami pedig a jövőt illeti, a Videotonnál Paulo Sousa érkezése valószínűleg felkavarja majd a honi állóvizet, hallani spanyol és portugál játékosok érkezéséről is, amely mindenképpen jót tesz majd az NB I-es mérkőzések színvonalának. De már a ZTE is erősítésekbe kezdett, megújulhat a Győr és a Debrecen is. A másodosztályból feljutott Diósgyőr is üde színfoltja lehet a mezőnynek, míg a nyugati oldalról érkező Gyirmótnak vagy Pécsnek már hosszú idő óta az élvonalban lenne a helye.

A végeredmény:
1. Videoton 61 pont
2. Paks 56
3. Ferencváros 50
4. Zalaegerszeg 48
5. Debrecen 46
6. Újpest 45
7. Kaposvár 43
8. Haladás 41
9. Győr 41
10. Honvéd 40
11. Vasas 40
12. Kecskemét 36
13. Pápa 35
14. Siófok 34
15. MTK 30
16. Szolnok 21

A góllövőlista élmezőnye:
Gólkirály – 24 góllal: Alves (Videoton)
15 gólos. Schembri (Ferencváros), Böde (Paks)
13 gólos: Coulibaly (Debrecen), Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
12 gólos. Tischler (MTK)

A Magyar Nemzet Online álomtizenegye:
Csernyánszki (Paks) – Lázár (Videoton), Éger (Paks), Lipták (Videoton), Andjics (Videoton) – Bori (Kecskemét), Mitrovics (Újpest), Böde (Paks), Rezes (Vasas) – Alves (Videoton), Schembri (Ferencváros).