Utak a pokolba
Beszéljünk inkább arról, ami a filmkritikus valódi feladata lenne, ha a „körülmények” nem terelnék el a figyelmünket örökké a lényegről. Például arról, hogy Morell Mihály, a magyar filmművészet doyenje – két múzsának is fölkentje, az Elégia, a Szindbád, az Árvácska, a 80 huszár, a Nagy generáció vágója-szerkesztője, aki ráadásul jelentős szobrászművész – idén december 27-én lesz száz éves. Az, hogy a filmszemle vetítései sokkal „hézagosabb” sorok előtt játszódtak, mint a korábbi években, köszönhető elsősorban annak, hogy a filmek jó részét már bemutatták a mozikban. Tetszik, nem tetszik, a nagyközönséget a versenyfilm kategória nagyjátékfilmjei érdeklik, s ebben a kategóriában mindösszesen négy, még eddig nem látott munka szerepelt a szemlén. Természetesen, nem kedveztek a szemle látogatottságának az egyéb konkurens nagyrendezvények és a vasárnapig kitartó verőfényes, kora nyári idő sem. Ám amikor leülünk a filmvászon elé, eljön az igazság pillanata, s az ember a szemle végső napján kénytelen kimondani: a mezőny nagy részét a majdnem jó filmek alkották. Nem voltak ijesztő fiaskók, mint amelyekhez tömegével szoktatott bennünket hozzá a megélhetési filmgyártás az utóbbi két évtizedben. Kiugróan jó teljesítményekkel azonban elsősorban nem a játékfilmes kategóriában találkozhattunk.
Nemzetközi sikerek követik az 1971-ben született Kocsis Ágnes Pál Adrienn című filmjét. Ahogy korábbi, Friss levegőt című filmjében is, napjaink valóságából emel ki különleges témákat. E film groteszk határán táncoló jelenetei úgy rajzolják meg újkori életünk jellegzetességeit, hogy a rendező elkerüli a frázisokat és a „nem jellemző” extremitásokat is. A Pál Adrienn egy elfekvő kórházban dolgozó túlsúlyos ápolónő Odüsszeiája. Egy életörömtől duzzadó, édességimádó leány a szenvedők között – önmagában remek ellentét. A lány úgy dönt élete egy különös pillanatában, hogy megkeresi régi, gyermekkori barátnőjét. Izgalmas, szomorú, mulatságos, síró-nevető helyzeteket teremt a külső, a mai kor társadalmi gondjait felvillantó, valamint a belső, a lélek rejtelmeiben kutakodó nagy utazás, amelyben remekül teljesít a szereplőgárda is.
A múlt és a jelen találkozásának nagy pillanatait örökíti meg művészi ihlettel Hules Endre A halálba táncoltatott leány rendezője, akit onnan is ismerhetnek sokan, hogy Kovács Klaudia (A lyukas zászló című film rendezője) többrendbeli alkotótársa. E film középpontjában egy alkotó testvérpár különleges drámája áll. Egyikőjük elmenekült a szocializmusból, a másik maradt a megalkuvások, a pártfunkcionáriusok, a KISZ-vezetők érvényesülési terepeként ismert Magyarországon. Az emigrált fiú napjainkban hazatér, s testvérével együtt úgy döntenek, hogy felújítják utolsó közös sikerüket, A halálba táncoltatott leány balladájából készült tánckompozíciót, s ez a dance macabre válik a film mágnes erőközpontjává. Költői kérdés: vajon sikerül-e az idősebb testvérnek elégtételt vennie a szocialista világon és a szerelmét elszerető fivérén is az elszenvedett sérelmekért? Nálunk ez a nagyhatású alkotás érdemelné ki a fődíjat.
Az East side stories című filmnovella blokkban is a szocialista múlt és a jelen keveredik. Bollók Csaba The sunny side, Török Ferenc The Flip Side, Bodzsár Márk The Other Side, Hajdu Szabolcs The Wild Side című filmszkeccsek tanúsítják, hogy a hamis nosztalgiákban, erőltetett retrókban rózsaszínné hamisított baloldali diktatúra nem alternatíva, ám ez a tény nem változtat semmit az 1990 után következett két évtized nyomorúságain.
Az új világ kitágítja ugyan az emberi életben a cselekvési szabadság lehetőségeit, ám ezek önmagukban semmit nem segítenek a hiteles önmegvalósításban – vallja a Diamond Club rendezője, Vécsey Márton. Egy őrült performance megvalósíthatóságának lehetősége körül forog a film története, amelynek filmre vitelében sokat segít a jó szereplőgárda (Uglás Csaba, Tenki Réka, Haumann Máté, Trokán Nóra és a többiek).
Sorolhatnánk jelen és jövő összefonódásának megannyi, viszonylag jól, de talán soha nem kiemelkedően megvalósított történeteit. Extremitásában különbözik a mezőnytől a Szelíd teremtés – A Frankenstein terv, amelyet Mundruczó Kornél Mary Shelley világhírű gótikus rémregénye, a Frankenstein nyomán álmodott vászonra. Egy izgalmas, ma játszódó lélektani thriller jelzi, hogy a tehetséges kortárs fiatalokat egyre gyakrabban megkísértik a tömegfilmes műfajok. Az Utolér című Dyga Zsombor-film, amelyet a szemle nyitóestéjén is láthattunk, egy pedofil gyilkosság és a szülői megtorlás nyomasztó iszonyatát járja körül, a tehetséges rendező kamerájával. A jó ütemben fölépített, a szándékolt lassításokkal is intenzív feszültséget teremtő filmben úgy futnak egymás mellett a múlt és a jelen történései, hogy a néző számára az erőviszonyok csak egy idő eltelte után válnak egyértelművé. Ez izgalmas összerakós játékká, puzzle-lé is teszi a művet, amely két okból nem biztos, hogy nagy közönségsikert arat. Az egyik, hogy a téma iránt minden ép erkölcsi érzékű ember ab ovo idegenkedést érez. A másik pedig éppen a megvalósítás igényessége, Dyga filmje művészi értékét tekintve magasan veri a televízióban látható rémfilmeket, kiváltképpen a sorozatokat, így a mű tömegfilmként igényes, művészfilmként viszont „tömeges”. A befejezés kiváló: egyszerre megindító és paradox módon fölemelő a krisztusi megbocsájtás reményének hirdetésével. Mindenesetre, a 2009-es Köntörfalak című, hasonlóan múltat és jelent vegyítő, tehetséges filmnovellával együtt már úgy érezzük: lélektani szempontból igényes, korjellemző életmű van kibontakozóban. Jómagam mindenképpen a díjazottak közé sorolnám.
Tévéjátékszerűség
Az ügynökök a paradicsomba mennek című Dézsy Zoltán-filmről már írtunk egy ízben. Azt a tragédiát járja körül tévéfilmes eszközökkel, ami abból adódik, hogy az 1990 előtti időszakban olyan emberek is a besúgók közé álltak, hagyták magukat beépíteni, akikről korábban azt hihettük: emblematikus alakjai a rendszerváltoztató folyamatoknak és a bársonyos forradalmaknak. Nem véletlenül vezetem át éppen ezzel a filmmel az olvasót a televízióra készült művek mezőnyébe. Török Ferenc Apacsok című tévéfilmje is azt a világot idézi föl a jelenbe nyúlóan, amelyben a pártvezetők, a KISZ-apparatcsikok és a hatalom láthatatlan öklei, a besúgók érvényesülhettek. Kiváló színészek, Schneider Zoltán, Csányi Sándor, Szervét Tibor, Csomós Mari, Wéber Kata jelenítenek meg egy mesterien komponált, színpadi műből átdolgozott történetet. A sokat és sokszor dicsőített hamis konszolidáció évadján, a korai hatvanas években fiatalok (többek között az egyik forgatókönyvíró, Bereményi Géza és Cseh Tamás is) vidéken indián táborosdit játszottak, hogy legalább a képzelet birodalmában kiélhessék nosztalgiáikat a szabadság iránt, melyeknek szimbóluma a May Károly regényekből megismerhető apacs világ. Egy fiatal rendező, itt és most, a huszonegyedik században filmet szeretne készíteni a történetből, mégpedig nagyapja, az egykori törzsi fővarázsló emlékiratait fölhasználva. (Mind a rendezőt, mind a nagyapát Csányi Sándor alakítja.) Ám végzet-szerű véletlenként találkozik az egykori magyar-indián törzsfőnök unokájával (a főnököt és az unokát is Schneider Zoltán játssza), aki dokumentumokkal bizonyítja az ifjú rendezőnek, hogy nagyapja besúgó volt és vétkes az indián törzsfőnök halálában.
A részletekről többet elárulni vétek volna, csak annyit, hogy az unoka úgy dönt: akkor is kötelessége tervezett filmjében leleplezni saját nagyapját is, ha ezért az egész család kitagadja. Az üzenet mind Dézsy Zoltán, mind Török Ferenc filmjében egyértelmű: amíg nem tisztázzuk a kommunista múlt sötét foltjait, tovább él a kettős mérce, a bolsevizmus bűneinek tagadása. Ugyanerről vall egy kiváló, megrázó dokumentumfilm is, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás alkotása, a Bűn és büntetlenség, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc még mindig élő főszereplőjének, Biszku Bélának elévülhetetlen bűneire hívja föl a figyelmet.
A játékfilmek nagy részére is jellemző a többműfajúság, így sokszor alig láttunk különbséget a két kategória művei között. Nem véletlen, hogy a szemle számomra egyik legszebb, legtökéletesebb kompozíciója is tévéfilm, Mátyássy Áron lírai látomásfilmje Karinthy Frigyes művei nyomán, T.Ú.K – Tanár úr kérem címmel. Köbli Norbert, a kiváló forgatókönyvíró Karinthy Frigyes valódi életrajzából, a Tanár úr kérem című remeklés és az Utazás a koponyám körül című megrázó regény motívumaiból készített ragyogó ütemű, valódi megtisztulást, katarzist kiváltó kisremeklést. A filmben a svédországi agyműtéten átesett kiváló író-költő, Karinthy Frigyes idézi meg látomásosan gyermekkorának íróvá és igaz emberré avató élményeit, emlékeit. A rendező, Mátyássy Áron realiszstikus remeklése az Utolsó idők után bizonyítja, hogy par excellence látványkompozíciókra építő költői, rendezői filmet is képes teremteni, biztos kézzel. Otthonosan mozog a különböző műfajok világában.
Animáció mint a film szürrealista költészete
Az animáció a film szürrealista költészete, jogos, hogy végre külön versenykategóriába helyezte a szemlebizottság. A folytatást remélve láttuk az A2-es animáció blokkban Jankovics Marcell Az ember tragédiája – Ó Fortuna című filmjét, amely az immár elkészült nagy mű versenyen kívül bemutatott részlete. A mi gyerekkorunkban, az államszocializmusban a Falanszter jelenetet tartottuk legfontosabbnak, amelyben a géniusz megálmodta, mennyire silány a kommunizmus eszméje és gyakorlata is. A mai néző számára a londoni szín különösen fontos része a Tragédiának, hiszen a manapság sokat dicsőített szabad versenyes kapitalizmus sátáni arcát mutatja föl, amelyet Jankovics Marcell apokaliptikus látomásként tár elénk: megmutatván, hogy a két legszörnyűbb eszmesátán, a fasizmus és a kommunizmus egyik bölcsője az embertelen kapitalizmus, amely akár a világ végét is ránk hozhatja, de az emberiség nem akar tanulni a múltból, mindent ugyanúgy kezd újra. A másik nagy animációs remeklés Rófusz Ferenc Ticket-Freedom című munkája. Életről, halálról, születésről, újjászületésről mond el az Oscar-díjas rendező mindent néhány percben. Jankovics Marcell és Rófusz Ferenc a magyar filmművészet aranykorának főszereplői is jelzik, hogy a fiatalos lendület és a megújulás képessége nem csak életkor kérdése.
origo.hu
Óriási baleset volt Gyöngyösön - busz, furgon, kisbusz és autó karambolozott
