Hétfő délután Andy Vajna kormánybiztos és munkatársai a budapesti Kempinski hotelben sajtótájékoztatón ismertették a nemzeti filmipar megújításáról szóló koncepciót. E szerint a többi között létrehozzák a Magyar Nemzeti Filmalapot, ami a filmgyártás támogatása mellett a forgalmazással, a nemzetközi filmértékesítéssel és fesztiváloztatással is foglalkozik. Az alap részben a megszűnt Magyar Mozgókép Közalapítvány feladatait veszi át. Hatásköre alá tartozik majd többek közt a Magyar Filmlaboratórium, a Mokép mint filmforgalmazó, s a Nemzeti Filmarchívum filmjogai is átkerülnek az intézményhez. Idén a filmalap kétmilliárd forinttal gazdálkodik, amelyből három-négy egész estés filmet, a jövő évtől évente nyolc-tíz filmet akarnak támogatni. Andy Vajna és munkatársa, Havas Ágnes hangsúlyozta, hogy egy egyszerűbben működő és átláthatóbb rendszer létrehozása a cél, amelyben egy film csak egy intézménynél pályázik, és ahol a pénz elköltését és a film nézőkhöz eljutását sokkal jobban nyomon követik majd, a forgatókönyv fejlesztésétől kezdve a marketingig és forgalmazásig. A fő cél: a nézők visszacsábítása a mozikba, ugyanakkor sikeres szereplés a nemzetközi filmfesztiválokon is.
Ahogy már megírtuk, Bara Margit színművész veszi át az életműdíjat az idei késleltetett mustrán, a szűkebb költségvetés miatt a zsűri nem osztja ki a Magyar Mozgókép Mestere díjat. A zsűri elnöke Cserhalmi György színművész. Összesen 409 alkotást neveztek a mustrára, ebből 11 nagy-, 26 kis-, 13 tévéfilm, 11 animációs (utóbbi a szemle történetében először külön versenykategóriában indul), 10 tudományos-ismeretterjesztő és 24 dokumentumfilm jutott a döntőbe.
A nyitófilm Nemes Gyula Negatív magyar filmtörténet című alkotása, amelynek vetítése március 5-én este hatkor kezdődik az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Este nyolckor ugyanott vetítik Dyga Zsombor Utolér című versenyfilmjét, amit eddig nem láthattunk moziban. A játékfilmek versenyprogramjában szereplő, még moziforgalmazásba nem került filmek: Vécsei Márton Diamond Klub, Vecsernyés János Nyár utca című alkotásai, valamint az East Side Stories című filmnovellablokk, amelyben fiatalok – Bodzsár Márk, Bollók Csaba, Hajdu Szabolcs, Török Ferenc – filmjei szerepelnek, valamint Hules Endre rendezésében A halálba táncoltatott leány. Még nem vetített filmnek számít a versenyen kívüli bemutatókból, az úgynevezett információs programból az Antigoné – Avagy Erdélyben filmet együtt (Jakab Benke Nándor) s néhány külföldi koprodukcióban készült film: A bosszúállók (Aranza Ibarra, Alfonso Arandia), Ballada Karimért (Jasmin Durakovicz), Budapest (Walter Carvalho), Emlékszem Anna Frankra (Alberto Negrin), Juan (Kasper Holten), Morgen (Marian Crisan).
A kísérő rendezvények közül mindig komoly izgalmat és érdeklődést kelt a Magyar filmplakát-kiállítás és verseny, amelyen idén nyolcadik alkalommal vetélkednek a legjobb plakáttervezők a tavalyi filmplakátokkal. A kiállítás péntek reggel tízkor nyílik meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A rövidített filmszemle értékelőire, szakmai és szakmán kívüli nézőire érdekes élmények várnak az elkövetkező négy nap folyamán. Tallózva a termésből, kezdjük egy versenyen kívüli programmal. Bizonyára sokan érdeklődnek majd Jankovics Marcell Az ember tragédiája című nagyszabású animációs filmjének londoni színe iránt, amelyet május 5-én a Corvin Mozi Korda termében 15 órától láthat először a szemleközönség. Jankovics Marcell 1941-ben született Budapesten, jelenleg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) bizottságának elnöke. A jeles rendező a Sisyphus című filmjét 1975-ben Oscar-díjra jelölték. 1977-ben a Küzdők című filmjével Arany Pálmát kapott a Cannes-i filmfesztiválon, ami a filmszakma legnagyobb elismerésének számít ma is. 1984-ben a Fehérlófia című filmjére megkapta Los Angelesben, az Oscar honában minden idők legjobb rajzfilmje címet.
Az ember tragédiája 155 perces változata valószínűleg csak DVD-n kerül forgalomba, eleve nem is tervezte, tervezhette mozira a filmet. Jankovics képekbe sűrítette a nagy gondolati dráma esszenciáját, ahogy nyilatkozta: itt és most, amikor a fiatalok virtuális világokba, blogozásba, diszkózásba, klikk-kapcsolatokba rejtőznek az élet valódi kihívásai elől, kiváltképpen aktuálisnak, örökzöldnek érzi Madách üzenetét: ember küzdj, és bízva bízzál. Izgalmasnak ígérkezik a homokanimáció hazai nagymestere, Cakó Ferenc Érintés című filmje, amelyben emberi kapcsolatok, társadalmi konfliktusok látomásait idézi föl a rendező.
A játékfilmes mezőnyből bizonyára komoly érdeklődést kelt Fliegauf Benedek Womb című információs vetítésen szereplő filmalkotása. Különös szerelmi történetet mond el három idősíkban. Először a nyolcvanas, aztán a kilencvenes években, végül a jövőben találkozhatunk ugyanazzal a szerelmespárral. Fliegauf minden alkotása kirívóan különbözik a másiktól, művei vitát provokálnak. Török Ferenc (Tranzit, Moszkva tér, Cipők) is a fiatalabb filmes nemzedék képviselője, aki Pálfi Györgyhöz (A hal, Körbe, Hukkle) s a tavalyi szemlegyőztes Bibliothéque Pascal rendezőjéhez, Hajdu Szabolcshoz (Fehér tenyér, Nekropolisz, Tamara) hasonlóan megpróbál egyéni utakon járni. Török Ferenc Apacsokja (forgatókönyvíró Bereményi Géza) közép-európai tragédiát visz filmre. Egy huszonegyedik századi ifjú rendezőről szól, ki élete első filmjében édesapja hatvanas évekbeli élményét szeretné megfilmesíteni. E nemzedék fővárosi fiataljainak egy része sajátos módon fejtett ki passzív ellenállást a sokak által aranykornak hazudott, hamis nosztalgiáikban rózsaszínre festett hatvanas években a Kádár-korszak burkolt, de egyáltalán nem puha diktatúrája ellen. Indián táborokat alapítottak, törzsi szokások szerint éltek. „A film a filmben” történet tragikus, de a korra nagyon jellemző fordulatot vesz: kiderül, hogy a társaságból valaki besúgó (Csányi Sándor alakítja). Rokon témájú alkotás Dézsy Zoltán Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmje, amely ugyanezt a problémakört a demokratikus ellenzék prosperitásának évadján mutatja meg. Az is rokon a két közép-európai tragédiafilmben, hogy a végén kérdőjel van: miért nem tudtuk meg 1990-ben, hogy kik tették tönkre az életünket? Annak a rendszerváltó kormánynak a mulasztásait bizony ma már nagyon nehéz helyrehozni.
A kisfilmes mezőny kínálatában tallózva jelentős várakozás övezi Till Attila a Csicska című filmjét, amely a hazai mustra után a májusi cannes-i filmfesztivál műsorán fog szerepelni. A mű tanúsítja, hogy a zárt közösségek erkölcsmegtartó ereje nem mindig működik, olykor torzulásokhoz, családi, kisközösségi tragédiákhoz vezethet. Érdekesnek ígérkezik a dokumentumfilmek kategóriájában Szomjas György Keleti szél, Erdélyi János Tiszaberek, Zsigmond Dezső Az Óperenciás tengeren is túl című munkája. Zsigmond Dezső ezenkívül filmre vitte még Moliére A botcsinálta doktor című komédiáját modernizált változatban, ugyanakkor Kazinczy Ferenc archaizáló fordítását felhasználva. Erdélyi János és Zsigmond Dezső a rendszerváltozás évében tűntek föl együtt a Vérrel és kötéllel című alkotással, amely az 1956-os mosonmagyaróvári ávós sortűzről szólt. A két akkor ifjú rendező szakmán kívülről érkezett, tanárképző főiskolai diplomával, üzemi lapnál dolgozó vidéki újságíróként robbantak be e filmjükkel, amely a Szőts István vezette zsűritől megkapta az 1990-es szemle dokumentumfődíját. Azóta mindketten a magyar film jelentős képviselőivé váltak.
origo.hu
„A tiszások számára a hatalom fontosabb, mint az ország érdeke”
