CSAPATOK
Ebbe a kategóriába meglehetősen egyszerű volt összegyűjteni a csapatokat, hiszen minden olyan klub belefért, amely valamilyen címet nyert ebben a szezonban. A topligás bajnokok, így a Manchester United, a Lille, a Dortmund, a Milan és a Barcelona mellé odatehetjük az Európa-ligát nyert Portót is. A manchesteri Vörös Ördögök 19. angol bajnoki címüket ünnepelhették, Sir Alex Ferguson irányításával pedig a tizenkettediket. Története során harmadszor jutalmazták az első osztály aranyérmével a Lille gárdáját, hetedszer a német salátástállal a Dortmundot, a Milan hét év után lett ismét az olasz Serie A legjobbja, míg a Barcelona sorozatban harmadik elsőségét számlálhatta a La Liga megnyerésével.
Ezek mellett persze voltak olyan együttesek, amelyek messze meghaladták a várakozásokat,vagy éppen azzal érdemelték ki azt, hogy szerepelhessenek ebben az összeállításban, hogy képesek voltak a papírformát érvényesíteni. Ilyen volt például a Manchester City, amelyet alaposan megerősítettek a múlt nyáron, s Roberto Mancini vezetésével végül bajnoki bronzérmesként és az FA-kupa győzteseként zárták a szezont. Angliában a világoskékeken kívül az újonc West Bromwich nagyszerű teljesítményét érdemes még kiemelni, hiszen a szezon előtt mindenki biztos kiesőnek tippelte a birminghamieket, ám végül meg sem álltak a 11. pozícióig.
Franciaországban sem feltétlenül a Lille-t várták az élre, a piros-kékek az elmúlt négy évben még a dobogóra sem fértek fel, utoljára 2006-ban voltak harmadikok, ám Rudi Garcia irányításával magabiztosan, nyolcpontos előnnyel nyerték meg a Ligue 1 küzdelmeit. Nem várt sikert aratott a Dortmund is a német Bundesligában, mégpedig olyan egyértelműséggel, amelyet a Bayern Münchenen kívül nem sok csapat tudott eddig felmutatni az elmúlt évtizedben. A „méhek” mellett a Mainz és a Hannover is alapos meglepetést keltett, előbbi hét forduló után százszázalékos teljesítménnyel vezetett, s egyetlen játéknap után sem állt az ötödik helynél hátrébb, utóbbi pedig megannyi meglepő győzelmet aratva végig versenyben volt a BL-indulást jelentő harmadik helyért, ám végül a Bayern München jobbnak bizonyult nála.
Itáliában a Napoli és a Lazio is sokáig aranyvárományosnak tűnt, végül előbbi 3., utóbbi 5. lett, ám így is rácáfolt az előzetes várakozásokra, miként az Udinese is, amely Antonio di Natale góljainak köszönhetően negyedik lett, így indulhat a Bajnokok Ligájában. Spanyolországban senki sem lepődött meg azon, hogy a Barcelona és a Real Madrid különcsatájává szűkült az aranyérem megszerzésért folytatott harc, miként azon sem, hogy mögöttük a Valencia és a Villarreal végzett, az Osasuna kilencedik és a Zaragoza 13. helyére viszont aligha fogadott volna bárki is, főleg úgy nem, hogy az utolsó játéknap előtt, még mindkettő előtt ott lebegett a kiesés veszélye. De a sokáig szintén kiesőként aposztrofált Málaga is megrázta magát a szezon végére, s Manuel Pellegrini vezetésével végül 13. lett.
EDZŐK
Sir Alex Ferguson, Rudi Garcia, Jürgen Klopp, Massimiliano Allegri és Pep Guradiola a bajnoki címeknek köszönhetően szinte alanyi jogon tagja e kategóriának, miként a 33 esztendősen Európa-ligát nyert André Villas-Boas is, akit már most José Mourinho utódjának tartanak. A Porto fiatal trénere mellé még odabiggyeszthetjük a Mainzot irányító Thomas Tuchel vagy a Freiburgból élcsapatot faragó Robin Dutt nevét. Utóbbi a következő szezontól a Bayer Leverksuen kispadján váltja a Bayern Münchenhez távozó Jupp Heynckest. De nem szabad kifelejteni Ralf Rangnickot sem a felsorolásból, aki egy szétesőben lévő Schalkét vett át Felix Magathtól, majd meg sem állt a BL-elődöntőig és Német Kupa győzelemig.
Kenny Dalglish hasonlóan rossz formában lévő Liverpoolt vett át Roy Hodgsontól, s végül lett hatodik a vörösökkel. A tavaly még a Parmát irányító Francesco Guidolin az Udinesével ért el sikereket a Serie A-ban, fent már említettük Pellegrini és a Málaga sikereit, miként Javier Aguirre a Zaragozával vívta ki a bentmaradást. Didier Deschamps-ot pedig annak ellenére az év edzőjének választották meg Franciaországban, hogy a Marseille-jel lecsúszott a bajnoki aranyéremről.
JÁTÉKOSOK
Angliában Dimitar Berbatov úgy lett a Premier League gólkirálya, hogy jobbára csak csereként jutott szóhoz, így is mesterhármast lőtt a Liverpoolnak és a Birmingham Citynek, a Blackburn kapuját pedig öt alkalommal vette be az Old Traffordon. Pályafutása legjobb idényét produkálta a nigériai Peter Odemwingie is, aki a West Bromwich tagjaként 15 gólt lőtt a PL-ben. De ide vehetjük Andy Carrollt is, akinek liverpooli szerződés volt a jutalma a szezon eleji megtáltosodásért a Newcastle-ben, Charlie Adam a kiesett Blackpoolban tűnt fel, elsősorban góljaival, másodsorban pedig azzal, hogy súlyos sérülést okozott a szezon nagy felfedezettjének, Gareth Bale-nek (Tottenham).
A francia pontvadászatban Moussa Sow góljaitól ámult a közönség, 25 találattal így lett a Ligue 1 gólkirálya a szenegáli támadó, aki korábban négygólos egyéni szezonrekorddal büszkélkedhetett csupán. De felfigyeltek a párizsi Sakho védőmunkájára, Rémy és Payet az ismeretlenség homályából lett válogatott, Gameiro az év játékosa, míg a 17 esztendős belga Hazard a Lille tagjaként vehetett át aranyérmet az év végén.
A Bundesligából egyértelműen a Dortmund és a Mainz csapata szolgáltatta a legnagyobb meglepetést, így nem csoda, hogy ebből a két gárdából említhetjük a legtöbb sikeres labdarúgót is. A Borussiából Götze, Schmelzer és Sven Bender nevét csak az idén tanulgatták az európai újságírók, már mindhárman bemutatkozhattak a Nationalelfben is, miként a mainzi Holtby és Schürrle is. Előbbi nyáron visszatér a Schalkéhoz, utóbbit pedig a Leverkusen szerezte meg. A legnagyobb dobás azonban kétség kívül Nuri Sahiné, aki a bajnokság legjobbja volt, s már alá is írt a Real Madridhoz. Rajtuk kívül még a leverkuseni Sam, a hannover Abdellaoue, a kaiserslauterni Lakic, a kölni Rensing és a schalkés Neuer zárt különösen szenzációs évet, hogy a Gelsenkirchenben újjászülető Raúlról ne is beszéljünk.
A Serie A-ban Ibrahimovic nagy segítségére volt a Milannak, miként Thiago Silva is világklasszis teljesítménnyel rukkolt ki, Edinson Cavani pedig a Vezúv lábánál megtalálta góllövő cipőjét, s csak hajszállal maradt le a gólkirályi címről. Spanyolországban Lionel Messi és Cristiano Ronaldo sokáig fej fej mellett haladt a góllövőlistán, ám végül a portugál cselgép 40 góllal bizonyult a legjobbnak a 31-ig jutó argentinnal szemben.
