Az év nagy futballcsalódásai

Előző összeállításunkban csokorba szedtük azokat a csapatokat, edzőket és játékosokat, akik kiváló teljesítményükkel méltán érdemelték ki a szakemberek elismerését ebben a futballévben. Most viszont azok következnek, akik csalódást okoztak, akik elbuktak a döntő ütközetekben, s persze azok is, akiktől többet vártunk a szezon elején.

Olaszországban jóval többet reméltek a Juventus hívei a hetedik helynél, ám szegény torinóiakat még az ág is húzta ebben az idényben. Nem jöttek be a nagy igazolások, csupán Matri teljesített elfogadhatóan (a 20 gól több mint elfogadható azért…), de még az Öreg Hölgynél is nagyobbat bukott a Sampdoria gárdája, amely az előző évi negyedik hely után képes volt kiesni a Serie A-ból. Sajnos ebben két magyar játékos, Koman Vladimir és Laczkó Zsolt is szenvedő fél volt. A spanyol élvonal búcsúzói között is találunk egy nagy nevet, a Deportivo La Corunáét, amely 2004-ben még elődöntős volt a Bajnokok Ligájában. A Depor tulajdonképpen gyenge játékoskeretének és egy jó adag balszerencsének köszönheti kiesését.

EDZŐK

Ebben a szezonban nyilván azok a szakvezetők bukták a legnagyobbat, akik a fent említett csapatokat vezették. Ancelottit (Chelsea), Delnerit (Juventus) és Cavasint (Sampdoria) csak az idény végén menesztette klubjuk, Beníteznek (Internazionale), Tiganának (Bordeaux) és Van Gaalnak (Bayern) viszont már a bajnokság közben megköszönték a munkáját. Delio Rossit kétszer is kitették Palermóból, Quique Sánchez Flores pedig önként távozik az Atlético Madridtól. Csalódást okozott még Bölöni László is, amely már egy süllyedő hajón foglalta el a kapitányi széket a Lensnál. De igazán José Mourinho sem lehetett elégedett a Real Madriddal, igaz, a Király-kupa elnyerése és Cristiano Ronaldo rekorder gólkirálysága azért kárpótolta a blancók híveit.

JÁTÉKOSOK

A kategóriába kétféleképpen lehetett bekerülni: a labdarúgó vagy alulteljesített ebben a szezonban önmagához képest, vagy egy súlyos sérülés árnyékolta be ez évi produkcióját. Előbbihez tartozik Michael Ballack, aki hiába próbálkozott, nem tudott igazán vezéregyéniségévé válni a Leverkusennek, vagy Thomas Kraft, aki ugyan megkapta a bizalmat Louis van Gaal vezetőedzőtől, a Bayern fiatal portása hibát hibára halmozott a Bundesligában, s ez bizony közvetve mestere bukásához is vezetett. Ruud van Nistelrooy is nagy reményekkel szerződött Hamburgba, a szezonban elért hét találata azonban csak a nyolcadik helyre volt elég a HSV-nek. Diego észrevehetetlen volt a majdnem kieső Wolfsburgban, amely Edin Dzeko távozását is megérezte. A szlovén támadó fél szezon alatt tíz gólt termelt a zöldeknél, a Manchester Cityhez igazolva azonban elvesztette góllövő cipőjét, csupán kettőig jutott a PL-ben.

S ha már Anglia, jöjjenek a szigetországi csalódások: elsősorban Wayne Rooneyt kell megemlíteni, aki sérüléssel és önbizalomhiánnyal is küszködött, s ugyan betalált a BL-fináléban a Barcelona kapujába, ezzel sem tudott segíteni a Vörös Ördögökön. A Liverpool nagy reményekkel igazolta le Joe Cole-t, a Chelsea pedig éppen Liverpoolból Fernando Torrest, mindkét klasszis csúfos kudarcot vallott új állomáshelyén.

Az előző idényben nyújtott teljesítményétől messze elmaradt Goran Pandev és főleg Diego Milito, az Inter két támadója is. A macedón támadó idényét menti a Bayern ellen lőtt győztes találata. Milos Kraszicstól is többet reméltek a Juventusnál, de a világbajnokságon brillírozó, a legjobb játékosnak megválasztott Diego Forlán (Atlético Madrid) is csak árnyéka volt önmagának ebben a szezonban. Hogy a Romába nagy dérrel-dúrral leigazolt Adrianóról ne is beszéljünk… Nem véletlen, hogy Jermaine Defoe szerződését sem hosszabbították meg a Tottenhamnél, s Miroslav Klosét is simán elengedte a Bayern a Lazióhoz.

Sérülés miatt már januárban véget ért az idény a dortmundi Kagava számára, aki az Ázsia-kupán szenvedett súlyos térdsérülést, miként Gareth Bale szezonjának végét is egy bokasérülés tette tönkre.