A múzeum multimédiás és szemléltető eszközök sokaságával, 5558 négyzetméteren mutatja be a Hszümisan (Xumishan) buddhista barlangtemplom-együttes kialakulását és fejlődését, amelyet az Északi Vej (Wei Kr.u. 386-534) és a Tang (Tang 618-907) dinasztia uralkodásának idején, az V-X. században építették. A félezernél több Buddha-szobrot tartalmazó barlangok 1982 óta a kiemelt jelentőségű állami műemlékek listáján szerepelnek. A templom-együttest a Hszümi-hegy keleti lejtőjén vörös homokkőbe vájták a buddhista szerzetesek. A 130 barlang nyolc csoportra oszlik.
„Kínában ugyan vannak sokkal nagyobb és híresebb barlangtemplomok, a kevéssé ismert Hszümisan azonban a buddhista építészet egyik gyöngyszeme” – vélekedik Paola Dematte, a kínai művészet és régészet amerikai szakértője. A Rhode Island-i képzőművészeti főiskola docense aláhúzta, hogy fontos helyszínről van szó, hiszen a barlangtemplom a Selyemút, az ókori kelet-nyugati fő kereskedelmi útvonal közelében helyezkedik el. Ennek ellenére a történelmi feljegyzésekben kevés említés történik a barlangtemplomról.
Dematte hozzáfűzte, hogy a barlangok sztéléinek feliratai újabb adalékokkal szolgálnak a templom történetéről. Az egyik XV. századi kőtáblán szerepel először a Hszümisan elnevezés, amely a Szumeru-hegy kínai változata. A Szumeru-hegy (Meru-hegy, tibeti nevén Rirab, azaz Hatalmas Hegy) mítoszok alkotta vidék, a hindu és a buddhista kozmológiában az univerzum központja, a világ tengelye, az istenek lakóhelye. A Nap, a Hold, a csillagok, az égitestek mind körötte forogtak. A végtelenül magas Szumeru-hegy a mindenség kezdete és vége.
A barlangok kivájása előtt a helyszín Fenjisanként (Fengyshan) volt ismert. Senki sem tudja, hogy miért keresztelték át a hegyet, némely szakértő szerint a névcsere egyfajta „reklámfogás” volt, hogy vonzóbbá tegyék a barlangtemplomot a zarándokok számára. Más tudósok, mint például Eugene Wang, a Harvard Egyetem kutatója, a kínai buddhista művészet szakértője szerint nincs semmiféle különös jelentősége a névváltoztatásnak. A Hszümisan elnevezés ugyanis elfogadott buddhista kifejezés volt már jóval azelőtt, hogy a helyszínhez kapcsolódott volna. A barlangok fele teljesen csupasz, és nagy valószínűséggel a szerzetesek elhelyezésére szolgált. A többi barlangot falfestmények és szobrok díszítik. A műalkotások az indiai és közép-ázsiai hatást tükrözik. A barlangok egyike előtt Buddha csaknem 20 méteres szobra tekint le a vidékre. A grandiózus műalkotás Maitréja, az eljövendő világkorszak és a szeretet Buddháját ábrázolja.
A védett műemlékegyüttes erodálódik, pusztul a szél és a homok hatására, de fenyegetik a helyszínt a hegyomlások, a földrengések is. Dematte szerint csupán a barlangok 10 százaléka van jó állapotban, sok közülük romos, mások falait évszázados korom borítja, de nem kegyelmeztek a vandálok sem a műemlékegyüttesnek. A barlangokat 1982-ben vizsgálták meg a Pekingi Egyetem régészei, majd történtek bizonyos állagmegóvási munkák is, amelyek a szakértők szerint többet ártottak, mint használtak. Így cementtel próbálták konzerválni a kolosszális Buddha-szobrot. Utóbbi alkalmazását a szakemberek nem ajánlják homokkő esetében, mivel sokkal keményebb állagú, ráadásul a cement a homokkőt károsító vízben oldódó sókat is tartalmaz.
A barlangok bejáratát – megóvandó a műemlékegyüttest a vandáloktól – rácsos kapu zárja el, a turisták csak azon keresztül „kukucskálhatnak be”. Az óvintézkedések ellenére nehéz megjósolni Hszümisan jövőjét. „Gondosan dokumentálnunk kell a műemlékegyüttes miden négyzetcentiméterét, hogy a barlangtemplomot legalább digitálisan megőrizhessük. Fizikai mivoltukban ugyanis aligha maradhatnak fenn örökre” – fejtette ki Eugene Wang.
(MTI)
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
