Döbbenetesen súlyos pillanat

A nap, amelyen az első keresztény egyházi közösség megalakult. Egy nap, amikor háromezer férfi keresztelkedett meg, és amikor Szent Péter – pünkösdi beszéde elmondásakor – kiállt azok elé, akik Jézus felfeszítése óta üldözték, és akik meg akarták őt ölni. Jézus első „szóvivőjéből” az apostolok vezére és az egyház alapítója lett pünkösdkor, húsvét után 50 nappal. A Szentlélek eljövetele ráadásul nem „időzítés nélkül” történt; beteljesítette az ószövetségi törvényt, s a harmadik isteni személy folyamatosan áthatja az ember életét – de hogyan? Erről beszél a Magyar Nemzet Online-nak pünkösd ünnepén dr. Török Csaba, a krisztinavárosi Havasboldogasszony-templom papja.<br /><br /><strong><a href="http://www.mno.hu/portal/790338" target="_blank">• „Ez az ünnep a húsunkba vág”</a></strong>

A „pünkösd” szó a görög „pentékoszté”-ból ered, jelentése: ötven. Pünkösdvasárnap és -hétfőn a kereszténység az Atya és a Fiú melletti harmadik isteni személy, a Szentlélek – apostolokra való – kiáradását ünnepli. A zsidó hagyományban a sínai szövetség ünnepe volt, s a próféták közül Ezekiel és Jeremiás is megírta: „Új szövetséget kötök veletek”; „Új lelket oltok belétek”. Jézust közvetlenül megelőzően Keresztelő Jánosnál találjuk: „Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni”. Az ünnep a húsvéthoz, így a holdtöltéhez igazodik; legkorábbi időpontja május 10., a legkésőbbi június 13. A katolikus egyházban a bérmálás szentségét az ekkor induló időszakban szolgáltatják ki. A néphagyomány tavaszköszöntőt tart ekkor, de a május elején állított májusfát is pünkösdkor bontják. A középkortól ismert népszokás, hogy a férfiak között különféle erősségi és ügyességet igénylő versenyszámokban ilyentájt választottak pünkösdi királyt; a győztes ingyen ihatott a kocsmákban, és hasonló természetű jutalmak jártak neki. A pünkösdi királynéjáráskor négy leány vitt egy ötödiket végig a falun, ennek termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak. Volt olyan is, ahol a pünkösdi király „beszállt” a királynéjárásba, ennek pedig adománygyűjtés volt a legfőbb célja. Fontos Mária-kegyhely található Csíksomlyón, ahová a XV. század óta összegyűlnek a magyar hívők. A két Somlyó-hegy köze azóta is a magyarság összetalálkozásának egyik szimbóluma.

– Lángnyelv néhány ember feje fölött – ha rajzot kellene készíteni „pünkösd” témakörben, bizonyosan ez szerepelne rajta. Mert valóban ez volt, Szent Lukács is megírta az újszövetségi Apostolok Cselekedetei könyvben.

– Az Apostolok Cselekedetei (ApCsel.) második fejezetében találjuk pünkösd pontos leírását. Jézus mennybemenetelétől indulunk, ez a „negyvened nap”. Utána az apostolok visszamennek Jeruzsálembe, mert Jézus ezt hagyta meg nekik. Itt együtt vannak, és itt tíznapos várakozási idő következik pünkösdig. Ez idő alatt egyetlen konkrét esemény történik: megválasztják az áruló Júdás helyére a tizenkettedik apostolt, Mátyást. Ebből azért érzi az ember, hogy a 12-es számnak rendkívüli fontossága volt, nem pedig hobbi. Ez maga volt a lényeg; addig nem születhetett meg az egyház, amíg „nincsen rendben” a tizenkettő. Azt is tudjuk még, hogy ez a tíz nap intenzív imával és készülettel telt, hiszen Jézus szavaiból egyértelmű volt korábban, hogy „súlyos” esemény következik, ki fog áradni a Szentlélek. A tizedik napon akik együtt vannak, az a tizenkét apostol, Mária, Jézus anyja – akinek az ApCsel.-ben ez az egyetlen megjelenése – és még néhányan a bővebb tanítványi körből. Az eseményleírás egy igen monumentális képet mutat, kívülről az utca felől szélvihar hallatszik és mennydörgő robaj, a teremben pedig félelem uralkodik, és egyszer csak leszáll a Szentlélek tűznyelvek formájában az apostolokra. Ekkor következik be a fordulat: akik eddig bezárkózva reszkettek, Péter vezérletével kimennek az utcára azok közé, akik addig üldözték őket Jézus halála óta. A „szóvivő” elmondja nagy pünkösdi beszédét, amiben Jézust, az ő munkásságát és az egész húsvéti eseményt értelmezi, tanítás keletkezik a történtekből. Ez egy döbbenetesen súlyos pillanat! Az apostolok eljutnak arra a belátásra, hogy a történések egészében mindennek és mindenkinek megvolt a helye. A kereszthalál itt már nem drámai, tragikus eseményként jelenik meg, hanem Isten akarataként. Azt, hogy Péter beszéde telibe talál, az mutatja, hogy a leírás szerint 3000 férfi keresztelkedik meg Jeruzsálemben. Szó szerint megszületik az egyház pünkösdkor – eleveníti fel Szent Lukács evangélista leírását Csaba atya, figyelmeztetve, hogy ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek addig nem volt jelen, hiszen Jézus keresztelkedésekor és Gábriel arkangyal látogatásakor Máriánál is említés van róla.

Ünnep ott – és ünnep itt

– Hogy miként emelkedett ekkora „rangra” az egyház születésnapja, azt kell mondani: már jóval a születése előtt, hiszen csakúgy, mint húsvét, ez is egy ószövetségi – kereszténység előtti – ünnepet teljesít be.

– Bár ma a húsvét és a karácsony van inkább szem előtt, sokkal ősibb gyökerű ez az ünnep. Nagyon sok vetülete volt, összefoglalóan sátoros ünnepnek nevezték a zsidóknál. A sátorozás hagyományában – amikor a városlakók az Egyiptomból való kivonulás, a pusztai vándorlás emlékére kiköltöztek lakhelyükről – az első nap az, amikor az Úr angyala végigvonult Egyiptomon, az ötvenedik, amikor megkapták törvényeiket a Sínai-hegyen. Mindez egybekötődött egy mezőgazdasági üzenettel; ekkor kezdődött a Közel-Keleten az aratási idény. A sátorba való kiköltözés tehát ezt is jelenti. Az emlékezésben így helye volt annak is, hogy „Izrael földet kapott”; maga vet, és maga aratja le a termést. Tehát a húsvét és a pünkösd már az Ószövetség rendjében két, teljesen egybetartozó ünnep volt, mondhatni, egy folyamatnak a két vége, ahol pünkösd a hálaadás az Isten felé a törvényért, a földért, a termésért, mindenért – enged betekintést pünkösd ősi szimbolikájába a lelkipásztor.

– A keresztény pünkösddel ez az ötvennapos hagyomány megmaradt és új értelmet nyert azzal, hogy Jézus 50 nappal húsvét után küldte el a Szentlelket. (Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap, erre 7 hétre következik pünkösd.)

– Amikor azt olvassuk a Bibliában, hogy tele volt ünneplőkkel ekkor Jeruzsálem, az nem azt jelenti, hogy ott maradtak a húsvéti zarándokok; már a másik ünnepre érkeztek. Sokszor nem héberül, hanem különböző nyelveken beszélő emberek jöttek, ezért is volt különös jelentősége annak, hogy Jézus tanítványai a Szentlélek kiáradása után „különböző nyelveken kezdtek beszélni” – mondta el Csaba atya.

– Magában a Bibliában találunk magyarázatot egyébként arra, hogy miért történik meg párhuzamosan annyi minden az Ó- és az Újszövetségben...

– Jézus a hegyi beszédben azt mondja, „nem eltörölni jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni”. Húsvéttal kapcsolatban sem azt hisszük, hogy Jézus halálával és feltámadásával egyszerűen el lett törölve az ószövetségi húsvét. Úgy nevezzük ezt, hogy előkép – ami Krisztus előtt megtörtént, utána beteljesedik, nyilvánvalóvá válik. Ott ország, törvény és föld – itt egyház és Szentlélek. Szent Pál maga is gyakran beszélt a törvény és a kegyelem rendjéről. Pünkösdkor a Sínai-hegyen kapott törvény párhuzamban áll a kiáradó Szentlélekkel, ami ekkor kezdi meg működését az emberiség történelmében, és azóta is „kormányozza” az egyházat – mutat rá a fiatal pap. Hozzátette: a hétköznapi ember, aki nem hisz, annak kicsit nehéz pünkösd, „a hitigazságokat ugyanis nem lehet megmagyarázni a nem hívő embernek”. – A hitigazságok éppen attól a hit igazságai, hogy a hit tárja fel az értelmüket. Magyarán szólva ahhoz, hogy a Szentlélek rendjét valóban megtapasztaljam, kell egyfajta hit is. További „nehezítés”, hogy a hit maga is a Szentlélek működéséből adódik, mint az életünkben nagyon sok minden – magyarázza Török Csaba, aki úgy véli, ha egy festményen borosüveget látunk, attól még nem lesz fogalmunk a bor ízéről, illatáról, tartalmáról.

Megfoghatatlan-e a Szentlélek?

Annak ellenére, hogy a Szentlélek látszólag igen megfoghatatlan, az ember szempontjából legközvetlenebb isteni személynek nevezte a katolikus pap. – Már az is a szünet nélkül munkálkodó Szentlélek ajándéka, hogy a világ egyáltalán fönnáll; a „semmiből való teremtés” ugyanis a hit egyik úgynevezett meggyőződése. Minden, ami létezik, az Isten akarata miatt létezik. Ha a Szentlélek konkretizálódásait keresem, mindenképpen azt kell mondani, hogy a három személy – Atya, Fiú, Szentlélek – közül a harmadik lép bele az ember világába. Jézust az Atya küldte ki, de folyamatosan a Szentlélek munkálkodik. Akárhol a világban a szépet, a jót látom, kimondhatom: a Szentlélek működik. A pünkösdi szertartásban egyébként rengetegféle megszólítása van a Léleknek, ami szintén annak egyetemességét jelzi. A Szentlélek gyógyító, lelkesítő, vigasztaló, nélküle semmi sem szép vagy ép bennünk, ő a világban lévő erkölcsös törekvés – sorolja Csaba atya.

Az első közösség

– A Szentlélek általános jelenléte mellett van egy rejtett jelenléte is. Jézus küldésről, „kiárasztásról” beszél; a legnyilvánvalóbb jel magának az egyháznak a létezése – ahogy a második vatikáni zsinat fogalmaz: „Az egyház a Szentlélek temploma”.

– Jézus leteszi az egyház alapjait, hiszen kiválaszt tizenkét apostolt – mint a tizenkét ószövetségi törzs –, egy fő apostolt, Pétert, és pünkösd pillanatában megszületik az első közösség. Az egyházban sajátos módon vagyunk tanúi a Szentlélek működésének; a hét szentségben is ott van, nélküle nincs kegyelem – húzza alá a lelkipásztor, aki szerint ugyanúgy a Lélek adományai a szentek és a megtérők.

Csak semmi dualizmus!

– Adódik ezek után a kérdés: ha a Lélek „ilyen jól” mindenütt ott van a világunkban, miért engedtetik meg annyi „vadhajtás” és rossz?

– Minden vallás foglalkozik a jó és a rossz létével. Azt kell mondanunk, hogy a rossznak a létét a legtöbb vallási hagyomány egyfajta dualizmussal magyarázza meg; létezik egy jó és egy rossz őselv, aktív és passzív princípuim, jin és jang, de még a görögöknél is folyamatos harcban állnak egymással a jó és a rossz erők. Ebből könnyen levezethető, hogy miért vannak vadhajtások. Na már most: a zsidó-keresztény hagyománynak egy nagyon fontos kijelentése, hogy nincsen két őselv, csak egy van, az Isten. A Teremtés könyvében is azt olvassuk minden áldott napnál, hogy látta Isten, hogy jó az, amit alkotott, a hatodik nap végén pedig azt mondja, hogy nagyon jó! Ez egy alapvető állásfoglalás arról, hogy a világ és benne az emberi élet alapvetően jó. Mindenfajta dualizmus nélkül! Itt jön be a képbe a rossz – itt most csak az erkölcsi rosszról beszélünk, mert a természet rendjéből fakadó rossz dolgok „mindössze” abból adódnak, hogy nem ismerjük teljesen ezeket a mozgatórugókat. Ha senki nem lakna vulkán közelében, nem halna meg ember vulkánkitörésben, ez ilyen egyszerű. A morális rosszat viszont az emberi szabadságból vezeti le a zsidó-keresztény hagyomány. Mert a szabadság tulajdonképpen előfeltételezi, hogy döntök, azt, hogy annak értelme van, és azt, hogy a döntésemért felelős vagyok. Ha ezek nincsenek meg, szabadság sincs. Az édenkertben is, ha nem lenne két fa, amiről ne lehetne enni, egyszerűen nem lenne szabadság sem; szabadon tehetünk bármit – csak legyen értelme és vállaljuk érte a felelősséget! A „rossz” lehetősége nélkül a „jó” sem szabad.

A rossz problémája és a Szentlélek sajátosan összekötődik. – A lélek az intuíciók, a megérzések „nyelvén” is tudja vezetni az embert, jelen van a döntéseiben, hiszen a kegyelemnek köszönhetően képesek vagyunk az isteni akarattal együttműködni. Meghozott döntéseinket a Szentlélek tudja gyümölcsözővé tenni, „szabadsággyakorlásunkat” hatja át. A rossz a keresztény ember számára tulajdonképpen egy meghívás arra, hogy elfogadjuk-e a „jótanács lelkének” ajándékát – fejtette ki pünkösdi gondolatai között dr. Török Csaba atya.