Ahmed Fathallah több alapvető okot is kiemelt, melyek egyszerűen elkerülhetetlenné tették az egyiptomi forradalmat. A mélyen gyökerező korrupció erkölcsi fertőbe taszította az országot, és a társadalom szinte minden szintjét szétbomlasztotta. A korábbi vezetés emellett képtelen volt felismerni, hogy a kiemelkedő gazdasági fejlődés komoly szociális változásokat is igényelt volna, melyek hiányában egyre csak nőtt a feszültség az észak-afrikai ország lakossága körében. „Önök itt mind pontosan tisztában vannak vele, mit jelent az, hogy forradalom. Éppen ezért talán nem lepődnek meg, ha azt mondom, büszke vagyok rá, hogy úgy zajlott le, ahogy. Mindenki tudja, hogy több száz halálos áldozattal járt, ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest békés volt” – fogalmazott.
Ezek csak utórengések
A nagykövet – aki hazájában a külügyminisztérium miniszterhelyettese is egyben – pozitív földrengésnek nevezte a januárban kitört forradalmat. Kiemelte, hogy Egyiptom jelenleg gazdasági-szociális „utórengéseket” él át. Most arra kell figyelni, hogy helyes időben helyes válaszok szülessenek a problémás kérdésekre. Ha a konszolidáció túl lassan vagy túl sebesen megy végbe, akkor a földrengést hatalmas cunami fogja követni – hangsúlyozta.
A diplomata elmondta, Egyiptomban megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, meddig kellene hatalomban maradnia a jelenlegi kormánynak. A parlamenti pártok folyamatosan vitáznak arról, szükséges-e mindenáron megtartani szeptemberben a választásokat. Annyi bizonyos, hogy miután a jelenlegi rezsim a demokráciára éhes néptől kapta felhatalmazását, teljesen új alapokra kell helyezni a kül-, bel- és szociális politikát.
300 ezer egyiptomira kell figyelni
Kérdésre válaszolva hangsúlyozta: országa mozgásterét jelenleg három régió határozza meg: az észak-afrikai, a közvetlen szomszédságot jelentő problémás országok, mint Izrael vagy Szudán, végül pedig a mediterrán államok. Líbiával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy sokkal veszélyesebb „utórengésekkel” kell számolnia, mint hazájának. Nekik elsősorban arra a 300 ezer egyiptomira kell koncentrálniuk, akiket közvetlenül érint a háborús helyzet. A palesztin állam létrehozásáról röviden annyit mondott: csak akkor lehet komolyan foglalkozni a kérdéssel, ha az ENSZ áldását adja rá. Ehhez azonban a hivatalos határok elismertetése szükséges, mely nélkül az 1979-es egyiptomi–izraeli békeszerződésre sem került volna rá soha az aláírás. „Az Egyesült Államoknak pedig fel kell hagynia azzal a politikával, hogy nem vesz tudomást a Közel-kelet utcáin zajló folyamatokról. Csak meg kell nézni, hova összpontosul az amerikai befektetések, szállítmányok, csúcstechnika zöme a térségben. Ez így nem mehet tovább.”
Zárásként a hallgatóságnak is bókolt egyet, és elmondta, ami a forradalmat illeti, Egyiptom tanult a közép-európai országok történelmi tapasztalataiból. Ettől függetlenül ezen államok és az egyiptomi forradalom közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az észak-afrikai országban ugyanis az európaitól teljesen eltérő politikai rendszer honosodott meg, emellett pedig Egyiptomban már 1973-tól piacgazdaság lépett életbe. „Hogy önök számára is jól érzékeltessem jelenlegi helyzetünket, nézzék csak meg: a kelet-európai rendszerváltások óta immár 21 év telt el, az akkor megkezdett folyamat azonban máig nem ért véget. Nekünk sem szabad túlságosan sietnünk, mert mindenben elbukhatunk, amiért eddig harcoltunk.”
origo.hu
Elgázolt a vonat egy embert Nyíregyháza határában
