Az orrom még sohasem csapott be, azonnal megérzi, ha valami bűzlik Dániában. Aztán megpillantom a varkocson lógó címkén eme szót: Makó. Ha önök jártak valaha Makón, láthatták a házak pitvarában girlandokban feltűzött fokhagyma- és pirospaprika-költeményeket. Páratlan íz, ősi hagymakultúra. Maga a fonat is bizonyítani látszik ezt: táncos makói asszonyujjak fonták oly gondosan, ahogy nyoszolyólányok esküvő előtt a menyasszony haját. Makó! Akkor ezt a füzért én bizony megveszem, bár az illata még nem ért el az orromig. A fokhagyma igazából csak összetörve árasztja ránk belső lényegét. Az fix, hogy nem kínai. Ezek szép, kemény kis gerezdek. Hazaiak.
(Magyar Nemzet, 2011. június 18.)
magyar péter
Újabb beismerő vallomás Kéri Lászlótól
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!