A 90-es évek közepén a vb-ezüst megszerzésével öles léptekkel indult meg a siker útján a Laurencz László vezette válogatott. Az atlantai olimpia harmadik helye után némi szünet következett, azonban Mocsai Lajos új életet lehelt a női szakágba, és az Európa-bajnoki cím mellé az olimpiai- és vb-ezüstöt is sikerült begyűjteni. Bárkivel kerültek szembe ekkor a magyarok, egyetlen eredmény volt elfogadható, a győzelem. A 2000-es évek közepétől azonban ínséges idők következtek: az oroszországi világbajnoki harmadik helyezést nem követte kiugró siker, sőt lányaink egyre lejjebb csúsztak a világranglistán. A 2009-es vébén már a szövetség által kitűzött célt – az első nyolcba kerülést – sem sikerült teljesíteni. Idén júniusban Győrben pedig bekövetkezett az, amire nem sokan számítottak: a válogatott elbukott a vb-selejtezőn, ezzel pedig a londoni repülőjegyét is kezeletlenül széttépte.
„A két problémát csak együtt lehet kezelni – feleli Németh András arra a kérdésünkre, a válogatottságnak az anyagi vagy az erkölcsi megbecsültsége hiányzik inkább 2011-ben. – Miután a klubok üzleti vállalkozásként működnek, teljesen érthető, ha egész évben igényt tartanak a játékosaikra, és megfelelő ellenszolgáltatás nélkül nem szívesen engedik el őket az összetartásra. Az egyesületek és a szövetség konfliktusa (lásd Debrecen-affér) természetesen a játékosok teljesítményére is kihat, mindenképpen több párbeszédre van tehát szükség – hangsúlyozza a 2005 és 2008 között szövetségi kapitányként dolgozó szakember. A válogatottság előtérbe helyezését firtató kérdésünkre a kosárlabdát említette követendő mintaként, ahol szeptembertől májusig „a kluboké a terep”, utána pedig a válogatott élvez előnyt minden mással szemben. – Más jellegű, de hasonlóan komoly gond – tette hozzá –, hogy, amíg egy futballista értékét növelik a válogatott fellépések, addig a kézilabdában ez messze nincs így.
Megvolt az egység
A németek ellen elveszített vb-selejtezőt követően felerősödtek olyan hangok, melyek szerint a csapategységgel sem volt minden rendben Győrben. Németh András ezt nem így látta: – Személyesen beszélgettem a játékosokkal a mérkőzést megelőzően, ők pedig azt mondták, »nagyon együtt vannak«, ezen nem múlhat semmi. Nem gondolom, hogy a két vesztes meccs után temetni kellene a női szakágat. Itthon valóban több játékos gyengén muzsikált, de a németek is jóval tudásuk alatt játszottak az elmúlt időszakban. Nem világos miért, de az előző Európa-bajnokságot például teljesen »lelógták«. Sokkal jobbak ők annál, mint amit ott mutattak, és ezt Győrben is bebizonyították.
A jelenleg az osztrák Hypo csapatát edző Németh elmondta: nyilvánvaló, hogy a válogatott most nincs benne az abszolút élmezőnyben. Nincsenek huzamosan világklasszis szinten teljesítő játékosaink, de Zácsik Szandrából és Szucsánszki Zitából idővel az lehet. „Nem könnyű a helyzetünk, mert a női mezőnyben egyre több az erős csapat. Ez pozitívan hathat a sportág üzleti részére, számunkra viszont komoly nehézségeket jelent.”
A szakembertől azt is megkérdeztük: ha munka nélkül lenne, és felkérnék, elvállalná-e újra a szövetségi kapitányi tisztséget? Amit felelt, tanulságos volt: „Jelen körülmények között semmiképpen sem. Amíg nem rendeződik a helyzet, amíg csak azért kell a nemzeti csapatban játszani, mert a válogatott mez szent dolog, addig nem lehet előrelépni.” Amikor megkértük, fejtse ki bővebben utóbbi véleményét, elgondolkodtató válasz érkezett.
Nem magyar betegség
„Sokan állítják, ha egyszer magukra húzhatnák a magyar válogatott mezt, az életüket adnák a pályán. Ez persze szép, és jó, de a válogatottság iszonyatos munkával, rengeteg lemondással jár. Nem szeretném, ha félreértené a szavaimat, de manapság már nem lehet kizárólag a nemzeti öntudatra alapozni a válogatott szereplést. Nemrég Bécsben jártam az osztrák válogatott edzésén, és leesett az állam: alig ismertem valakit a keretből. A szövetségi kapitány elmondta, néhányan nem tudtak, egyesek nem akartak menni, páran csak később csatlakoztak. Nem magyar betegségről beszélünk tehát. Mindenki keresi a megoldást, nekünk egyelőre még nem sikerült rátalálni a helyes útra.”
Az edzésen még minden rendben ment
Róth Kálmán éveken keresztül vezette – legtöbbször sikerre – a Győri ETO KC női csapatát, egy ideje viszont az utánpótlás csapatok szakmai munkájáért felel. A németek ellen készülő válogatott edzéseit testközelből figyelhette, és úgy véli, az elvégzett edzésmunkával semmi gond nem volt.
– A győri visszavágó előtt rendre a nagyválogatott előtt edzettünk, így volt alkalmam megnézni, milyen a lányok kondíciója. Azt láttam, hogy hatalmas mennyiségű munkát végeznek, megfelelő intenzitással. A fizikai felkészüléssel tehát véleményem szerint nem lehetett probléma, a pszichológiaival annál inkább. Úgy gondolom, hogy a válogatott játékosok esetében inkább módszerbeli változtatásra lenne szükség, mint fiatalításra.” Érdekes, a Nemzeti Sport éppen a minap kérdezte meg több sportág rutinos szakembereit, mi lehet az oka, hogy a magyar játékosok zöme igazán éles helyzetben képtelen a maximumon teljesíteni.
Nem vagyunk jó versenyzők
– A hazai sportolók nagy részének a versenyzői képességein kellene csiszolni – folytatta Róth Kálmán. – Az a helyzet ugyanis, hogy a csapatsportágak többségében képtelenek vagyunk elviselni a nagyobb terhet, összeroskadunk alatta. Lehet pszichológust alkalmazni – ez persze pénz kérdés is –, de a sajtónak is nagy szerepe van ebben – utalt a szakember arra, hogy volt napilap, mely 90-10 arányban a magyar csapatot tartotta esélyesebbnek a balingeni odavágót követően. A kettős vereséget kevésbé látja tragikusnak a győri mester, és nem gondolja úgy, hogy a magyar női kézilabda pokoli mélységben lenne. „Azért látnunk kell a sikereket is, nem kell mindent »magyaros módon« eltemetni két rosszul sikerült meccs után. A Győr újra Európa legjobb négy csapata közé került, a Debrecen története során először bejutott a BL-be, a Ferencváros pedig megnyerte a KEK-et. Ugyan kiemelkedő klasszisaink jelenleg nincsenek, de Zácsik, Szucsánszki és Kovacsics is azzá válhatnak.”
Róth Kálmántól azt is megkérdeztük, időszerű-e a Pálinger Katalin által korábban említett generációváltás a válogatottban. Tényleg eljött a fiatalok ideje? „Annyira azért nem öreg ez a csapat...Tudja Kati nyilatkozatáról Mészöly Kálmán szavai jutnak eszembe, aki 69'-ben a Marseilles-i vereséget követően (Csehország 4-1 arányban verte a magyar futball-válogatottat a pótselejtezőn, a mieink pedig lemondhattak a mexikói világbajnokságról, a szerk.) mondta ugyanezt. Úgy gondolom, hogy Kati visszavonulásról szóló nyilatkozata is korai még, hiszen ő sem öreg, ráadásul még szeretne Bajnokok Ligáját nyerni, szóval a kondíciója sem lesz rosszabb jövőre sem. A válogatottban néhány poszton kellene csupán változtatni.”
Nem rosszabbak a magyar fiatalok
A szakember néhány héttel ezelőtt az egyik napilapban hosszabban is elmondta véleményét a magyar utánpótlás-nevelés hatékonyságáról, néhány területen pedig a negatív kritika sem maradt el. Az MNO rákérdezett erre a néhány területre, hiszen a válogatott háza táján az utóbbi években nem tülekednek az ifjú csillagok. „A Ferencvárosnál és Debrecenben is nagyszerű nevelőmunka folyik. Az utánpótlásképzés esetében inkább a szemléletmódon kellene változtatni. Sok edző ugyanis elsősorban a győzelemben gondolkozik a fiataloknál, ahelyett, hogy olyan játékost nevelne, aki a felnőtt csapatnak jelenthet majd nagy segítséget. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy utánpótlásszinten nincs lemaradásunk, rendre ott vagyunk a tűz közelében a világversenyeken.”
Mióta Mátéfi Eszter benyújtotta lemondását, több szakember neve is szóba került lehetséges utódként, így Róth Kálmáné is. Nem kerülhettük tehát el a kérdést, elgondolkodna-e egy esetleges felkérésen? A válasz meglepően hasonló volt ahhoz, amit Németh Andrástól kaptunk. „Ha valaki egy ilyen ajánlaton nem gondolkozik el, az nem komoly szakember. Már az is nagy megtiszteltetés, hogy egyáltalán felmerült a nevem. Azonban, ha úgy alakulna, hogy megkapnám a kapitányi kinevezést, nagyon kemény feltételeim lennének. Először is teljes összefogásra lenne szükség a klubok és a kézilabda szövetség között, és előre tisztázni kellene a válogatott felkészülési programját is. Mindent egybevéve sokkal nagyobb teret kérnék a nemzeti csapat részére, mint az korábban jellemző volt.”
Mocsai: Sok oka van
A válogatott ügyében szerettük volna megszólalásra bírni Mocsai Lajost is, aki olimpiai- és vb-ezüstöt illetve Európa-bajnokságot is nyert a női csapattal. A mesteredző elmondta, a férfi válogatott szövetségi kapitányaként nem lenne etikus, ha minősítené volt kollégája munkáját. „A vereség okainak leszűrése mindenesetre nagyon nehéz. Emlékszem, amikor kivertük az esélyesebbnek tartott románokat az egyik világversenyen, odajött hozzám egy újságíró, és megkérdezte, hogy lehet, hogy mi mindig legyőzzük a szomszédokat, legyenek akármilyen erősek is. A mostani esetre hasonló válasszal tudnék szolgálni, mint akkor: rengeteg összetevője van.”
A női válogatott kudarcának boncolgatását jövő héten Elek Gáborral (Ferencváros) folytatjuk.
origo.hu
Társadalomkutató: A magyarok többsége szerint Magyar Péter öntelt és agresszív
