Nincs búsulnivalónk, két gólt be lehet hozni hazai pályán

Felváltva vezetett a német és a magyar női kézilabda-válogatott a két együttes vb-kvalifikációról – és közvetve az olimpiai szereplésről is – döntő páros mérkőzésének „odavágóján” Balingenben, de végül megérdemelten nyert minimális különbséggel a hazai csapat az összességében koncentráltan játszó mieink ellen. A győri visszavágón a most beszedett kétgólos hátrányt egyáltalán nem lehetetlen behozni.

2011. 06. 05. 18:18
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A brazíliai vb-részvételről, közvetve pedig a 2012-es olimpiára való kijutásról dönt az a két mérkőzés, amelynek odavágóját vasárnap este Balingenben játszotta le a Mátéfi Eszter által dirigált magyar női kézilabda-válogatott. A házigazda németek szövetségi kapitánya, Heine Jensen elöljáróban kijelentette, nem kaphattak volna nálunk nehezebb ellenfelet az egyenes kieséses párviadalra. Hogy udvariaskodás volt-e vagy sem, elöljáróban nem lehetett megítélni, a mieink mindenesetre jó előjelekkel várták a kétszer harminc percet: sérült nélkül, az elmúlt 20 évben valamennyi páros viadalunkat sikeresen vívva meg ebben a fázisban (Izland, Csehország, Bosznia és Szlovákia ellen), a németek elleni 23 mérkőzés közül 16-ból győztesen kikerülve – legutóbb Dániában győztünk 22-19-re.

Ennek ellenére az első gólt Nadgornaja révén a németek szerezték, majd Tomori válaszolt. A kezdeményezés maradt a hazaiaknál, erőnkből és ügyességünkből mindig csak az egyenlítésre futotta – Görbicz Anita még egy hetest is kihagyott az elején. A 10. percben kettővel vezettek a Jensen leányok (5-3), aztán hiába kerültünk megint közelebb, kaptunk egy kiállítást, majd „váltásban” még egyet – s Nadgornaját nem tudtuk tartani (6-4). Aggodalomra viszont nem sok ok volt, az emberhátrányban töltött perceket igen jól megúsztuk; a 19. minutumban Szucsánszki Zita egyenlített, felzárkózva a góllövésben a német óriás mellé. A találkozó tetszetősen alakult, ráadásul a marcona külsejű Althaust másodszor is kiállították, Zácsik Szandra révén pedig először vezettünk is (8-9). A félidőben eggyel mi mentünk, és bár sokan féltették a csapatot, úgy nézett ki, akár már idegenben lerendezhető a vb-re kijutás kérdése. Érdekesség: az első félidőben szerzett 12 gólunk közül 11-et FTC-kézis szerzett…

Hogy a Győr képviselői se maradjanak le, Görbicz próbálta megadni a játékrész alaphangját (11-13), de a német védekezés ezt követően lassan hozzájavult a miénkhez, s át is vették a vezetést az erőből játszó fekete mezesek (14-13). A német védekezés kulcsfiguráját, Althaust a mérkőzés kétharmadánál unták meg a játékvezetők, emberelőnyben pedig reméltük, kicsit elszakadunk majd a hazai csapattól. Negyed órával a vége előtt a németek vezettek eggyel (18-17), és nem álltak le, miközben a csereként beálló Ferling Bernadett sokáig csak lézengett a pályán… Bódi gólja éppen jókor jött, majd támadtunk egy gyönyörűt, aminek a végén Szamoránsky beállósból volt eredményes (20-19).

Sajnos minden gólunk feltüzelte a németeket, így tartották minimális előnyüket, erre pedig az idő közben lecserélt Pálinger kapus visszaállításával reagált Mátéfi Eszter. A pihentetett Szucsánszki újbóli bevetése egyenlítést hozott (23-23), de nem tudtuk uralni a játékot igazán. A végére a még elfogadható, kétgólos különbség állt be, amit Győrben kell behozniuk a lányoknak ahhoz, hogy kijussanak az olimpiára kvalifikáló vébére.

NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 26–24 (11–12)
magyar góllövők: Szucsánszki 5, Vérten 5, Tomori 3, Ferling 2, Szamoránsky 2, Zácsik 2, Bódi 1, Bulath 1, Görbicz 1, Juhász 1, Kovacsicz 1.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.