Nincs búsulnivalónk, két gólt be lehet hozni hazai pályán

Felváltva vezetett a német és a magyar női kézilabda-válogatott a két együttes vb-kvalifikációról – és közvetve az olimpiai szereplésről is – döntő páros mérkőzésének „odavágóján” Balingenben, de végül megérdemelten nyert minimális különbséggel a hazai csapat az összességében koncentráltan játszó mieink ellen. A győri visszavágón a most beszedett kétgólos hátrányt egyáltalán nem lehetetlen behozni.

A brazíliai vb-részvételről, közvetve pedig a 2012-es olimpiára való kijutásról dönt az a két mérkőzés, amelynek odavágóját vasárnap este Balingenben játszotta le a Mátéfi Eszter által dirigált magyar női kézilabda-válogatott. A házigazda németek szövetségi kapitánya, Heine Jensen elöljáróban kijelentette, nem kaphattak volna nálunk nehezebb ellenfelet az egyenes kieséses párviadalra. Hogy udvariaskodás volt-e vagy sem, elöljáróban nem lehetett megítélni, a mieink mindenesetre jó előjelekkel várták a kétszer harminc percet: sérült nélkül, az elmúlt 20 évben valamennyi páros viadalunkat sikeresen vívva meg ebben a fázisban (Izland, Csehország, Bosznia és Szlovákia ellen), a németek elleni 23 mérkőzés közül 16-ból győztesen kikerülve – legutóbb Dániában győztünk 22-19-re.

Ennek ellenére az első gólt Nadgornaja révén a németek szerezték, majd Tomori válaszolt. A kezdeményezés maradt a hazaiaknál, erőnkből és ügyességünkből mindig csak az egyenlítésre futotta – Görbicz Anita még egy hetest is kihagyott az elején. A 10. percben kettővel vezettek a Jensen leányok (5-3), aztán hiába kerültünk megint közelebb, kaptunk egy kiállítást, majd „váltásban” még egyet – s Nadgornaját nem tudtuk tartani (6-4). Aggodalomra viszont nem sok ok volt, az emberhátrányban töltött perceket igen jól megúsztuk; a 19. minutumban Szucsánszki Zita egyenlített, felzárkózva a góllövésben a német óriás mellé. A találkozó tetszetősen alakult, ráadásul a marcona külsejű Althaust másodszor is kiállították, Zácsik Szandra révén pedig először vezettünk is (8-9). A félidőben eggyel mi mentünk, és bár sokan féltették a csapatot, úgy nézett ki, akár már idegenben lerendezhető a vb-re kijutás kérdése. Érdekesség: az első félidőben szerzett 12 gólunk közül 11-et FTC-kézis szerzett…

Hogy a Győr képviselői se maradjanak le, Görbicz próbálta megadni a játékrész alaphangját (11-13), de a német védekezés ezt követően lassan hozzájavult a miénkhez, s át is vették a vezetést az erőből játszó fekete mezesek (14-13). A német védekezés kulcsfiguráját, Althaust a mérkőzés kétharmadánál unták meg a játékvezetők, emberelőnyben pedig reméltük, kicsit elszakadunk majd a hazai csapattól. Negyed órával a vége előtt a németek vezettek eggyel (18-17), és nem álltak le, miközben a csereként beálló Ferling Bernadett sokáig csak lézengett a pályán… Bódi gólja éppen jókor jött, majd támadtunk egy gyönyörűt, aminek a végén Szamoránsky beállósból volt eredményes (20-19).

Sajnos minden gólunk feltüzelte a németeket, így tartották minimális előnyüket, erre pedig az idő közben lecserélt Pálinger kapus visszaállításával reagált Mátéfi Eszter. A pihentetett Szucsánszki újbóli bevetése egyenlítést hozott (23-23), de nem tudtuk uralni a játékot igazán. A végére a még elfogadható, kétgólos különbség állt be, amit Győrben kell behozniuk a lányoknak ahhoz, hogy kijussanak az olimpiára kvalifikáló vébére.

NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 26–24 (11–12)
magyar góllövők: Szucsánszki 5, Vérten 5, Tomori 3, Ferling 2, Szamoránsky 2, Zácsik 2, Bódi 1, Bulath 1, Görbicz 1, Juhász 1, Kovacsicz 1.