Az előre megírt beszédet félretéve Orbán Viktor emlékeztetett arra, hogy tíz évvel ezelőtt kormányfőként már járt Albániában, ahol – mint mondta – a politikai viták hevessége azóta sem csitult, a fejlődést viszont elképesztőnek nevezte. Orbán Viktor sorba vette a magyar uniós elnökség főbb célkitűzéseit – gazdasági kormányzás, energiaügy, romaügy, bővítés, Románia és Bulgária schengeni övezeti csatlakozásának elősegítése –, ismertette az ezen területeken elért és a magyar elnökség végéig vagy az után várható eredményeket.
A bővítés kapcsán utalt arra, hogy az unióban változott az ezzel kapcsolatos korábbi lelkes hangulat, mára a közvélemény is ellene fordult. A magyar elnökség mégis prioritásai közé sorolta, Horvátországra helyezve a hangsúlyt. Orbán Viktor kitért több nyugat-balkáni ország uniós csatlakozásainak esélyeire, Albánia kapcsán pedig többek között úgy vélekedett: Európának rá kell ébrednie, hogy Albánia egyszer fontos országa lesz. A magyar kormányfő ezt a dinamikus albán demográfiai növekedéssel indokolta; a kis balkáni országban nem csupán a munkaerő létszáma növekszik, hanem ennek hatása lesz például a nyugdíjrendszerre is.
A magyar kormányfő szerint a Nyugat-Balkán uniós integrációja nem az EU határainak keletre tolását jelenti, mert a Nyugat-Balkán valójában beékelődés (az EU testébe). Megismételte, hogy a csatlakozási feltételeket teljesíteni kell, ez nem lehet alku tárgya, mert különben szétesik az unió, de a feltételek teljesítése esetén mindenki előtt nyitva áll az ajtó. Megjegyezte, hogy szükség van az EU-bővítésre, amelynek életben tartásához szükség van Horvátország felvételére; ha a közép-európai országok fenntartják az ilyen irányú mozgást, az a Nyugat-Balkánnak is esélyt kínál majd az európai uniós csatlakozásra.
(MTI)
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Péter, neked mi bajod a nőkkel?
