Seszták Ágnes: Kérdezhetnénk, kit érdekel Stohl András kabarészáma és örökös mantrája, hogy jaj, de nagyon szégyelli magát. Az egész egy profin koreografált színielőadás. Szabadulás a kellemetlen ténytől, hogy a bíróság első fokon két év és négy hónap börtönben letöltendő büntetésre ítélte, öt évre bevonta a jogosítványát, három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Nahát! Felhorgadt erre a színészszakma, élén Bodrogi Gyulával, a meghitt vadászcimborával, de szorosan mögé csatlakozott Kulka, Kern, Garas, Törőcsik, Alföldi és még néhány megmondó és tiltakozó művészember. Példátlan, hogy a magyar bíróságot egy lobbierő ilyen nyomás alá helyezze. Ha nem lennék jóhiszemű, rejtett politikai provokációnak minősíteném, hogy egy cserbenhagyásos gázolót, egy részeges, kábszeres, önmagát megjátszó személyt sietnek kimosni a trágyából, ahová magát navigálta. Ezek az emberek, bármekkora művészek is, el vannak tévedve a jogegyenlőség tekintetében. A törvény előtt nem valamely különleges elbánást érdemlő személy, hanem egy fékezhetetlen alak áll, akit ha nem ítélnek el, rövidesen megismétli a tettét.
(Magyar Nemzet, 2011. június 22.)
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron