Vajon tényleg eljárt az idő az Egyesült Államok fölött?

Az Egyesült Államok továbbra is a világ legerősebb országa és egyáltalán nem tekinthető hanyatló hatalomnak – olvasható egy most megjelent tanulmánykötetben. Az írás szerint az USA legfőbb problémája az afganisztáni hadművelet, amelynek minél előbbi lezárását sürgeti a cikk szerzője.

Valóban véget ért Amerika évszázada? – teszik föl a kérdést egyre többször John J. Hamrénak, a Központi Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok (CSIS) tanácsának vezetőjének. Szerinte ennek a témának a kontextusa folyamatosan változik. Egyes csoportok véleménye szerint az ország súlyos eladósodottsága, amelyet egyelőre képtelen a politikai elit megoldani, mutatja a hanyatlást. Egy másik csoport szerint a kínai gazdaság az évtized végére leelőzi az Egyesült Államokat, ami szintén azt mutathatja, hogy ez egy hanyatló hatalom.

Három fő korszak

Hamre úgy látja, hogy a történelem során három korszakra lehet bontani a nemzetközi rendszer működését. Az első 1648-ban kezdődött a vesztfáliai béke megkötésével, amely a modern állam születésének tekinthető. Ennek a rendszernek a középpontja az öreg kontinensen volt, amelyben az európai országok helyi és világszinten versenyeztek egymással. Ez a szisztéma rendkívül sok konfliktust hozott, amelynek a lezárását a második világháború végéhez lehet kötni, amikor véget ért az európai birodalmak kora.

A szakértő szerint a második korszak 1945-ben kezdődött, a Szovjetunió és az Egyesült Államok dominanciájával. Ez a rendszer inkább az ideológiákról szólt, mint a pénzről, vagy az erőforrásokról. Természetesen voltak katonai összecsapások a két fél között, de ezek az óriási nukleáris arzenálok miatt nem szemtől szemben zajlottak, hanem a kisebb országok hadszínterein, ahol mindkét szuperhatalom támogatta az egymással harcoló feleket érdekeiknek megfelelően – teszi hozzá. Ez a nemzetközi rendszer a Szovjetunió összeomlásával zárult le.

1990 óta a nemzetközi politikai rendszernek egy harmadik típusát figyelhetjük meg. Ennek a szisztémának az egyik legfőbb sajátossága az Egyesült Államok globális dominanciája és néhány ország regionális fölénye. Ilyen például Brazília Dél-Amerikában, India Dél-Ázsiában, az Európai Unió az öreg kontinensen, valamint Japán és Kína Kelet-Ázsiában. A korszak elején egyesek szerint Amerika túlságosan erőssé vált és más államoknak mindenképpen ellensúlyt kell képezniük az USA-val szemben – véli a cikk szerzője.

Nincs szó hanyatlásról

A ma uralkodó vélemények szerint Amerika mindenképpen veszít a hidegháború lezárultát követő súlyából. Hamre szerint a világgazdasági válság kialakulásának bizonyára óriási szerepe volt ebben, valamint hogy a kilábalás is rendkívül nehézkesen zajlik. „De vajon ez tényleg azt jelenti, hogy az Egyesült Államok ideje lejárt?” A kutató szerint ez egyáltalán nincsen így. Az ország népessége a bevándorlóknak köszönhetően folyamatosan növekszik. Az időnként nagyon durva washingtoni politikai viták ellenére abban nincsen nézeteltérés, hogy melyek az amerikai politikai és polgári társadalom alapértékei. A változtatás követelői a rendszer keretein belül maradnak. A gazdaság bár küzd a felesleges lakásállománnyal és az óriási deficittel, de a vállalkozások jól átvészelték a recessziót – hangsúlyozza az intézet vezetője.

A szakértő arra is rámutatott, hogy a kutatás-fejlesztésre költött pénzek folyamatosan nőnek, az amerikai egyetemek továbbra is a világ legjobbjai között vannak. A hadsereg még a tíz éve tartó folyamatos háborúskodások ellenére is rugalmas maradt és vezetése rengeteg tapasztalatra tett szert. Bár a védelmi kiadások továbbra is magasak, de ez is csak a GDP 3 százalékát jelenti. „A nemzeti erő fundamentumai szemszögéből nézve az USA továbbra is hatalmas.”

„Azonnal ki Afganisztánból!”

Hamre úgy látja, az egyik legnagyobb probléma az afganisztáni háború és annak folytatása. Reálpolitikai szempontból felmérve a szituációt néhány következtetést érdemes levonni – teszi hozzá. Szerinte ha az ország meg kívánja őrizni globális szuperhatalmi státuszát, akkor bölcsen kell felhasználnia a katonai erejét. „Akkor kell a hadsereget bevetni, ha nemzeti érdekeink forognak kockán, és csak akkor, ha az erő alkalmazása révén az adott geopolitikai viszonyok a javunkra változnak.”

A szakértő szerint Afganisztánban most nem ez a helyzet. Az ázsiai országban jelenleg több mint 100 ezer amerikai katonai harcol, amely évente több mint 100 milliárd dollárba kerül, ám a helyi hatalmaknak – Pakisztán, Irán, Oroszország és India – vagy ugyanannyi, vagy még több befolyásuk van, mint az USA-nak. Természetesen ők nem képesek az akciót megakasztani, de rendelkeznek egy olyan természetes érdeklődéssel a térség iránt, ami az Egyesült Államok esetében nem áll fönn – véli a szakértő. Hamre elemzéséből kiderül az is, hogy az afganisztáni akció erodálja az Egyesült Államok globális erejét, gyengíti a katonai erőt és az ország megítélését is jelentősen rontja. „Ki kell magunkat szabadítani Afganisztánból, az sem számít, milyen áron, de ennek kell lennie a legfőbb prioritásnak.”

(csis.org)