„Akár le is húzhattuk volna a szezonunkat a wc-n” + Képek

A magyar női kézilabda-válogatott évtizedes mélypontra érkezett a németek elleni kettős vereséggel a vb-selejtezőn. Elemző cikkünk második részében Elek Gábort, a Ferencváros trénerét kérdeztük az okokról. A mester válaszai egy irányba vezettek. Nagyon úgy tűnik, hogy a klubok és a szövetség közti kapcsolat rendezése nélkül nincs remény a kilábalásra.

A zöld-fehérek régóta nem látott sikert arattak 2011-ben. A csapat úgy nyerte meg a KEK-et, hogy papíron erősebbnek tartott (Viborg, Metz) csapatokat is elsöpört az útjából. Emellett a bajnokságban is eredményesen szerepelt, és végül bronzérmet szerzett. Elek Gábor szerint a Fradi válogatottjai az erőltetett menet végére elsősorban mentálisan fújtak ki. A tréner leszögezte, ami a németek elleni kiesést illeti, nem szeretne kívülről okoskodni, végül azonban kötélnek állt.

„Úgy gondolom, hogy a válogatottban számításba vett játékosaim közül elsősorban Szucsánszki és Zácsik Szandra játszott gyengébben a második meccsen, Tomori viszont sziporkázott az elsőn. Zsuzsa egész évben jobbátlövőben játszott, és lassan kiderült, hogy egyre alkalmasabb a feladata ellátására. A jobb oldalon ezzel szemben még nem megy úgy neki, ez a válogatottban is beigazolódott.”



Félve ugyan, de Elek Gábortól is megkérdeztük, mi a véleménye arról, hogy – a külföldi példát követve – a magyar szövetség is tehetne némi ellenszolgáltatást a klubok felé, amelyek minden évben, akár hetekig kénytelenek nélkülözni kulcsjátékosaikat egy-egy barátságos vagy tétmeccs miatt. Nem azt a választ kaptuk, amit vártunk.

„Külföldön általában úgy működik a dolog, hogy a klub 10-11 hónapig fizeti a játékost, ezt követően pedig a szövetségé a terep. Abszolút egyetértek Köstner Vilmossal és Németh Andrással, akikkel arra a véleményre jutottunk, hogy a válogatott ugyan nagyon fontos, ettől függetlenül azonban a mai kézilabda már egy vállalkozás. A dolog a pénzről szól, a klubok tulajdonosai pedig joggal aggódnak, ha játékosuk a válogatottba megy. Ott ugyanis megsérülhetnek, hetekre-hónapokra kidőlhetnek a lányok. Mondok egy vad példát: ha a téli Európa-bajnokságon Szucsánszki Zita vagy Tomori Zsuzsa komoly sérülést szenvedett volna, akkor mi most nem beszélhetnénk a Ferencváros sikeres KEK-meneteléséről. A bajnokságban is lehet, hogy hátrébb végeztünk volna, a szponzoraink pedig akár ki is hátrálhatnának a klub mögül. Na most, ezt a kárt senki sem térítette volna meg a Ferencvárosnak, sem más klubnak, ez itt az igazi gond. Ebben az esetben pedig lehúzhattuk volna a szezonunkat a wc-n.”

Gellén jól mondta, de nem akkor, amikor kellett volna

Őszinte szavak, annyi szent. És ami ennél is több, igazak. Ezt támasztják alá Németh András és Róth Antal portálunknak tett múlt heti nyilatkozatai, de Gellén András, a DVSC női csapatának tulajdonosa sem rejtette véka alá mondandóját a szövetség és a klubok közti viszony szükségességével kapcsolatban. Utóbbi véleményre Elek Gábor is reagált: – Gellén Andrásnak tökéletesen igaza van, hiszen aki ennyi pénzt öl a kézilabdába, nem szeretné, ha a szezon a válogatottban összeszedett sérüléseken menne el. Azonban épp a legrosszabbkor, a vb-selejtezők előtt tette az ominózus nyilatkozatát. Ez nem bizonyult a legjobb döntésnek. Ha a meccsek után szólalt volna meg, nagyon sokan mögé álltak volna, de így nem.



A Fradi mestere leszögezte, ami Gellénnél felmerült – a klubvezető nem akarta elengedni a Loki-játékosokat a nemzeti csapatba –, az a zöld-fehérek esetében soha nem volt beszédtéma. Elmondta, a női válogatott sikertelensége kapcsán előkerülő fiatalításban nem hisz, az MKSZ és az egyesületek közti összefogás szükségességében annál inkább. Emellett azonban megemlített egy másik komoly problémát is, mely alapvetően befolyásolja a klubok munkáját.

„Iszonyatosan sűrű a versenynaptár. Ha például kijutottunk volna a brazíliai vb-re, és az olimpiára, akkor a magyar bajnokság rájátszását le sem lehetett volna játszani. Novembertől januárig nem láttak volna bajnoki találkozót a szurkolók. A másik gond viszont az, hogy hazai pályán kevés meccset játszanak a klubcsapatok. 11 otthoni mérkőzésre nem fog pénzt áldozni a szponzor. Nekünk például nagyon hasznos volt, hogy végig állva maradtunk a nemzetközi porondon. Sokat gyakorolhattunk, és rengeteg nézőt nyertünk.”

Végezetül azt is megtudakoltuk Elek Gábortól, adott esetben vállalná-e a szövetségi kapitányi felkérést. A válasz egyértelmű és ellentmondást nem tűrő volt: – Egészen biztosan nem. 2014-ig a Fradihoz köt a szerződésem. A klubedzői feladat mellett pedig a kapitányságot nem lehet komolyan csinálni. Emellett pedig fiatal vagyok én még ahhoz, hogy évente két hónapot dolgozzak végig aktívan. Úgyhogy a válaszom egyértelmű nem.

Elemzésünket jövő héten Konkoly Csabával (Győri ETO) folytatjuk.