A szám magyar Európa-bajnoka 2:08.41 perccel csapott a célba egy fél karhosszal, 22 századdal megelőzve a kétszeres olimpiai címvédő japán Kitadzsima Koszukét.
A bronzérmet a német Christian vom Lehn szerezte meg. Gyurta a magyar csapat negyedik érmét nyerte a vb-n, de három bronz után ez volt az első arany.
Ezért jöttem – nyilatkozta a magyar köztelevíziónak a friss kétszeres világbajnok mellúszósztár, aki elmondta: a második helyen folyamatosan próbált tapadni az élen haladó japán Kitadzsimára. – Az utolsó fordulóm nem sikerült jól, vagy a japáné volt túl jó, de a hajrát végül is hozni tudtam, amit az edzéseken gyakoroltam – elevenítette fel az utolsó 50 méter eseményeit Gyurta.
A felvetésre, hogy két éve, Rómában egy-két centivel győzött ezen a távon, most pedig két tizeddel, azt mondta: – A mérhető különbség különbség. Próbálom feldolgozni, ami történt, gyermekkorom óta erre készülök, most pedig nagyon boldog vagyok.
Olimpián Gyurta Dánielnek van már ezüstérme 2004-ből, a londoni aranyesélyekről így fogalmazott: – Örülök, hogy magas a mérce.
A 22 éves Gyurta 150 méterig folyamatosan fél testhossz hátránnyal követte az őrült, világcsúcs közeli tempót diktáló Kitadzsimát. Az utolsó, kissé elrontott fordulót követően a magyar úszó megindította szokásosnak tekinthető hosszú hajráját, s méterről méterre közelítette meg riválisát, akit az utolsó 10 méteren hagyott le.
„Rómában nem volt ott Kitadzsima, a négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok most itt volt, ezért még értékesebb a győzelem” – mondta Széles Sándor, Gyurta edzője. „Amúgy meg kérdem: ki verte meg a japánt világversenyen utoljára, ráadásul így? Nagyon nagy dolog Dani címvédése. Én egy picit erősnek éreztem a kezdést, de mennie kellett Kitadzsimával, miközben tény, hogy korábban ennyire gyorsan még egyszer sem kezdett Dani, s később is kontroll alatt tartotta a versenyt. Azt írtam fel neki a döntő előtt egy cetlire, nagyon jó formában vagy, egy óriási második 100 és egy több fokozatú fergeteges hajrá kell. Ez történt”.
(Fotók: Reuters)
(MTI, MNO)
Lánczi András: Na és mi van akkor, ha Magyar Péter csak egy egyszerű stróman?