„Megváltoztak a játékszabályok”, mivel a reáljövedelmek átlagosan évi 12 százalékkal nőttek Kínában az utóbbi években – hangsúlyozta a Goldman Sachs hongkongi közgazdásza, Helen Qiao. „Ez történik, ha egy gazdaság évente két számjegyű bővülést mutat két évtizeden keresztül” – mutatott rá a szakember. A valóban dübörgő gazdaságot belülről az őrült mértékű infrastrukturális és ingatlanberuházások hajtják, kívülről pedig a nyugat olthatatlan szomja a kínai exporttermékek iránt.
Egy korszak vége
„Az olcsó kínai munkaerő korszakának vége van” – jelentette ki Harley Seyedin, a dél-kínai Amerikai Kereskedelmi Kamara elnöke. A kommunista vezetés ugyanis a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében 14 és 21 százalék között megemelte a minimálbéreket az elmúlt évben az öt legnagyobb ipari központnak számító provinciában. Egy kínai munkás átlagos órabére ugyanakkor még így is csak három és fél amerikai dollárt tesz ki. Igaz, a fejlettebb keleti régiókban ez az összeg akár másfélszerese is lehet ennek, de még ez is eltörpül egy amerikai munkás 22,3 dolláros órabérével szemben. Az olló azonban egyre gyorsabban zárul, mind helyben, mind világviszonylatban – hívták fel a figyelmet szakemberek. A Boston Consulting Group (BCG) egy felmérése szerint 2000-ben a termeléshez mért átlagbér Kínában az amerikai 36 százaléka volt, 2010 végére a különbség 48 százalékra csökkent, 2015-re a tanulmány előrejelzése szerint az adat 69 százalékra zsugorodik.
A felzárkózó „vad nyugat”
Kína egyre nagyobb hangsúlyt fektet az elmaradottabb nyugati régióinak a felfuttatására. Újabb és újabb vállalatok létesítenek üzemet a „vad nyugaton”, ami az ottani munkaerő viszonylagos olcsóságával is magyarázható. Az ország „kiegyensúlyozása” érdekében a párt migrációs politikája is változik. A fejlett tengerparti régiók mellett egyre több energia jut a „vidéki” infrastrukturális óriásberuházásokra, melyek szintén helyben tartják a dolgozókat. A Time által megkérdezett munkások egybehangzóan állították, inkább az otthon, a család közelségét választották a „kicsit nagyobb” fizetések és a munkásszállók zsúfolt magánya helyett.
A kínai bérnövekedési hullámból a környező, szegényebb államok is profitálnak. Fontos szerep jut például Kambodzsának, Laosznak, Vietnamnak és Indiának a technikai fejlettséget nem, de nagy emberi munkabevitelt igénylő beruházásokban, de a „szökőár” már elérte Amerika partjait is. „A cégek döntését az elmúlt húsz évben legnagyobb mértékben az olcsó munkaerő befolyásolta, de ez a trend részben megváltozni látszik” – mondta el Daniel Rosen, a New York-i Rhodium Group tanácsadócég kínai részlegének igazgatója. A szakember kijelentését támasztja alá a BCG egy nemrég megjelent felmérése is, mely már azt prognosztizálja, hogy egyre több vállalat fogja termelését hazavinni.
Azért a kommunista óriásnak nem kell túlságosan elkeserednie, hiszen az életszínvonal javulásával a szakértők szerint a cégek nem fognak kivonulni az országból. Az üzemek egyszerűen átállnak a belföldi, 1,3 milliárd fős piac kiszolgálására. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara egy nyolc évvel ezelőtti felmérése szerint a vállalatok 75 százaléka termelt exportra. Ez a szám napjainkra a visszájára fordult, az 1800 válaszadó vállalat háromnegyede a belföldi kereslet kielégítésére összpontosít. A Time cikkírója ezt a folyamatot a világ szempontjából „jó hírnek” nevezte, hiszen az életszínvonal javulásának köszönhetően az „exportgép” egyre több külföldön előállított, nagy hozzáadott értékű terméket fog importálni.
Fotók: Reuters
A fejlődés ára
A kínai munkások zöme embertelen körülmények között dolgozik, hónapokat kénytelen eltölteni zsúfolt munkásszállókon. A dolgozóknak a monoton munkavégzés mellett a kikapcsolódásra gyakorlatilag nincsen idejük, lehetőségük. Az elviselhetetlen körülményekre egy 2009-ben kezdődött öngyilkossági hullám hívta fel a figyelmet. A tajvani székhelyű, elektronikai eszközöket gyártó mamut, a Foxconn egy 25 éves dolgozója választotta a halált, miután a biztonságiak lopással gyanúsították meg. A vállalatnak 2010-ben öt hónap alatt 10 dolgozója vetette a mélybe a magát, ketten közülük szerencsésen túlélték a zuhanást. A dolgozók mind 18 és 24 év közöttiek voltak. A cég a dél-kínai Senzen városban 420 ezer munkást dolgoztat óriásüzemében, a munkások többek között az Apple, a Hewlett-Packard, a Sony és a Dell termékeit szerelik. A vállalat az öngyilkosságok hatására megemelte a minimálbért, a 2010-es havi 130 dollár helyett 2011-ben már 290 dollárt fizet.
Time
origo.hu
Gulyás: Kérdés, hogy a lopást az EP támogatja-e?
