Foreign Policy (fp.com)
Vicces kedvű indiai diplomaták, gyanús kínai ügyletek, vörös lámpás negyedekbe tévedő „kutatók” – a Foreign Policy figyelemfelkeltő WikiLeaks-dokumentumokat gyűjtött össze, amelyeket eddig egyik hírforrás sem közölt.
Az üzenetek jelentős része Kínával foglalkozik. Az egyik diplomata például dél-koreai turistának adta ki magát, így jutott be egy tigriseket őrző „rezervátumba”. A kínaiak érdekesen képzelik el az állatvédelmet: a borzadó amerikait ostorral felszerelkezett „gondozók” fogadták, akik esküvőt játszattak a súlyosan védett fajokkal. Az ajándékboltban közölték, az állatok részei megvásárolhatók – az árus azt is elmondta, a koreaiak kedvence az örvösmedveepe és a tigrisből készült bor.
Egy másik üzenetet maga Jon Huntsman egykori kínai nagykövet, ma republikánus elnökjelölt-aspiráns fogalmazott. Huntsman az egy gyermek politika hatásaival foglalkozik. Kifejti, az anyák gyakran elvetetik női nemű gyermeküket, ráadásul a kislányok körében egyébként is magasabb a halandóság, ezért ma Kínában körülbelül 30 millió férfi él, aki számszerűen nem találhat párt magának. „Ezek a személyek elégedetlenséghez vezethetnek az elmaradottabb részeken”, kielégítetlen szexuális étvágyuk pedig „a prostitúció iránti igény és a nemi erőszakok számának növekedését” vonhatja maga után – vélekedik a nagykövet.
A kínai gyermekek néha különös utakat járnak: 120 kicsi, akik Svédországban kértek menedékjogot, például egyszerűen eltűnt. Mindannyian egy mobillal és némi készpénzzel felszerelkezve érkeztek Stockholmba, és betűre pontosan ugyanazzal az indokkal kértek engedélyt a maradásra. Ha menekülésük okáról kérdezték őket, összefüggéstelenül motyogtak valamit a Phalun Gongról. A kiskorú gyermekeket a bevándorlási központba vitték és megfigyelés alá helyezték. Hamarosan utasítást kaptak, és mindannyian jegyet vettek Koppenhágába. A hatóságok végül a német határig tudták nyomon követni őket, de – jogi akadályok miatt – tovább nem. A 120 gyermeket azóta sem látta senki.
A dokumentumok egy valószínűtlen ügynökről is beszámolnak. Kiderült például, a kubai kormányzat az amerikai parti őrség egyik egyszerű tisztjével értekezik a két ország kapcsolatát érintő ügyekben. A kommunista állam képviselői vele közölték például, elképzelhető, hogy Castro beenged majd amerikai segélyszállítmányokat az országba, de egy „lehetséges tömeges kubai bevándorlás” következményeiről is tárgyaltak a tiszttel.
Nehezen komolyan vehető jelentésekből sincs hiány. A delhi nagykövet például leírja, „a Jupiter és a Szaturnusz együttállásának köszönhetően jelentősen megnőtt a megegyezés esélye” egy vitás kérdésben, majd közli, 250 millió dollárra van szüksége, hogy a konzulátus épületét 90 fokkal elfordítva újra felépíthessék, a jelenlegi helyzetben ugyanis nem kap elég fényt az iroda, ez pedig „sötét árnyékot vet az amerikai–indiai kapcsolatra”. A levél alján található a magyarázat a halandzsára: a jelentés április elsején kelt.
A hanoi képviseletről sok mindent el lehet mondani, egy azonban biztos: lelkiismeretesen végzi feladatát. A szexipart kivizsgáló hivatalnok annyira belemerült a dolgába, hogy meglátogatta a vietnami főváros három „legjobb diszkóját”, ahol „szokatlanul barátságos fiatal hölgyekkel” találkozott. Ezután egy karaoke-bárba vitte a „kutatás”, ahol a „feltűnően csinos” hoszteszek csábos ölelésekkel biztatják a pódiumra lépő férfiakat. Az éneklésben megfáradt hivatalnok egy masszázsszalonban zárta napját, ahol szintén „jó kinézetű, városon kívüli fiatal lányok” várják a vendégeket. Egy ilyen, „klasszikus bordélyházi stílusban” dekorált intézmény nyílt nemrég, csupán néhány lépésre a követségtől, jegyzi meg a kutató. Nos, legalább nem kell messzire menni…
The New York Times (nytimes.com)
A népességnövekedés 98 százalékát a kisebbségek adják az amerikai városokban – tudósít a The New York Times. Míg a hispánok és az ázsiaiak száma milliókkal növekedett, addig a fehéreké – jobb esetben – stagnál.
Tíz évvel ezelőtthöz képest 43 százalékkal több ázsiai és 41 százalékkal több hispán lakik az amerikai városokban. A „hagyományos” népcsoportok, azaz a feketék és a fehérek száma ennél jóval kisebb arányban növekedett: előbbié 12 százalékkal, míg az idősödő fehér népességé kevesebb mint 1 százalékkal. A számok azt jelentik, a városokban élő hispánok száma 11 millióval, az ázsiaiaké 4 millióval, a feketéké 3 millióval, míg a fehéreké csupán 400 ezerrel nőtt. A városok összetétele ennek a trendnek köszönhetően teljesen megváltozott. A fehér populáció az össznépesség 57 százalékát teszi ki, míg a hispánok 20, a feketék 14, az ázsiaiak pedig 6 százalékot. A száz nagy városi körzet közül 42-ben csökkent a fehérek száma.
A kutatást végző Brookings Institute demográfusa szerint nem csupán a városok, de egész Amerika ebbe az irányba halad. „A hagyományos, feketékkel és fehérekkel számoló népességkép ma már teljességgel idejétmúlt” – magyarázza William H. Frey.
origo.hu
Franco Nero újra Magyarországon, az olasz filmsztárt Veszprémben látták
