Sutarski Konrád szeptember 21-én ünnepli 78. születésnapját, két friss kötettel teszi jó előre nyomatékossá az évfordulót, mindkettő kétnyelvű. Az én Katynom (Mój Katyn) című önéletrajzi ihletésű regényben Sutarski megrázó érzelmi intenzitással és objektív hitelességgel pergeti le előttünk, hogyan élte meg gyermekfővel, édesanyjával kettesben maradva a háború, a katyni tragédia borzalmait. Szeretett, becsült édesapját, Bogumil Sutarski tartalékos hadnagyot a frontra szólította a haza védelme. Ahogy az író többször is utal rá, nem véletlen a lengyelek és a magyarok közötti erős lelki kötődés, hiszen ők is két pogány közt vergődtek történelmük során többször is, a 20. században mindkét nemzetnek a szovjet és a német totalitariánus diktatúra volt végzete a rendszerváltozásig.
Lengyelország Sztálin és Hitler hírhedett 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop-paktuma után újra kétfelé szakadt. „Hazánkra a megszállás éje borult – nyugaton a német, keleten az orosz megszállásé” – írja Sutarski. Őt és édesanyját 1939-ben már deportálták tágas poznani lakásukból egy Chestochowa környéki faluba, s onnantól kezdve remény és kétség között várták a híreket Bogumil Sutarski hadnagyról, s az 1940-ben eltűnt mintegy 11 ezernyi lengyel tisztről. A német hírügynökségek adták hírül, hogy Katynban iszonyú, brutális mészárlás nyomaira bukkantak. Lengyel tiszteket végeztek ki orosz katonák válogatott kínzások után. A szovjetek – bár ennek minden tény ellentmondott – nyomban a nácik számlájára próbálták írni ezt a mészárlást, mi több, a nürnbergi perben is a németek elleni vádpontként szerepelt a katyni tömeggyilkosság. A teljes igazság szamizdatokban terjedt, hivatalosan a rendszerváltozáskor kerültek napvilágra a borzalmak.
Konrad Sutarski édesapja egy Sztarobelszkből feladott postai levelezőlap tanúbizonysága szerint a Szovjetunió területén, kifejezetten lengyelek számára létrehozott három koncentrációs tábor (Sztarobelszk, Kozelszk, Osztaskov) egyikében szenvedett és valószínűleg ott is halt meg. A családi síremlékre a család Lengyelországban élő tagjai a kommunizmusban nem írathatták rá, hogy Sztarobelszkben hunyt el 1940-ben, csak a rendszerváltozás után véshették kőbe az igazságot. A költő elmeséli azt is, hogy a Duna TV munkatársaként 1994-ban lehetőséget kapott egy katyni film elkészítésére. A helyszínen járva döbbent meg az átlagemberi közönytől és az újra áttanulmányozott adatoktól, amelyek szerint csak a Szovjetunióban minimum húszmillió táborokban megölt, lemészárolt, halálra kínzott embert tartanak számon, s ez a szám szinte napról napra növekszik. Konrad Sutarski lengyel genocídiumnak, holokausztnak nevezi könyvében a katyni mészárlást, s mindennél szörnyűbbnek a kommunisták bűneit.
A költő részt vett az 1990-es katyni mészárlásról szóló kiállítás megszervezésében. Mint a Budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ igazgatója és mint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat háromszor megválasztott elnöke is szüntelenül tevékenykedett a lengyel kultúra értékeinek megismertetéséért, s a kommunizmus lengyelországi bűneinek föltárásáért. 1988–1990-ig részt vett a nagy budapesti, rendszerváltó tüntetéseken, átérezvén választott hazája kínjait is.
Költőként is megihlették az átélt szörnyűségek. Az Apám emlékére című versének befejezésében fejezi ki kínzó vágyát, hogy végre meg akarja találni édesapja igazi sírját is: „De és már most akarom tudni / hova kell majd elutaznom gyertyát gyújtani / halottak napján” (Csoóri Sándor fordításában).
A másik kötetben (Aggodalom és remény – Obawy i nadzieja) Konrad Sutarski esszéket és verseket ad közre két nyelven a magyar és a lengyel rendszerváltozásról. Érdekes egy velünk rokonszenvező, köztünk élő lengyel honfitársunk szemével végigkísérni többek között a legnagyobb rendszerváltó mozgalom és párt, a Magyar Demokrata Fórum lassú erózióját. Sutarski nem ítélkezik, együttérzéssel, szeretettel szól közös dolgainkról. E kötetben közreadja verseinek csokrát is, amelyekben megemlékezik barátjáról, pályatársáról, Nagy Gáspárról is. „Csak egy néma kereszt és egy szerény kis halom” maradt azoknak, kik még csak ezután távoznak. Legújabb költeményei közül a kötet címadója (Mikor aggodalom és remény) fejezi ki a félelem mellett a bizakodást is azért, hogy most már a közép-európai kis nemzetek sérelmeit is orvosolják végre, mert „végre el kell kezdenünk furcsa fegyvertelen / légióink menetelését / ha már e világ hatalmasai értünk civakodnak” (Tornai József fordításában).
Konrad Sutarski: Az én Katynom – Moj Katyn, regény, Püski Kiadó, fordította Szenyán Erszébet és Csoóri Sándor; Konrad Sutarski: Obawy i nadzieja – Aggodalom és remény, lengyel–magyar esszé és versek, Balaton Akadémia Kiadó, Szent György könyvek sorozat, 2011.
origo.hu
Ismét hatalmasat hazudott a baloldali oligarcha, Varga Zoltán propagandalapja
