Tudós költő és puritanizmuskutató

Petrőczi Éva költő idén töltötte be hatvanadik életévét. Ebből az alkalomból jelent meg A patak éneke című válogatott és új költeményeket tartalmazó, tizenkettedik versgyűjteménye a Kálvin Kiadó gondozásában, továbbá Kagylókürttel harangozni című hatodik tanulmánykötete – ismét a puritán irodalom témakörében.

2011. 08. 05. 10:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Gyakorta emlegetett mondás manapság, hogy 1990 előtt a cenzúrával, utána pedig a pénzhiánnyal folytattak-folytatnak sziszifuszi küzdelmet az írók. E szempontból is kivételes mostani verseskönyve…

– Válogatott kötetet adtam ki, amely a pályakezdés idejéből való, és új verseket is tartalmaz, egy régóta tervezett gyűjteményes kötet talán a jövő ajándéka lesz valamikor. E kisebb kötetért is végtelenül hálás vagyok a Kálvin Kiadónak, az utóbbi húsz esztendő során ez az egyetlen könyvem, amelynek kiadási költségeit nem nekem kellett szponzoroktól, segítő barátoktól és ismeretlenektől összekuncsorogni.

– A címadó, huszonhat éves korában írt költemény tudatosan rímel Szenci Molnár Albert megindítóan szép zsoltárára (Mint a szép híves patakra). S vannak egészen friss opusok is.

– Ezek közül az egyik, az „Adriai elégia,” amely Horvátországban készült, egy kis üdülőfaluban, Malinskán. A cím Rilke egyik Duinói elégiájára rímel, idézek is belőle, s a vers mottóját is tőle vettem. Apámnak és anyámnak állítok benne emléket, akik egymástól teljesen külön utakon járva voltak Adria-rajongók. Misztikus, hogy ezt a verset ottlétünk első napján írtam meg, s utóbb, 2011-ben találtam meg anyu naplójában, hogy apám egy gyerekkori tüdőgyulladásból felépülőben ugyanitt, Malinskán ismerte meg a tengert. Ehhez nem kell kommentár. Legalább ennyire sorsszerűnek érzem a Giles Corey könyörögj a köveknek című költeményt, amely összeköti két énemet, a költőt és a puritán témák kutatóját. Versben is megörökítem az amerikai puritanizmus egyik különösen fájdalmas eseményét, amikor Giles Coreyt, ezt a nyolcvanéves új-angliai puritán parasztembert a hitéért nem felakasztottak, nem máglyára küldték, hanem három napon át egyre nehezebb köveket raktak mezítelen testére. Ez a kivégzési mód egy kicsit olyan, mint a keresztre feszítés, az áldozatot nem fölemelve, hanem egy deresre fektetve. A kiadón kívül végtelenül hálás vagyok Steinbach József dunántúli református püspöknek, aki értő és érző, teológiai és irodalomtörténeti szempontból is hiteles előszót írt verseimhez. Kis játékossággal mondhatom: ha van püspök, akit életművem másik felének központi alakjai, a zsinat-presbiteri egyházkormányzást szorgalmazó puritánok is el tudtak volna fogadni, az éppen Steinbach József. Ő világosan vallja az evangéliummal, hogy „a hatalom az Ő vállán”, mármint Jézus vállán van.

– A hit alapmotívuma volt már az 1979-ben megjelent első kötete verseinek is, ami akkoriban nem volt éppen jó ajánlólevél. Tényleg, református költőnek tartja magát, vagy költőnek, aki hívő református, keresztyén?

– Valóban, egy állásomból a nyolcvanas évek azért bocsájtottak el, mert kiderült, hogy illegális egyházi találkozókon is felléptem. Az igazi vers szerintem egyszerre fogadja be az égi és a földi dolgokat. A legmaradandóbb vallásos költészet – az én olvasatomban, és persze másokéban is – John Donne-é, aki úgy írta a szerelmes verset, mint ha istenes vers volna, s úgy írta istenes verseit, hogy azokból sugárzott istenszerelem. Nem kedvelem a példakép szót, de őt mint mintát százszázalékosan el tudom fogadni.

– Ez a 17. századi metafizikus költő jó ürügyet szolgáltat arra, hogy kicsit szót ejtsünk az ön puritanizmuskutatásairól. Gyakran hangoztatott tévhitek szerint nehezen fér meg két alkotói én egy emberben.

– Irodalomtörténeti példák sora cáfolja e kijelentést, nálam is inkább táplálja, semhogy elfojtaná a kutató a költőt. Induljunk ki abból, hogy beszélgetésünk egyik ürügye áprilisi 7-i hatvanadik születésnapom. A Teremtő úgy dönt, hogy az ember néha elveszít dolgokat, máskor teljesen váratlanul kap végtelenül gazdag ajándékokat. Az én esetemben ez annyi, hogy éppen a hatvanadik születésnapom holdudvarában jelenhetett meg nemcsak tizenkettedik verskötetem, hanem hatodik puritán tanulmánykötetem is, azzal a címmel, hogy Kagylókürttel harangozni. Sokan akár képzavarnak is hihetnék e címet, pedig nagyon is reális tényekre utal. A korai Új-Angliában az első telepeseknek nem templomaik voltak, hanem imaházai, melyekhez nem tartozott harangtorony. A szegénység nagyon találékonnyá teszi az embert. A puritánok felfogadtak egy hatalmas termetű, jó tüdejű embert, jobbára megkeresztelt indiánt, a kezébe adtak egy óriási kagylót, s abba kellett nagyokat fújnia egy órával az istentisztelet előtt, hogy a környező településekről idejében odaérjenek az emberek. Ezt a címet jelképnek is szánom, mert ehhez a könyvhöz elképesztően sok támogatót kellett szereznem, olyan nagyfokú találékonysággal élve, mint a kagylókürttel harangozó puritánok. Dienes Dénes professzornak, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei igazgatójának köszönhetően immár a második könyvem jelenik meg az általa megálmodott Nemzet, egyház, művelődés sorozatban, a Hernád Kiadó és a Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézete gondozásában. Horváth Csaba Péter volt a kötet szerkesztője.

– A jelenről és a jövőről mit tudna elmondani?

– Dolgozom egy nagyobb munkán, ez egy átfogó monográfia lenne a puritán költészetről, a magyar puritán versekről és poétikáról. Ez utóbbi azért fontos, mert itthon ezzel eddig nem nagyon foglalkoztak, hiszen alkalmazott költészetről, köznapibban főként alkalmi versekről van szó. Ezzel még tartozom a költészet és a puritanizmus iránt egyaránt érdeklődő olvasóknak. Az emberek, biblikusan szólva: „egymás hite által épülnek” – s ugyanakkor egymás tudása által is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.