A hullaházban a gázálarcosokat fotózta

Harcok, vér, terror – ezekről tanúskodnak a haditudósítók nemegyszer sokkoló fotói, amelyeket a világ forrongó területein készítenek nap mint nap. Düsseldorfban kiállítás dolgozza fel a háborús fotózás fejlődését a második világháborútól napjainkig.

MNO
2011. 09. 27. 7:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Frontline című, 300 felvételt felvonultató németországi kiállításon világhírű fotósok képei mellett a 21. század háborúiból is szerepelnek felvételek. Hullahegyek a koncentrációs táborokban, a szövetségesek partraszállása Normandiában, Európa romokban – híres hadifotósok, például Rober Capa vagy David Seymour világszerte ismert képein szerepel mindez. A Magnum fotóügynökség alapítóinak híres felvételei mély humanizmusról tanúskodnak. Soha többé háborút, ez volt a képek üzenete – idézte fel a kezdeteket Andrea Holzherr, a Magnum ügynökség munkatársa a düsseldorfi kiállítás kapcsán a napokban rendezett konferencián.

Capa és Seymour követői a Magnumnál jellemzően 20 és 40 év közöttiek, „száguldoznak” a világ egyik fegyveres konfliktusából a másikba, modern eszközeik és az internet segítségével egy-egy felvételük akár pillanatok alatt bejárhatja a világot. A január 8-ig látható tárlat arra is keresi a választ, hogy a mai fiatal fotósoknak is a humanista ábrázolás-e a céljuk, mint nagyapáiknak.

Az egyiptomi és a líbiai felkelés képei első pillantásra összezavarják a nézőt. A 39 éves Thomas Dworzak líbiai felkelőket fotózott, akik a sivatagban fegyvereik mellett imádkoznak, vagy látszólag pihennek a homokban, és a távoli bombázásokat figyelik. Amikor hullaházban járt, nem az áldozatokról készített képeket, hanem a gázálarcot viselő emberekről. A 28 éves Dominic Nahr megjárta már Szudánt, aztán a kairói harcok közepén, a Tahrír téren fotózott, a nagy kavarodásban első pillantásra nehéz volt rájönnie, hogy kik a Mubarak-ellenes felkelők és kik védik a diktátor hatalmát.

Szerinte az arab világban történt felkelések még „frissek”, nem lehet őket történelmi távlatból szemlélni, ezáltal a képek művészi jelentőségét vizsgálni. Mint mondta, az idő majd eldönti, hogyan hatnak a képek. Dominic Nahr számára a háborús fotózás egyfajta belső harc. „Azért használom a kamerát, hogy megértsem, mi történik” – mondta. Amikor visszatér egy-egy harctérről, már menne is a következő helyszínre, mert a fotós számára a háború olyan, mint a drog.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.