„A kilábalás elképzelhetetlen fájdalom nélkül!”

Közép- és Kelet-Európa gazdasági fejlődése az elmúlt hét évben változó körülmények között zajlott. A régióban ettől függetlenül nagyot nőtt a nemzeti össztermék, s lényegi fejlődés zajlott a gazdaság modernizációjában is. Ennek ellenére a régió jövőjét illetően még sok a megválaszolatlan kérdés. Mint az a „keleti Davosként” is emlegetett 21. krynicai gazdasági fórumon elhangzott, a térség és maga Európa jövője is jelentős mértékben függ attól, mennyire érvényesül az Európai Unió működésében a szolidaritás elve, sikerül-e kiegyenlíteni az eltérő történelmi fejlődésből adódó különbségeket, illetve kisegíteni a válságban bajba jutottakat.

A görög pénzügyi összeomlás és más uniós tagok eladósodottsága ráébresztette Európát a változások elkerülhetetlenségére és egyúttal a szolidaritás megerősítésének fontosságára is. Nem kaptunk azonban egyelőre választ arra, hogy milyen legyen ez a marginalizálódást megakadályozó átalakulás, s miként is működjön egymás kisegítése, az EU-n belüli egyenlőtlenségek eltüntetése. Mert mint Krynicában is hallhattuk, sok függ a nézőponttól. „A verseny fontos, ám az együttműködésen kell alapulnia” – fogalmazott az EU-régiókkal foglalkozó bizottságának elnöke, az olasz Mercedes Bresso. Mint kifejtette, az európai szolidaritásnak a költségvetésben és a strukturális fejlesztésekben is konkrétan meg kell jelennie. Bresso úgy vélte, olyan nagy projektben kell gondolkozni, amely megerősíti az összetartásunkat, hiszen csak együtt leszünk képesek új erőt lehelni Európába. A szejm marsallja, Grzegorz Schetyna ehhez azt fűzte hozzá, hogy Európa nem csupán egy közösség, hanem egy cég is, s a pénzügyi csőd elkerüléséről folytatott vitákban a politikusoknak kevesebbet kell beszélniük, s inkább hallgatni a közgazdászokra. A szintén lengyel Jan Krzysztof Bielecki arra hívta fel a figyelmet, hogy Európának ma nemcsak szolidárisnak, de szolídnak is kell lennie, s nem a csőd okairól kell folytatni elhúzódó vitákat, hanem végre munkához látni. A spanyol külügy európai integrációval foglalkozó államtitkára, Diego Lopez a gazdagok adójának beköszöntő korszakáról beszélt, hiszen a tehetősebb országoknak segíteniük kell a szegényebbeket, ha Európa el akarja kerülni a dominóeffektust. A spanyol politikus emlékeztetett a költségvetéssel foglalkozó uniós biztos, Janusz Lewandowski felvetésére, miszerint adót kellene bevezetni a pénzügyi tranzakciókra. Más szemszögből vizsgálva a kérdést, sokkal kategorikusabban fogalmazott a német európai képviselő, Elmar Brok. „Most megsegítjük Görögországot, ám a további hozzájárulás feltétele, hogy Athén megkezdi a belső eladósodottság csökkentését! A további pénzekért tehát meg kell dolgozni!” – húzta alá Brok, megjegyezve, hogy a német adófizetőknek el kell magyarázni, hogy kik kapnak kölcsönt.

Mark Allen, az IMF regionális képviselője a pénzügyi válság okait boncolgatta, s arra hívta fel a figyelmet, hogy a bankrendszer immár akkorára nőtt, hogy az már nem szolgálja sem a világ jólétét, sem a reálgazdaság növekedését. Mint fogalmazott, az elmúlt negyven évben dinamikusan nőtt a világ pénzügyi rendszere, a mérlegek összege megsokszorozódott, az amerikaiak adóssága hatvan év alatt a GDP 60 százalékáról annak 300 százalékára emelkedett. Ez a méret véleménye szerint már nem szolgálja a reálgazdaság növekedését és a jólétet a világban, sőt a hatalmasra duzzadt profitok miatt kifejezetten ártalmassá vált. Rámutatott arra is, hogy a méret csökkenésével együtt fog járni a szabályozás szigorítása is. Példaként felhozva a nyugdíjrendszert: kijelentette, „nem tehetjük meg, hogy bizonytalan piacokra bízzuk az emberek nyugdíját”. A bankokról beszélt Marek Belka, a lengyel központi bank elnöke is, aki hibának tartotta a bajba jutott pénzintézetek megmentését. Mint kifejtette, a kilábalás elképzelhetetlen fájdalom nélkül, s a fájdalomcsillapítás csak elnyújtja, de meg nem oldja a válságot.

„Segítheti-e a kilábalást a válságból egy európai közös kormány?” – tették fel a kérdést a sok közül egy másik helyszínen. Kételyeit hangoztatta a felvetés kapcsán az észt parlament elnöke, Ene Ergma, aláhúzva, hogy országa önmaga is boldogult, míg Európában a jövőnket emésztjük fel. Úgy vélte, az unió működése messze van az ideálistól, s jó lenne jobban bízni az európai intézményekben. A balti politikus szerint a föderális kormány által irányított Európai Egyesült Államok megteremtésének kérdése egyáltalán nincs lezárva. Optimistább volt az Európai Fejlesztési Bank elnökhelyettese, Wilhelm Molterer, aki szerint bár a válság még eltart egy ideig, ám az Európai Unió elmúlt éveit így is sikertörténetként lehet értékelni. A növekedés és a fejlődés legfőbb akadályának az adósságot, a gazdaságirányítás hibáit és a közös pénzügyi politika hiányát nevezte. „Európa úgy lépett a 21. századba, hogy közben az irányításban sok tekintetben még 19. századi eszközöket használ” – figyelmeztetett, megjegyezve, hogy nem szabad befelé fordulni, s sokkal jobban kellene figyelni a Kínában és Indiában zajló változásokra. Molterer ugyan nem beszélt közös kormányról, ám az Európai Bizottság erősítését és a tanács átalakítását javasolta. Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel exkormányfő sem tartotta időszerűnek egy föderális kormány létrehozását, a Kelet helyett azonban az amerikai kapcsolatok erősítését szorgalmazta, sajnálkozva állapítva meg, hogy Obama mintha lemondott volna Európáról. Peter Chase, az amerikai kereskedelmi kamara európai igazgatója szerint komoly problémákkal küszködő országa az átalakulásban ma nem követendő példa Európa számára, s nem az intézményeken, hanem azok működésének hatékonyságán kell javítani. Egész mondanivalóját agyonütötte azonban azzal, hogy mosolyt kiváltva a válságra adott megfelelő válaszokként értékelte az Európai Unió elmúlt közel három évben hozott döntéseit.

A fórum munkájában fontos helyen szerepelt annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miként kerülheti el régiónkat a válság, s milyen esélyei vannak Közép-Európának. Aleksander Grad lengyel kincstárügyi miniszter szerint a térség szorosabb együttműködéssel küzdheti le a globális válság második fázisát. Mindenekelőtt egymás közt kell szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, majd a nyugati országokkal is, hiszen ez pozitívan hat egész Európa gazdasági fejlődésére. A miniszter kiemelte, sokat segített a válság idején a német gazdaságtól erősen függő Csehországgal és Magyarországgal szemben Lengyelországnak a meglehetősen nagy önállóság, s hogy támaszkodhatott a belső piacra. A politikus utalt arra is, e három ország együttműködését segíti, hogy nem tagjai az eurózónának. „Nem is kell most túlságosan sietni ebbe az övezetbe!” – szögezte le a miniszter, aki szerint a válság leküzdésének másik eszköze lehet a szorosabb együttműködés mellett a nyugati szomszédoktól minden ágazatban elmaradó infrastruktúra fejlesztése, valamint a privatizáció.