Biztosak a sikerben, de egy tényezővel nem számolnak

Egyértelmű a kínai gazdasági és pénzügyi elit véleménye abban, hogy a 2008-as gazdasági világválság kezdetével az Egyesült Államok globális dominanciája csökken, és az általuk folytatott gazdaságpolitika bár nem bukott meg, de mindenképpen átgondolásra szorul – olvasható a Központi Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének legfrissebb elemzésében. Egyesek szerint az ázsiai óriás növekedése egyelőre nem volt képes arra, hogy az egy főre jutó GDP tekintetében legalább megközelítse a fejlett országok szintjét.

A nemzetközi viszonyokhoz és a biztonságpolitikai változásokhoz képest lényegesen kisebb vita van a kínai közgazdászok és üzletemberek között az amerikai gazdaság globális szerepével kapcsolatban. Az elmúlt két évben az az általános vélemény alakult ki, hogy az Egyesült Államok gazdasági súlya csökken, míg ezzel egy időben a kínai modell iránt növekszik a bizalom.

Korábban az 1997-es ázsiai gazdasági válságot követően az USA stabil pénzügyi rendszere és jelentős növekedése sarkallta arra a kínai kormányt, hogy jelentős tőkét fektessen amerikai pénzügyi instrumentumokba – olvasható az elemzésben. Számos kínai reform az amerikai pénzügyi-gazdasági modellt kívánta másolni, amelynek eredményeképpen a 2008–2009-es recesszió és összeomlás komoly figyelmeztetést jelentett Peking számára.

Vége a „washingtoni konszenzusnak”?

A 2009-es davosi világgazdasági fórumon Ven Csia-pao kínai miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az amerikai rendszer a hibás a gazdasági válságért, mivel kormányzati ellenőrzés nélkül hagyták a pénzügyi intézmények növekedését, egy nem fenntartható fejlődési modell jött létre, amelyet alacsony megtakarítási ráta és magas fogyasztás jellemzett. A pénzügyi válság alapvetően változtatta meg a kínai gazdasági elit véleményét a „washingtoni konszenzusról”, és az USA vezette világgazdasági rendszerről.

Vang Caj-pang gazdasági elemző 2009 elején a következőképpen elemezte a helyzetet: a pénzügyi válság az egész nemzetközi közösséget érinti, mélységesen át kell gondolni az amerikai neoliberális modellt, és újra kell szabályozni az állami felügyeletet és koordinációt. Szerinte az a tény, hogy a fejlett országok egymás piacait kimentették, kínai szempontból mindenképpen a „washingtoni konszenzus” búcsúját jelenti.

Gondban a „tanárok”

A kínai közgazdászok napjaikban már egyetértenek abban, hogy az államilag irányított kapitalizmus sikerei háttérbe szorítják az amerikai gazdasági leckéket. Vang Csi-san a pénzügyi válság kellős közepén arról beszélt amerikai pénzügyi embereknek, hogy „megtanultuk, hogy »tanáraink« problémákkal küszködnek”.

Bár a kínai gazdaság újra és újra képes két számjegyű növekedésre, mégis sok hazai elemző egyáltalán nem szentelt nagy figyelmet annak, hogy sikerült Japántól átvenniük a világ második legnagyobb gazdasága címet. A hatalmas növekedés mellett sokan arról beszélnek, hogy az egy főre jutó kínai GDP és a fejlett országok hasonló mutatója között még mindig nagy különbség van, és ennek alapján a következő évtizedekben az USA előnye továbbra is meg fog maradni.

(csis.org)