A történelmi áttekintés nagyobb szerepet kapott, mint az intézet korábbi előadásai alkalmával, hiszen az arab–izraeli békefolyamatnál összetettebb „ügy” nem sok volt az utóbbi két évszázadban. Törő Csaba, az intézet tudományos főmunkatársa elmondta, az ENSZ 1947-es döntése értelmében két államnak kellett volna megszületnie a mandátum területén. A brit kivonulást követően Izrael kikiáltotta a független államot, melyet az USA azon melegében elismert, míg az arabok háborúval sem tudták megakadályozni az állam megszületését. A hatnapos háborúban (1967) Izrael megszállta Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet, a Gázai övezetet, sőt még a Golán-fennsík (Szíria) egy részét is. Az ENSZ ekkor újabb határozatban (282.) előírta a megszállt területek kiürítését. Ez azóta sem történt meg.
Kicsoda Mahmúd Abbász?
Hét évvel később a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) megfigyelőként felvételt nyert az ENSZ-be, a palesztin államiság megszületésére azonban 1988-ig kellett várni. Törő Csaba kiemelte, Algériában nem egy konkrét állam jött létre, hanem egy palesztin államiságról szóló nyilatkozatot fogadtak el. Ezzel kapcsolatban Gazdik Gyula, a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa elmondta, Mahmúd Abbász hivatalos megjelölése még most is három formában létezik: ő a palesztin állam elnöke, a PFSZ végrehajtó bizottságának az elnöke, és a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke. Hozzátette, miután az ENSZ-ben eddig is a PFSZ töltötte be a megfigyelői státuszt, a továbbiakban sincs más lehetőség, a felszabadítási szervezet lehet Izrael tárgyalópartnere.
Gazdik Gyula úgy vélte, palesztin részről a hagyományos államiság kereteihez (montevideói egyezmény) szükséges lakosságszám megvan, és a külkapcsolatok hatékony kiépítésére is képes a jelenlegi kormányzat. A palesztin állam kikiáltását a korábbi keleti blokk államai közül mind elismerte, többek között hazánk is. Alapvető probléma viszont, hogy a területek szétszabdaltak (Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem, Gázai övezet). Törő Csaba elmondta, az oslói békefolyamat (1993) kezdetén célul tűzték ki a tartós rendezést és a korlátozott palesztin önigazgatást, a törekvések azonban hiábavalónak bizonyultak.
„Szétcsúsztak” a tárgyalások
Gazdik Gyula fontos lépésnek nevezte a kétoldalú palesztin–amerikai tárgyalások megkezdését tavaly szeptemberben. A cél ekkor az volt, hogy egy év elteltével jussanak el a végleges rendezési terv kialakításáig. Ezt követően azonban „szétcsúsztak” a tárgyalások, a keleti parti zsidó telepek építési moratóriuma pedig lejárt. A szakértő úgy vélte, ez volt a kulcspont, Abbász ezt követően határozta el, hogy az ENSZ-hez fordul. Leszögezte: az úton-útfélen hangoztatott 1967-es határok, melyekhez Izraelnek vissza kellene térnie, nemzetközi jogilag nem léteznek. Jelenleg az 1949-es fegyverszüneti egyezmény alapján lehet bármiféle határrendezést végrehajtani. Gazdik úgy vélte, palesztin szempontból rendkívüli jelentőségű volt, hogy a Fatah és a Hamász 2011 áprilisában aláírta az egységről szóló dokumentumot, mely tartalmazta, hogy egy éven belül elnök- és parlamenti választásokat tartsanak az arab területeken.
Megváltozott az amerikai retorika
Az első palesztin fejlesztési terv (2008–2010) elindult, az alapvető állami intézmények felállítása megkezdődött, sőt már a második terv (2011–2013) is készen áll. Ezek biztatóak, mondta a stratégiai kutató szakértője, azonban a helyzet teljesen új megvilágításba került az USA külpolitikájának megváltozásával. Tavaly ősszel Hillary Clinton egy rendezvényen, Barack Obama pedig hivatalos beszédben beszélt az izraeli kivonulás szükségességéről a „67-es alapokon”. 2011 májusában az elnök már új húrokat pengetett: a palesztin területi rendezés biztonsági szempontjait helyezte legfölülre, retorikáját pedig Nicolas Sarkozy is átvette. Utóbbi az uniós közös álláspont szempontjából tűnik létfontosságúnak.
Törő Csaba jelen helyzetben a palesztin állam konkrét elismertetését nevezte az arabok lehetséges legfőbb célkitűzésének, azonban úgy vélte: Abbászék az ENSZ-ben csupán szimbolikus elismerésre számíthatnak. A megfigyelési státusz kiegészítésével a palesztinok előtt megnyílhat több nemzetközi szervezet kapuja is, azonban leszögezte, a kinyilvánított elismerés sem eredményezne gyökeresen új helyzetet.
Nem a szimbolikus szerep a lényeges
A kérdések és a kommentárok között több olyan is akadt, mely az elismerés ENSZ-en kívüli következményeit látta fontosnak, hiszen a szervezet kétharmada szinte biztosan a tagsági kérelem mellett teszi majd le a voksát. A palesztin nagykövet rövid felszólalásában úgy vélte, a legfontosabb az lenne, hogy a palesztin szervezetek végre hosszú távon megegyezésre jussanak egymással. Kijelentette: a tagsági kérelemnek nem a szimbolikus szerepe számít igazán, hanem az, hogy annak elfogadása konkrét jogi kereteket biztosítana az izraeliekkel való tárgyalások folytatásakor.
80 ezer embert kellene elköltöztetni
Gazdik Gyula a hallgatóság hozzászólásaira úgy reagált: sajnos a jelenlegi zsidó vezetés a revizionista ideológiai vonalat képviseli, mely nem hagy sok teret a tárgyalásos rendezésnek. Cipi Livni, Ehud Olmert és Benjamin Netanjahu közül senkinek nem elemi érdeke a palesztin állam létrehozása, és egyikük sem vállalná a felelősséget azért, hogy a 80 ezer ciszjordániai zsidó telepest Izraelbe költöztessék. A palesztin feltételek egyik legalapvetőbbike ugyanis, hogy a telepek bővítése befejeződjön Kelet-Jeruzsálemben és Ciszjordániában, a meglévőket pedig számolják fel. „Dél-Szudán megalakulását követően hat nap elegendő volt arra, hogy az ország megkapja az ENSZ-tagállami státuszt. Hol tart ehhez képest Palesztina?” – tette fel a kérdést a szakértő.
„A palesztin tagsági kérelem beadásával pénteken új korszak kezdődött a közel-keleti békefolyamatban. Úgy tűnik, az Egyesült Államok lassan kilép a rendezésből, ezzel pedig nemzetközivé válhat a folyamat – zárta Gazdik Gyula, majd hozzátette: – A rendezésbe újonnan belépő szervezeteknek, köztük az Európai Uniónak sokkal több kezdeményezésre lesz szükségük, ugyanis alaposan le vannak maradva.”
origo.hu
Orbán Viktor képet közölt Salvinivel való találkozójáról
