Képes lesz-e Putyin megújítani Oroszországot?

A stabilizálás után a modernizáció az ország előtt álló legfőbb kihívás A sokáig mindenkit kiszámíthatatlanságával meglepő és az őrületbe kergető Oroszország megnyugodni látszik. Senkit nem érhetett meglepetésként, hogy Vlagyimir Putyin elnökként visszatér a Kremlbe. Szergej Szerebrennyikov politológus, az egyik ismert moszkvai menedzserképző főiskola docense, az integrációs folyamatok tanulmányozásával foglalkozó intézet vezető kutatója azonban úgy véli, téved, aki a 2000-es évek Putyinját várja vissza. A kormányfő ugyanis tisztában van az ország előtt álló új kihívásokkal, amelyek megoldása az eddigiektől eltérő módszereket kíván. Az elemző szerint több jelből már látható, hogy egy megújult Putyin próbálja majd fejlődési pályára állítani az általa stabilizált Oroszországot.

– Putyin minden bizonnyal visszatér a Kremlbe. Gondolom, nem lepte meg ez a döntés…
– Putyin jelölése egyáltalán nem meglepő. Mint ahogy immár az sem, hogy az Egységes Oroszország választási listáját az éppen hivatalban lévő elnök vezeti. Ez a forgatókönyv biztosítja a politikai irányvonal folytatását, s ami még fontosabb, a stabilitást.

– A tandem nem sokat gondolkozott az átmenet mikéntjén, hiszen Putyin és Medvegyev egyszerűen helyet cserélnek. A miniszterelnöki poszttal szintén hírbe hozott Alekszej Kudrin kifakadásával azonban aligha számolt bárki is. A szakértői körökben elismert pénzügyminiszter kijelentette, nem kíván dolgozni Dmitrij Medvegyev kormányában. Mennyire lehet zavaró ez a kis incidens?
– Kudrint most saját érzelmei vezérelték, az ő és Medvegyev gazdasági elképzelései között azonban nincs lényegi különbség. Az is biztos, hogy Kudrin kiváló szakember, s megtalálja majd a helyét az apparátusban. Ha nem a kormányban, akkor az elnöki adminisztrációban. Eközben Medvegyev miniszterelnökként erősítheti a végrehajtó hatalom legitimitását.

– A legfontosabb kérdésre már tudjuk a választ. Milyen tétje lehet így még az Oroszország előtt álló két választásnak?
– A 2012-es probléma megoldódott, de a politikai irány Medvegyev jelölése esetén sem változott volna. A tét ennél nagyobb. A Szovjetunió felbomlása után szabad piacot, demokráciát kezdett építeni az ország, s megpróbálta kialakítani az új játékszabályokat. Eközben azonban az ezredfordulóra majdhogynem elveszítette az Észak-Kaukázust, a szétesés szélére sodródott, teljesen eluralkodott a káosz. A társadalom nem bízott a vezetőiben. Ebben a helyzetben jött Putyin, aki kemény kézzel rendet tett, szedte össze, s erősítette meg az államot, stabilizálta a helyzetet, s visszaadta az emberek hitét. Ezzel már beírta a nevét a történelem könyvekbe.



Szergej Szerebrennyikov (középen)

– Aztán, tiszteletben tartva az alkotmányt, egy időre félreállt, hogy később visszatérjen. Kérdés, hogy tovább erősíti az országot átalakítani képes politikus imázsát, avagy lerombolja a róla eddig kialakult pozitív képet. Előbbi csak úgy sikerülhet, ha a stabilizálás után növekvő pályára állítja, megújítja Oroszországot. Képes lesz erre?
– Putyin tökéletesen tisztában van az új kihívásokkal. Sokat segített neki ebben a végrehajtó hatalom élén eltöltött négy év. Miniszterelnökként ugyanis közvetlenül szembesült az ország állapotával. Ha égtek az erdők, neki kellett a helyzetet megoldani, ha gyengélkedett a rubel, akkor is neki kellett lépnie. A saját bőrén érezte a gondokat. Más, ha az ember kiadja az ukázt a kocsisnak, s megint más, ha ő maga ül a bakon.

– S hol szorít a legjobban a csizma? Milyennek láthatta Oroszországot miniszterelnökként Putyin?
– A gazdaság szabad, hatalmas teherként nehezedik azonban rá az elterebélyesedett apparátus, a bürokrácia, a szovjet rendszerből itt ragadt burjánzó korrupció. Kevesebb csinovnyikra van szükség. Aztán túlságosan szélesre nyílt az olló a gazdagok és a szegények között. Csökkenteni kell a különbséget, de nem úgy, hogy elveszünk a gazdagoktól, hanem a szegényeket tesszük tehetősebbekké. Elkerülhetetlen a nagy elosztórendszerek reformja is. Át kell alakítani többek között az egészségügyet, az oktatást. S akkor még nem beszéltünk az ásványkincsekre, energiatartalékokra alapuló gazdaság modernizációjáról.

–Tény, hogy Putyin már a kampány elején a tettre kész politikus imázsát erősítette. Tigrist szelídít, alpinistaként falat mászik, motorozik, s rajonganak érte a nők. Olyan emberét, aki kész megbirkózni a nagy feladatokkal…
– Putyinról már korábban is ez a kép alakult ki. A dzsúdótól a múltjáig mind az erős vezető benyomását keltette. Ehhez járul tudatosan sugárzott oroszsága. Vele szemben Medvegyev az értelmiségi, amelytől az orosz átlagember mindig is idegenkedett. Oroszországban még mindig az egyéniség, s nem az ideológia, a politikai program alapozza meg a népszerűségét.

– Említette Medvegyevet, akivel egyébként az elmúlt négy évben jól kiegészítették egymást. Milyennek látja a tandem működését?
– Medvegyevet sokan liberálisnak tartják. Ez nem így van. Inkább úgy fogalmaznék, hogy személyisége megfelel a kornak, amelyben élünk. A társadalomban igény volt egyfajta liberalizációra. Putyin korábban kénytelen volt kemény kézzel stabilizálni, megerősíteni az államot, s ehhez képest igény volt valamiféle lazulásra. Ezt talán Medvegyev testesítette meg, vagy az Igaz Ügy pártjának megjelenése, anélkül persze, hogy az ország ismét a káosz, a szétesés felé vette volna az irányt. Hiszen korai még lazulni. De Putyin is érzi az igényt a liberalizálásra, erről árulkodnak az Egységes Oroszország kongresszusán az igazságszolgáltatásról vagy a médiáról elmondott önkritikus szavai.

– S hogy nem a régi Putyin tér vissza a Kremlbe, azt jelezte már a népfront által megtestesített vérfrissítés vagy a kis- és középvállalkozásokat erősíteni hivatott Stratégiai Kezdeményezések Ügynökségének létrehozása…
– Bár az elnevezés kissé harcias, a népfront lényege a káderlift mozgásba hozása, a karrierlehetőségek kiszélesítése, s nem az Egységes Oroszország megmentése. Ezen kívül a társadalommal folytatandó, az utóbbi időben kissé nehézkessé vált párbeszéd újraindításának, a civil társadalom élénkítésének terepe is. Jó példa erre, hogy helyet kaptak benne olyan szervezetek is, mint a társadalmi egyenlőségért küzdő, a megkülönböztető jelzések gátlástalan elszaporodása miatt szavukat felemelőké. Amire a pártok ma Oroszországban képtelenek, azt megoldhatja a népfront. S hogy ez sikerül-e, jelentős mértékben függ attól, mi lesz ezzel a kezdeményezéssel a választások után. Ha megmarad a karrierépítés új terepének, új generációkat hoz be a hatalomba, s nem nehezül el, akkor van esélye beteljesíteni létrehozásának eredeti célját. A ’90-es években mindenki maffiózó akart lenni, az elmúlt évtizedben a csinovnyik vált vonzó pályává, míg most a vezetni, irányítani képeseké a jövő. Ezt a trendet kell megerősíteni.