A kremlinológusok ideje lejárt. Az elmúlt négy évben feléledt a szovjet időkben virágzó, a Kreml kulisszatitkait vizslató, az Oroszországot irányító tandem tagjainak megszólalásaitól a nyakkendő színén át a tekintetek villanásáig mindenből komoly következtetést levonni igyekvő áltudomány. A mögöttünk hagyott időszakban sokszor és sokan tudni vélték, hogy Vlagyimir Putyin már nem akar visszatérni a Kremlbe, annál inkább ott kíván ugyanakkor maradni protezsáltja, Dmitrij Medvegyev. Egyre-másra röppentek fel a hírek e páros két tagja között éleződő feszültségről, aztán mégis kiderült, amit mindenki tudott, csak valahogy nem akarta senki elhinni, hogy a tandem egy csapatot alkot, kiválóan működik közöttük a munkamegosztás, s már rég megegyeztek abban, ami most bekövetkezett. Szó sincs a liberális Medvegyev és a konzervatív Putyin közötti ellentétről, a vágyak diktálta forgatókönyveket félre lehet tenni. Oroszországot minden bizonnyal az a Putyin fogja tovább irányítani, aki a háttérben idáig is mozgatta a szálakat. Tetszik, nem tetszik, a Kremlben a következő hat, s nem kizárt, hogy tizenkét évben ismét olyan keménykezű vezető ül majd, aki hatékonyan képes megvédeni Oroszország érdekeit.
Téved azonban, aki azt hiszi, hogy az Oroszországot elnökként nyolc éven át irányító Putyin tér vissza a Kremlbe. Ha így lenne, beigazolódna a brezsnyevi pangás éveit prognosztizáló kritikusok várakozása. A Kreml boszorkánykonyháiban a jövőt tervező stratégák azonban tisztában vannak azzal, hogy a szétesés szélén álló ország stabilizálásának kétségkívül történelmi tettéből nem lehet újabb tizenkét évig élni. Előre kell lépni, s a Putyin utolsó elnöki ciklusában a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt megakadt fejlődést immár fel kell gyorsítani. Divatos kifejezéssel élve modernizálni kell, s ami nagyon fontos, diverzifikálni a még mindig csak a nyersanyagok exportjára épülő orosz gazdaságot. Meg kell újítani a betokosodott bürokratikus államkapitalizmust is, amely a korrupció melegágya. Bizonyára sokan meg fognak lepődni, de a gazdasági téren korábban is nyitottan gondolkozó, persze, ha kellett, éppen az államot erősítő Putyin a közéletben is meg fogja hallani a liberalizálás igényét.
Az új idők szele érződött már Putyinnak a kongresszuson elmondott beszédéből is. A kormányfő síkra szállt az emberi jogokat védők támogatásáért, és segítséget ígért a független tömegtájékoztatási eszközöknek. A gazdasági válságra kitérve úgy vélte, hogy hazája sem úszhatja meg a fájdalmas reformokat. „Néha az állam kénytelen édes méz helyett keserű orvosságot csöpögtetni a polgárok teájába” – fogalmazott. Putyin elismerte azt is, hogy hiányosságok vannak az igazságszolgáltatásban. Nem lenne váratlan, ha már a választásokat megelőzően változások lennének a kormányban, így a miniszterelnöki posztot a gazdasági válság idején erényeit megcsillantó pénzügyminiszter, Alekszej Kudrin venné át. Szerepet kaphat a kabinetben később a modernizáció igényét a köztudatban kétségkívül elültető Dmitrij Medvegyev is, aki azzal, hogy az Egységes Oroszország választási listáját vezeti, ugyancsak zavarba hozta a benne reménykedő liberális szavazókat.
Mindenképpen stabil hatalmi háttérrel vághat tehát neki az amerikai diplomáciai táviratokban alfahímként jellemzett Putyin az átalakításnak, amelynek fájdalmas lépéseihez elengedhetetlen az ő népszerűsége által megnövelt belpolitikai mozgástér is. Putyin döntése így is nagy magabiztosságról árulkodik. Megtehetné, hogy nem kockáztatva az ország stabilizálásával szerzett történelmi érdemeit, a felelősség nagy részét másra átruházva a háttérből irányítson, a személye nyújtotta biztonság azonban elengedhetetlen az átalakítások végigviteléhez. Oroszország szerencséje, egyben esélye, hogy egy nyerő típusú politikus fogja a következő években irányítani.
Fotók: Reuters
origo.hu
Alaposan helyretették Joe Biden emberét, David Pressmant
