A nagy klasszikusok, Conan Doyile, Agatha Christie mellett vannak újak, irodalmi, gondolkodó detektív filmhősök az angol Tom Barnaby főfelügyelő (Kisvárosi gyilkosságok) és Morse felügyelő, az olasz nyomozó gubiói plébános Don Matteo, Rocca parancsnok, a bölcs és humánus viterbói csendőr-főtörzsőrmester. Mostanában szombaton és vasárnap este hét óra körül a vérbeli délolasz detektívvel, Montalbano felügyelővel, Andrea Camilleri regénysorozatának főhősével randevúzhatnak a tévénézők Alberto Sironi rendező, valamint Andrea Camilleri és forgatókönyvíró partnere, Salvatore De Mola jóvoltából.
Az író, Andrea Camilleri nyolcvanhárom esztendős, könyveit milliószámra vásárolják, korábban kifejezetten szépirodalmi igényű alkotások kerekedtek ki a tollából. Az első Montalbano-könyv 1978-ban jelent meg, szolíd sikerrel. A kiadók sokáig ódzkodtak a szicílial Porto Empedocle nevű városban született író könyveitől, mert ízes szigeti délolasz dialektusban írta meg Montalbano felügyelő történeteit. Érdekes, hogy az első, irodalmiasan csöndes sikerhullámot éppen ez a tájszólás hozta az írónak, főként Szicíliában és Dél-Olaszországban. Aztán 1999-ben a RAI, az olasz állami, közszolgálati televízió fölfedezte a Montalbano-regények különös bukéját, a tévésorozat Európa, Latin Amerika, Ausztrália nézőit is meghódította. Mi több, a hasonlóan igényes és izgalmas televíziós filmekben, sorozatokban egyébként sem szűköldködő BBC is műsorára tűzi Montalbano kalandjainak históriáját. A televíziós sikertörténet visszahatott az író népszerűségére is, a palermói Sellerio Kiadó milliós példányokban kaszál Andrea Camilleri kiváló könyveivel.
Mi is a titka a film sikerének? Franco Piersant titokzatos, Giuseppe Verdi-motívumokból is bőven építkező filmzenéjére elvonulnak előttünk Szicília tengerpathoz símuló, műemlékekben mérhetetlenül gazdag és romantikus városképei, a világ talán legszebb tájai. Többek között elsősorban a fő helyszín, Porto Empedocle, máskor Ragusa, Licata, Palermo, Cefalu, Catania, Siracusa, Messina, Monreale, Mondello, Citta Dei Mare, Taormina Csontváry képeiből ismert panorámája, a görög műemlékvárosok, Segesta, Selinunte, Erice, az Etna, a Salvatore Quasimodo verseiben megénekelt Tindari sziklái, ódon sikátorai. Az író elsősorban Porto Empedocléről, Empedoklesz városáról (Nápoly környékét és Szicíliát nemhiába hívják Magna Greciának) mintázta a Vigata nevű képzeletbeli szicíliai várost, ahová a rokonszenves, kopaszra nyírt, középtermetű, enyhén középkorú intellektuális délolasz Luca Zingaretti, ma már Itália egyik legnépszerűbbé, világhíressé vált színésze varázsolja Montalbano felügyelőt. Ahogy az igazán sikeres klasszikus és modern detektívtörténetek révén tudjuk, egy működő sorozathoz nem elég egyetlen kiválóan megrajzolt, illetve megjelenített figura.
Salvo Montalbano, a rendhagyó, intellektuális módszerekkel, de az érzelmeivel, a megérzéseivel is kiválóan bánó nyomozózsenihez szervesen hozzátartozik a csapata. A látszólagos nőcsábász, valójában a szép nők hálójába örökké besétáló helyettese, Mimi Augello (Cesare Bocci), a látszólag együgyű, vérbő, jóeszű számítógépes zseni, Catarella főtörzs (Angelo Russo) és sorolhatnánk a szebbnél szebb, kreol délolasz, szőke és barna északolasz nőket is, akik igencsak megzavarják Salvo Montalbanót is. Miközben a nyers, jó humorú, aranyszívű, művelt főnök minden beosztottjának ügyében remek, éleseszű tanácsokat ad a magánéletük „vonatkozásában” is, ő maga is örökké „lebukik”, állandóan Palermóban élő szerelme előtt, hiszen olykor ellenáll, máskor viszont enged a káprázatos hölgyek csábításának. Ám nyomozói éleslátását ez soha nem homályosítja el, nemcsak a nőkkel, hanem az esendő, jobbára szicíliai vagy Nápoly környéki dél-olasz mellékszereplőkkel is elnéző. A vérbeli dél-olasz, gondolkodó detektívfelügyelő nem is akar a kívülálló szerepkörében tetszelegni, hangsúlyozza, hogy ő is csak egy az esendően rokonszenves dél-olasz vigataiak közül. Az esetei áttekinthetően bonyolultak, a megoldások általában nagy meglepetést okoznak. Montalbano hadilábon áll bürokrata főnökeivel, állandó szópárbajt folytat a csámpásan kedves rendőrorvossal, és olykor komoly fejfájást okoz neki Mimi Augello linksége, Catarella kajlasága, de nagyon ismeri és szereti, barátjának is tartja beosztottjait, így erényeik és hibáik ismeretében remekül tudja őket „használni” is.
A regény és a film egyik vonzereje, hogy ügyesen adagolja az irodalmi, a régészeti ismereteket is anélkül, hogy ezzel nyomasztaná az író az átlagolvasót, a rendező az átlagnézőt. Igen halványan fölismerhetők a középkori commedia dell'arte alapfigurái is a három központi hősben. Salvo Montalbano a tökéletességre törekvő Pierrot, a fehér bohóc, Mimi Augello az esendő, vérbő, igyekvő Arlecchino (Harlequin), a színes bohóc, Catarella pedig az esetlen, darabos Pulcinello, a vörös bohóc modern megfelelője.
Most szombaton és vasárnap, szeptember 17-én és 18-án este a Művész kézjegye című epizóddal találkozhatnak Montalbano rajongói az m2 műsorán.
origo.hu
A Patrióta néhány napja forgatott a berlini karácsonyi vásárban a terrorfenyegetettségről
