Papp Árpád Metszéspontok című verskötetében a Balaton környékének mediterrán auráját is megénekli, s talán az sem véletlen, hogy ő volt az újgörög költészet leghívebb hazai tolmácsa is. Mivel nem rejtette véka véleményét a diktatúráról, emigrációba kényszerült. Nem külföldre menekült, hanem költői szépségű irodalomtörténeti esszékbe és a műfordításokba vonult el. Papp Árpádnak nemcsak a saját versei, hanem az általa magyarított európai költők munkái, s az esszék is senkivel össze sem hasonlítható szerves egységben teremtenek egyedi életművet.
A lap alapító főszerkesztője, Csernák Árpád író, színművész kifejezetten törekszik elfelejtett, immár elhunyt valódi tehetségek (újra) fölfedezésére, és hasonlóképpen méltatlanul sokáig háttérbe szorított élők megszólaltatására. Előbbire példa, hogy a lap legutóbbi számaiban folyamatosan jelennek meg két, 1956-os forradalmár költő, az 1956 november 7-én hősi halált halt Gérecz Attila, valamint az 1979 karácsonyán öngyilkosságot elkövető költő, prózaíró, Béri Géza munkái. Mindkét költő műveit posztumusz rendezte sajtó alá 1990 után költő- és cellatársuk, Kárpáti Kamil, az általa alapított Stádium Kiadó gondozásában. Az augusztusi számban ifjú Béri Géza, a költő fia emlékezik édesapjára, „az elfelejtett költőre”, kinek 1992-ben kiadott önálló könyvéhez utószót írt. Beszélt arról, hogy édesapja üldözése, háttérbe szorítása rá is árnyat vetett, de ő akkor is büszke volt arra, hogy Béri Géza fia, amikor őt is zaklatták apja miatt. Hálás mások mellett Kárpáti Kamilnak, a Búvópataknak és főszerkesztőjének, Csernák Árpádnak, hogy nem hagyták feledésbe menni édesapjának rendkívüli életművét.
A sokáig mellőzött élők közül gyakran szerepel a Búvópatak hasábjain Kárpáti Kamil, Hegyi Béla, Sarusi Mihály, a fiatalabbak közül Kovács Emőke, Németh Péter István és az a kiváló költő, akit életútinterjúban szólaltat meg Farkas Judit, a Búvópatak főmunkatársa. Baán Tibor csöndes szavú, tizenöt értékes kötettel rendelkező költő, kritikus azok közé tartozik, akik a kikezdhetetlen tradicionális értékek felmutatásával fejezték ki akarva, de akaratlanul is különállásukat a három tés (támogatás, tűrés, tiltás) Aczél–Kádár korabeli kultúrpolitika éveiben. Különutasságra rendelte el polgári származása is az 1946. május 26-án született költőt, akinek szüleit a háború pusztításai, a szegénység és a kommunizmus térnyerése együtt űzte el az akkor még külön településnek számító szülőfaluból, Rákosligetről Pécsre. Azt is leírja, hogy a gyermek mesevágyó fantáziája átszínezte azokat a viszontagságokat is, melyektől a szülők igen csak szenvedtek. „Kaland volt nekem a szegénység/Nem tagadom/Az ötvenes évek/Mesebirodalom/Képtelen voltam/Megérteni, hogy anyám miért rohan/Örök kialvatlanul/Talán sose aludt” – emlékezik a Portré – magyarázattal című versében.
A gyerek Pécsnek is csak a különleges szépségét élvezte, nem érezte át, mit jelent szüleinek az életforma-változás. Felnőtté a győri bencés gimnázium nevelte, a sok kitűnő tanár közül is kiemelkedett a Rákosi-korszak börtönéből kiszabadult internátusvezető, Csizmadia Gerő, ki költői tehetségének kibontakozását dajkálta. Munkás, főiskolai, esti egyetemi évek, utazások remélt végpontjaként tért vissza Rákosligetre, ahol ma is él családjával, megbecsült tanárként, kritikusként, s mindenekelőtt költőként is újra otthonra lelvén. Madárház, Alvilági anzix. Az egység álma, Szentély – és sorolhatnánk versköteteit, melyekben míves egységet alkot a formai kísérletező és a keresztény hagyományokban gyökerező szemlélet.
origo.hu
10-ből 6 autót kitiltana Budapestről Karácsony önkormányzata
